JELLEM – A FIGYELMEN KÍVÜL HAGYOTT SZAKMAI MUTATÓ
Írta: Robert J. Tamasy  -  2020. augusztus 31.

Az önéletrajzok érdekes dokumentumnak számítanak. Megmutatják valakinek a tanulmányait, munkatapasztalatát, szakmai készségeit, eredményeit. Segítik egy adott állásra jelentkezők képességeinek a felmérését.


Egy nagyon fontos elemet azonban ritkán, vagy épp sosem tűntetnek fel. Ez a „jellem”. Pedig akár egyetlen minőségként is a jellem sok szempontból sokat megmutat az emberről: a munkavégzéshez, saját magához és munkatársaihoz való viszonyulásáról, hogy hogyan tud másokkal együttműködni, hogyan tud beilleszkedni a szervezet kultúrájába, hogyan tudja magáévá tenni cége filozófiáját.


A legendás kosárlabdaedző, John Wooden, aki csapatával 1964 és 1975 között tíz országos bajnokságot nyert, azt mondta, hogyha választani kellene az erős jellem ápolása és a jó hírnév között, akkor a jellemet választaná, mert az mutatja meg, hogy valójában ki ő, míg a hírnév csak mások véleménye. 


A későbbi Dr. Martin Luther King Jr, aki életét a társadalmi igazságosság eléréséért szentelte, a híres „I Have a Dream – Van egy álmom” beszédében elmondta: „Van egy álmom, hogy négy kis gyerekem egy nap olyan nemzetben fog élni, ahol nem a bőrük színe alapján ítélik meg őket, hanem jellemük értéke szerint.” 


Egy olyan világban, ahol a külső megjelenés olyan sok figyelmet kap, a belső jellem határozza meg, hogyan viselkedünk, hogyan működünk együtt másokkal, milyen értékeket vallunk magunkénak, és miben hiszünk. Egy etikai dilemmában a jellem teszi lehetővé a helyes és a megalkuvó döntések közötti választást.


A jellem fontossága kiemelkedik a Bibliában. Krisztus nem válogatta meg szavait, amikor olyan vallási vezetőket kritizált, akik gonosz indíttatásukat a külső hangsúlyozásával fedték el. „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.” (Máté evangéliuma 23, 27-28)


Az Ószövetségben is találunk hasonló megfigyelést: „Az ezüstmáz bevonja az agyagedényt, a sima ajak pedig a gonosz szívet.” (A példabeszédek könyve 26, 23) Ha a hasonlatot a XXI. századra akarnánk értelmezni, olyan lenne, mintha egy olcsó műanyag játékot vékony aranyréteggel vonnánk be. Kifelé talán megfizethetetlen tárgynak tűnhet, de belül megmarad valaminek, aminek szinte semmi értéke nincs.


Az egész Szentírásban talán a legbeszédesebb kinyilatkoztatás a jellemről, amikor Sámuel próféta Izrael királyának, Saulnak kereste az örökösét. Miután a próféta értékelte Isai majdnem minden fiát, Isten azt mondta Sámuelnek, hogy a látszat ellenére egyikük sem alkalmas: „Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (Sámuel első könyve 16, 7) Isainak egy másik fiút kellett bemutatnia, Dávidot, a pásztorfiút, aki sokat tett Istenért.
Bizonyos értelemben tehát, egy önéletrajz sokat elmondhat másoknak a hírnevünkről. De mit akarunk, hogy tudjanak a jellemünkről?

 

Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheti el:

Előző Monday Mannák