KI AZ ELŐBBRE VALÓ – A VEZETŐ VAGY A KÖVETŐ?
Írta: Robert J. Tamasy  -  2021. június 21.

Nézőpont. Óriási különbség van abban, hogy milyen módokon viszonyulunk az élethez. Ha optimisták vagyunk, akkor a nehéz körülmények között is megtalálhatjuk a pozitívumokat. Azonban ha a pesszimista nézőpontot választjuk, akkor még a jó történések is cninizmussal és szorongással lehetnek teli. Olyan ez, mint az az ember, aki egyik reggel felébredt és azt gondolta: „Nos, eddig ma minden rendben ment. De még nem keltem ki az ágyból.”

Vezetői szempontból a nézőpontunk befolyásolja azt is, hogyan viszonyulunk a felelősséghez a mindennapokban. Ha a vezetők „főnöknek” tekintik magukat, akinek mindenki köteles beszámolni, befolyásolhatja a szervezet termelékenységét, morálját, a tiszteletet, sőt az alkalmazottak megtartásának a képességét is. Ugyanakkor sok más szemszög és megközelítés is a vezetők rendelkezésére áll.

Max De Pree, az elismert üzletember és több vezetésről szóló könyv szerzője ezt mondta: „Hogyan látja vezetőként önmagát? Tudja, a követők szemszögéből nézve létfontosságú, hogy a vezetőnek a valósághoz hű önfelfogása legyen. A vezetők a követőikhez tartoznak. Egy igazgatónak az alkalmazottakra úgy kell hivatkoznia, hogy azok az emberek, akiket szolgálok. Milyen más valóság ez! És milyen más hatása van a követőkre.”

 

Látjuk, hogy a De Pree által megfogalmazott megközelítés mennyire különbözik az „én vagyok a főnök” nézőponttól, amelyben az alkalmazottak – követők – csak kiszolgálók. Természetesen sok olyan uralkodó típusú, keménykezű vezető volt és van, aki kikényszeríti a termelékenységet. Mégis, mekkora változás lenne, ha több és több vezető tekintene a beosztottakra úgy, mint akiket szolgál.

Ezt a vezetési módot nevezzük „szolgáló vezetésnek”, mely nem újkeletű fogalom. Bár a legtöbb üzleti iskolában nem ezen van a fő hangsúly, mégis működik már évezredek óta. Még a Biblia is hangsúlyozza fontosságát, és nem más, mint Jézus Krisztus tette a legfőbb követendő példává. Íme, néhány tanítás a Szentírásból:

A legjobb vezetők szolgálnak. Isten szemszögéből nézve az igazi nagyság nem a pozíción vagy a hatalmon alapszik, hanem a hajlandóságon, hogy képesek vagyunk másokat előrébb helyezni. „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Márk evangéliuma 10, 45)

Az igazi vezetés más alapokon nyugszik. Egyes körökben a vezetésre úgy tekintenek, mint uralkodási és irányítási képességre. De van egy másik út is: „A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál... Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.” (Lukács evangéliuma 22, 25-27)

A vezetés kölcsönös alávetéssel jár. A beosztottaknak természetesen van beszámolói kötelezettségük vezetőik felé. A vezetőknek azonban arra is kell törekedniük, hogy irányítsák azokat, akiket felügyelnek. „Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint Krisztusnak...Ti pedig, urak, ugyanígy bánjatok velük, hagyjátok a fenyegetést, mivel tudjátok, hogy él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok, és aki nem személyválogató.” (Pál levele az efézusiakhoz 6, 5-9)

Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheted el:

Előző Monday Mannák