CSELEKEDETEK, KÖVETKEZMÉNYEK ÉS MEGBOCSÁTÁS
Írta: Luis Cervino  -  2021. április 12.

Napról napra alkalmazottakkal foglalkozunk mint szak-, és üzletemberek, vezetők és vállalkozók. Embereket szerződtetünk, munkaköri leírást, felelősséget adunk nekik, és megfizetjük tehetségüket, idejüket. Azonban ismerjük-e őket valójában?

Az iskoláztatást és előző munkahelyeket az önéletrajzokban megtaláljuk. Beszélhetünk a referenciát adó személyekkel. És miután alkalmazzuk őket, akkor a viselkedésüket is megfigyelhetjük. Miként oldják meg feladataikat, hogyan kommunikálnak munkatársaikkal és ügyfeleikkel, és mennyire szorgalmasan végzik munkájukat.

Azonban még ekkor sem lehetünk biztosak abban, hogy igazán ismerjük őket. A látszólag hűséges emberek igazi jelleme egy válság kapcsán, stressz alatt vagy erős kísértésekkel szemben mutatkozik meg. Mit teszünk mikor a megbízhatónak látszó alkalmazott hazugsággal, pletykázással, mások kihasználásával, lopással vagy éppen csalással árulja el bizalmunkat? Sajnos ilyen méltánytalanságok megtörténnek.

Elismerem, hogy vannak olyan vállalati vagy szervezeti szabályok, amiket mindenkinek be kell tartani. A jogtalan, etikátlan vagy erkölcstelen tevékenység esetében az idevágó törvényeket kell érvényesíteni. De még egy ennél is fontosabb kérdés az, hogyan viszonyulunk a történtekhez, valamint az illető egyénhez aki a törvénysértést elkövette.

Az első reakciónk talán megbotránkozás, csalódottság, és utána harag. Elárultak, megtévesztés áldozata lettünk. A következő jól ismert kérdést tehetjük fel ha Jézus Krisztus követői vagyunk: „Mit tenne Jézus?”

Mert Jézus földi szolgálatának evangéliumi történeteit olvasva tudjuk, hogy Jézus gyakran az ellentétét cselekedte annak, amit a világ a különféle helyzetekben elvár. Mikor érezzük, hogy a harag elönt, akkor fontoljuk meg a bibliai intést. „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek” (Pál levele az efezusiakkoz 4,26). Vagy másik fordításban: „Ne a harag uralkodjék rajtatok”!

 

Amikor valaki szabály-, vagy törvénysértést követ el, akkor elkerülhetetlen a fenyítés, a büntetés. De azt is fontos mérlegelni, hogy jóvátétel lehetséges-e, és vajon megtegyük-e a kezdő lépést a megbocsátás felé. Jézus erről tanít a Máté evangéliuma 18. fejezetének 21. és 22. verseiben, Péter kérdésére válaszolva: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.”

Erre azt mondhatjuk, hogy: „Ez igaz az emberi kapcsolatokra, de itt most munkaügyről van szó. Itt törvények, szabályok és mértékek vannak, amiket betartani és betartatni kell. Ha megbocsátunk az elkövetőnek, akkor semmi sem történik, és az illető folytatja a cégre vagy emberekre káros tevékenységét!”

Az igaz, hogy a rossz csekedeteknek, (attól függetlenül, hogy munkahelyi, barátok közötti, testi vagy éppen lelki), következményei vannak. A büntetés mértéke legtöbb esetben a bűntettel arányos. Nem szabad, és nem is kell a jogsértőt megoltalmazni cselekedete következményeitől. Keresztyénként azonban meg kell bocsátanunk, ahogy mások is megbocsátottak nekünk, és itt elsősorban pedig legfontosabb a Mennyei Atyánk mebocsátása. A fenti igerészletet Jézus következő szavai előzik meg: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát.” (Máté evangéliuma 18,15)

Aki lopott vagy tönkretett valamit annak helyre kell hozni amit tett és szembenézni a büntetéssel. A vétkek azonban lelki szemszögből nézve megbocsáthatóak. Táplálhatjuk haragunkat vagy megbocsáthatunk. Én a megbocsátást választom, az egészségesebb. Az megszabadít a stressztől és keserűségtől, valamint még esetleg nyerünk magunknak egy testvért.

 

Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheted el:

Előző Monday Mannák