A budapesti helyszínű üzleti reggeliket kéthetente, minden második péntek reggel 7:30 órától tartjuk a Gerlóczy Kávéházban (1052 Budapest, Gerlóczy u. 1.). Szeretettel hívjuk, várjuk önt is egy-egy vezetéssel kapcsolatos téma közös feldolgozására és a biblikus válaszok megismerésére. Gyakran van olyan meghívott témavezetőnk, aki területének és az adott témának elismert szakértője, kiválósága.

Jó együtt gondolkodni egy-egy felvetett kérdéskörön, és magunkkal vinni, továbbgondolni mások véleményét, gondolatait. Gyakran tapasztaljuk, hogy az elhangzottak nem csak elméleti muníciót adnak az elkövetkező napokra, de közelebb visznek éppen aktuális problémáink, kérdéseink megoldásához, megválaszolásához is.
Beszélgetésünket választható, önköltséges reggelivel kötjük egybe. Jöjjön el, és hozza el barátját, kollégáját is! A szervezők: Illéssy János és Ferenczi Réka

 

Következő Gerlóczy reggelink:

Következő Gerlóczy munkareggelinket  2019. február 22-én, pénteken, 7:30-kor tartjuk a Gerlóczy Kávéházban (1052 Budapest, Gerlóczy utca 1.), amelyre szeretettel hívjuk és várjuk! 

Témavezető: Scharle Péter
Téma: Életkérdések a véges és végtelen játszmák világában

Harminchárom éve jelent meg először J.P. Carse (1932) amerikai vallástörténész, filozófus könyve, a Finite and Infinite Games. Máig tartó, változó érdeklődés övezi (világfelfogásába generációk botlanak bele). A mű saját fogalomkészletet értelmez, ami az Olvasó számára megértési kockázatot jelent. A szerző következetesen kerüli a transzcendens kérdések felé vezető gondolati pályákat, elutasításuk nélkül, de irántuk (kevés kivétellel) közömbösen. Nem vallásos, miközben van valamilyen hite – a belief és a religion megkülönböztetése gondolatvilágának sarkalatos eleme. A könyv hét fejezetre tagoltan fejti ki Carse élet- és világmodelljét. Az alább olvasható szinopszis foglalja össze a tartalmat.

A Gerlóczy-reggelek hagyományát tekintve nem szokványos lehetőség a könyv feldolgozása. A résztvevőknek tudomásul kell venniük, hogy egy olyan modell kerül a látóterükbe, amelyből hiányoznak megszokott paradigmák, igen sok jól ismert tény és összefüggés viszont új megvilágításba kerül. A szinopszis kiemeli a legfontosabb, szerzői értelmezéssel használt fogalmakat, és az ezek felhasználásával levezetett összefüggéseket. Megbeszélhető kérdés, hogy
 

  • az alapfogalmak meggyőzően egyértelműek és tartalmasak-e,
  • elég tágas-e a modell ahhoz, hogy következtetései is relevánsak lehessenek,
  • a modellre alapozott néhány ismert gyakorlati változat (véges és végtelen játszmák vállalatvezetési és felsőoktatási környezetben) sugall-e további lehetőségeket,
  • várható-e olyan érték a modell továbbgondolásától, amely a keresztény társadalmi (ezen belül a vezetői és üzleti) szerepvállalás – a Keve-misszió - kérdéseiben hasznos támpontul szolgál.
     

Gondoljuk át és beszéljük meg együtt!

Beszélgetésünket választható, önköltséges reggelivel kötjük egybe.

A reggelin való részvételi szándékáról várjuk szíves visszajelzését a reggeli napját megelőző csütörtök délig az alábbi linken:

Gerlóczy reggeli regisztráció


 
Szinopszis

J P CARSE: VÉGES ÉS VÉGTELEN JÁTSZMÁK - AZ ÉLET, MINT JÁTÉK ÉS LEHETŐSÉG – EGY VÍZIÓ
 
1 LEGALÁBB KÉTFÉLE JÁTSZMA VAN
 
A véges játszma győzelem elérése végett folyik, meghatározott térben, időben, igazolt játékosokkal,
általuk elfogadott szabályok szerint. Nézői alkotják a külvilágot. A győztes titulust nyer el, amelyhez
befolyás (erő) és tulajdon tartozik. A tulajdon célja a titulusok láthatóvá tétele. A végtelen játszma
célja befejeződésének megelőzése. Szabályainak változniuk kell a játék közben, ha a játékot a
befejeződés fenyegeti. Véges játszmákat lehet játszani egy végtelen játszmán belül; véges játszmán
belül nem lehet végtelen játszmát játszani.
A játékosok mindkét fajta játszmában szabad döntéssel vesznek részt. Senki nem tud játszani, akit
kényszerítettek erre. Aki kénytelen játszani, nem képes játszani. A véges játék színpadias, a
végtelen játék drámai. A véges játékosok elkendőzik maguk elől játékuk önkéntességét, hogy a
versengési erőfeszítés el ne enyésszen bennük. A végtelen játékosok teljes energiával lépnek be a
véges játszmákba, de nem tagadják sem önmaguk, sem mások előtt, hogy álarcban vannak.
A véges játékos erőteljes, a végtelen játékos szilárd.
 
2 SENKI NEM TUD EGYEDÜL JÁTSZANI EGY JÁTSZMÁT
 
Egy társadalom véges játszmák halmaza. Hivatalai könyvelik és védik a titulusokat és tulajdonokat.
A kultúra végtelen játszma. Bárki résztvevő lehet benne, bárhol és bármikor. Hagyománya van.
A végtelen játékosok látják, hogy a vagyont nem annyira birtokolják, mint amennyire színre viszik. A
társadalmak ezért függenek művészeiktől – mesemondóktól, feltalálóktól, szobrászoktól, költőktől,
eredeti gondolkodóktól. A társadalom teret adhat művészeinek, a tulajdon képzőinek tekintve őket.
Egy társadalmat a peremei határoznak meg, egy kultúrát a látóhatára. Egy végtelen játékos minden
lépése a látóhatár felé irányul. Egy véges játékos minden lépése a határokon belül van.
 
3 ÉN VAGYOK A MAGAM GÉNIUSZA
 
A géniusz a költő, aki megalkotja a személy mondatait, megteszi cselekedeteit. Nem az elme, aki
gondolkodik, nem az akarat, aki cselekszik. Ön géniusza annak, amit nekem mond, én géniusza vagyok
annak, amit öntől hallok. A géniusz nem néz, hanem lát. Nézni valamit annyi, mint korlátain belül nézni
rá. Látni annyi, mint látni magukat a korlátokat.
A géniusz érintéssel ébred. Akkor van megérintve, ha géniuszként, spontánul, eredeti módon
válaszol. Az érintés mindig kölcsönös. A szexualitás az egyetlen olyan véges játszma, amelyben a
győztes jutalma a legyőzött ellenfél. A véges szexualitásban az ön testével való kapcsolatra számítok;
végtelen szexualitásban az önnel testében való kapcsolatra számítok.
 
4 EGY VÉGES JÁTSZMA EGY VILÁGON BELÜL FOLYIK
 
A véges játszma közönségéhez azok tartoznak, akik figyelik a mérkőzést, anélkül, hogy részt
vennének benne. A véges játékosoknak kell a külvilág önmaguk megértéséhez, a külvilágnak szüksége
van a véges játék színházára. Játékosok ugyanolyan gyakran vagyunk, mint nézők, olykor mindkettő
egyszerre. A végtelen játékosok tetszőleges számú véges játszmában vehetnek részt, csatlakozhatnak
bármelyik játszma közönségéhez. Néznek, de látják, hogy nézők. A végtelen játék a véges szemlélő
számára láthatatlan. Ő a befejezést várja, azokat a lépéseket, amelyekkel a játékosok eljutnak a
végkifejletig. Úgy áll a végtelen játék előtt, mint egy műalkotás előtt, megbámulja.
 
5 A TERMÉSZET A KIMONDHATATLAN BIRODALMA
 
A természetnek nincs saját hangja, nincs mondanivalója. Ezt az emberi kultúra iránti teljes
közömbösségében érzékeljük. Feltevésünk az, hogy a természetnek szerkezete, rendje van, amelyet az
emberi értelem végső soron felfoghat. Törvényekkel teljesen átszőtt volta miatt a természetnek nincs
saját géniusza. Amiről azt gondoljuk, hogy elolvastuk a természetben, beleolvastuk a természetbe.
Ha a természet a kimondhatatlan birodalma, a történelem az elbeszélhető birodalma. Sok történész
megmagyaráz, mások módszere elbeszélő. A magyarázat minden létező lehetőséget a szükségesség
kontextusába helyez; az elbeszélés minden szükségességet a lehetséges kontextusába.
A végtelen beszéd emlékeztet a természet beszédképtelenségére. A beszélő géniuszából fakad,
igazságigénnyel nem lép fel. A véges beszéd tartalma megelőzi elhangzását, ha beszélnek róla, ha
nem. A végtelen beszéd tartalma elhangzása után következik – bármilyen lehet a helyzet, mert
beszélnek róla. A végtelen beszéd azért folytatódik, mert ez az odafigyelés egy módja.
6 A TERMÉSZETET TÁRSADALMI OKOKBÓL URALJUK
A természet uralása a természeti folyamatok kimenetelét előrejelző képességünkkel együtt fejlődik.
A természetet ellenfélnek tekintő felfogás eredménye a gépezet. A természetes rend mintázataival
megférő önfegyelem eredménye a kert. A „gépezet” itt magában foglalja a technológia összességét. A
„kert” a növekedés helye, a maximális spontaneitásé. Ez nem egy rend kifejeződése, hanem teljes
közömbösségé mindenféle kulturális dolog iránt. A természet nem rendezett és nem kaotikus.
A gépek nem tesznek bennünket géppé; mi tesszük magunkat gépezetté, hogy működtethessük
őket. Ebben áll a gépezet színháziassága: az ilyen mozgás jelenetek változása.
A kultúrának kertészkedési jellege van: a spontaneitás bátorítása másokban, a forrás iránti tisztelet,
erőforrássá alakításának elutasítása. A kertészkedés nem kihozatal-irányultságú. A végtelen játékosok
tudják, hogy egy kultúra életereje összefügg a benne lévő különbözőségekkel.
A természetet nem tudjuk elfogyasztani, csupán úgy rendezzük át társadalmi mintázatainkat, hogy
csökken képességünk a spontaneitás létező mintázataira adható kreatív válaszra. Hulladékot képezünk.
A hulladék nem természetellenes, de nem annak az eredménye, amit tettünk, hanem éppen az.
A hulladék antitulajdon, amely a vesztesek birtokába kerül. A természet iránti közömbösségünk
eredménye, emlékeztet arra, hogy a társadalom a kultúra egy faja. Mivel a természet uralásának
kísérlete valójában más személyek uralásának kísérlete, a természetes hulladékokat előállító
társadalom emberi hulladékot állít elő.
 
7 A MÍTOSZ MAGYARÁZATRA KÉSZTET, DE EGYET SEM FOGAD EL
 
A magyarázat az elmondhatatlant beszippantja az elmondhatóba, a mítosz lehetővé teszi az
eredendő diskurzust. Egy történet akkor tesz szert mítosz státusra, amikor újra elmondják, és kitartóan
megismétlik. A mítoszok varázslatos fák a kultúra kertjében - nem olyan történetek, amelyeknek értelme
van, hanem olyanok, amelyek értelmet adnak.
A mítosz egymásra figyelésünk felsőfoka, a hallgatás odaadása, ami a másik számára lehetővé teszi
a beszédet. A mítosz magyarázatot kívánó mítosz végső célja a mítosz kiküszöbölése. A véges játék
ellentmondása annak legkifejlettebb formájában: úgy játszani, hogy kihunyjon a játék iránti igény.
Az ideologikus elme számára a keresztény mítosz a legzavaróbb elbeszélés. Ez nagyon egyszerű
rege, egy istené, aki odahallgat egyikünkké válva. Egy isten, „kiüresített” isteniséggel, aki lemondott a
parancsoló beszéd minden előjogáról, „közöttünk élt”, jött, hogy „ne szolgálják, hanem szolgáljon”,
„mindene legyen mindenkinek”. De a világ, amelybe jött, nem fogadta be. Kétségkívül jobban szerettek
volna egy mesteri méltóságú istent, egy imádott parancsolót, saját véges terveikhez hasonló színházias
hasonmást.
Egyetlen mítosz sem szükségszerű. A történetekben nincs olyan igazság, amire valakinek a
megvilágosodáshoz feltétlenül szüksége van, vagy valakinek hallania kell. A végtelen játékosoknak nem
kell kereszténnyé válniuk; valójában számukra nem lehetséges a kereszténnyé válás – komolyan.
Csupán egyetlen végtelen játszma van.