TALÁN ITT AZ IDEJE ÚJRAGONDOLNI, HOGY MI IS A LÉNYEG
Írta: Jim Langley  -  2021. május 17.

Nyilvánvaló, hogy az üzleti életben fontos a lényeges célok egyre pontosabb megfogalmazása. Ha beosztottként dolgozunk, talán meg kell birkóznunk a ténnyel, hogy teljesítményünket többféleképpen is mérlegre teszik. Még a felsővezetőket is értékeli az igazgatótanács, nagyobb részvényeseik pedig mindenre kiterjedő ellenőrzés alá vetik őket. A végeredmény összegzése pedig általában fontos pont az értékelésben.

Az élet több területén helyezünk hangsúlyt arra, hogy ez az összegzés egyre jobb legyen. Bármiben veszünk is részt, legyen az az üzleti élet vagy a sport, természetes, hogy elismerést várunk jó teljesítményünkért. Jó érzés üzleti és magánéleti céljainkat elérni, majd újakat kitűzni, és semmi gond nincs azzal, ha ezek megvalósításáért küzdünk. Hová vezet azonban az, ha magára a célra túl nagy hangsúly kerül?

Rám is jellemző volt, hogy küzdöttem vágyott szakmai- és magánéleti céljaim eléréséért, de az évek során rájöttem, hogy mindez megváltozott. Ma a célom, a lényeg, amely igazán foglalkoztat, az az: hogyan működik a kapcsolatom Mennyei Atyámmal.

Salamon király magát „Prédikátornak” nevezve a Prédikátor Könyve első 11 fejezetében hozza fel ezt a dilemmát. Mélyen átélve értékeli „a nap alatti”, azaz evilági életünket.

A jobb célok, eredmények és tapasztalatok elérése érdekében tett erőfeszítéseinkre folyamatosan úgy utal, mint „a szelek kergetésére”. Számomra ez testesíti meg az önközpontú, hiábavaló lét fogalmát.

 

A Prédikátor Könyvének utolsó fejezetében Salamon nézőpontja elmozdul, hogy láttassa velünk a teljes képet, hogy rádöbbenhessünk, hogy a földi élet értelme jóval több, mint a több és a jobb könyörtelen hajszolása. Arra vezet rá, hogy hozzuk be Istent a képbe, s így tisztább megvilágításba kerüljenek a dolgok, és mélyebben tapasztalhassuk meg életünk útjának értelmét.

Salamon könyvét a következő bölcs szavakkal zárja: „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.” (Prédikátor Könyve 12, 13-14). Felfogtuk ennek a jelentőségét? Akár jó, akár rossz dologról van szó, Isten mindenkit ítélőszéke elé fog állítani – az Ő, és nem a mi mércénk szerint. A mi feladatunk csupán az, hogy teljesítsük minden emberi kötelességünket.

Hívő életem több mint 30 éve alatt megértettem, hogy ez a kötelesség / felelősség az, hogy engedelmes legyek az Úrnak, megtegyem, amit tudok, hogy tetszésére legyek, és szeressek másokat, amennyire csak tőlem telik. Rájöttem arra is, hogy nem tudok másokat igazán szeretni, amíg meg nem tanultam Istent, majd minden hibámmal és hiányosságommal együtt magamat is szeretni.

Tehát, amikor a lényegről van szó, mára már elismerem, hogy a személyes céljaim nem túl fontosak. Sokkal inkább foglalkoztat a folyamat, amelyet Isten elém tárt. Pál Rómaiakhoz írt levele figyelmeztet: „ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Pál levele a rómaiakhoz 12,2).

Minden nap egy új nap, és most már csak az a vágyam, hogy Mennyei Atyámnak tetsszem, és figyeljek arra, kivel, mivel, mikor és hol munkálkodik az életemben. Természetesen továbbra is vannak céljaim és szem előtt tartom a lényeget, de számomra a legfontosabb a kapcsolatom Azzal, aki tengelyére állította ezt a világot és megteremtett mindent, amiről tapasztalatot szerezhetünk rövid földi életünk idején. És ez csupán a kezdete Teremtőnkkel való mély, örök kapcsolatunknak.

Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheted el:

Előző Monday Mannák