RAKJAK-E IZZÓ PARAZSAT ELLENSÉGEIM FEJÉRE?
Írta: Pulay Gyula  -  2021. július 5.

Az ellenségszeretet Jézus tanításának egyik legújszerűbb üzenete. Ezt hangsúlyozza Pál apostol is a rómaiakhoz írt levele 12. fejezetének 20. versében: „Ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni.” Majd így folytatja: „Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére.”

Első olvasásra sokan döbbenten így kiáltanak fel: „Ez aztán ellenségszeretet!” Pál apostol ezt a mondatot az Ószövetségből, a Példabeszédek könyvéből (25, 21-22) idézi, amelynek bölcsmondásait időszámításunk előtt több mint 600 évvel foglalták írásba.

Az ez idő tájt élő emberek jól ismerték az „izzó parazsat rak a fejére” kifejezést. Akkor ugyanis még nagy kihívást jelentő feladat volt a tűzgyújtás. Ezért sütés után a tűzhelyen őrizték a fellobbantható parazsat, hogy az újabb sütéshez megint legyen tüzük. (Ennek még ezer évvel később is meglévő fontosságát jól mutatja, hogy Szent István királyunk megengedte, hogy családonként egy ember ne menjen vasárnapi istentiszteletre, hanem otthon maradjon őrizni a tüzet.) Ha a parázs kialudt, akkor a sütéshez, főzéshez nem tudtak tüzet gyújtani, ezért a szomszédokhoz kellett átmenni felizzítható parázsért. Egy fémből készült tálkát vittek magukkal, és a szomszéd erre a tálkára rakta rá az izzó parazsakat. Csakhogy a tálka útközben felmelegedett, kézben nem lehetett hazavinni. Ezért a parazsat vivő a fejére csavart egy vastag szövetből készült fészekszerű hordozót, ebbe illesztették bele a fémtálcát, és a fejen hordott tálcába tette be a szomszéd saját – a nagy értéknek számító – izzó parazsait. Következésképpen az „izzó parazsat rak a fejére” kifejezés nem fájdalomokozásra utal, hanem egy nagyon mélyértelmű hasonlat.

 

Nyilvánvaló a párhuzama a megetetéssel és a megitatással: az ellenséged valamiben szükséget szenved (nincsen parazsa), és Te segítesz neki. Ettől kezdve már nem lesz az ellenséged, hiszen jót tettél vele. Lehet, hogy még mindig nem kedveled, hogy a negatív érzelmeid még megmaradtak, de a Te hozzáállásod őhozzá már nem ellenséges. De ettől még Te az ő ellensége maradhatsz. Hányszor fordul elő, hogy egy ember, akinek segítünk, hála helyett belénk mar, mert megalázónak érzi, hogy a segítségünkre szorult. Itt látom a hasonlatnak az enni és inni adásnál mélyebb jelentését.

Az ellenségeskedő embernek nincsen tüze. Sőt, nem is volt, vagy régen kialudt, mert már izzó parazsai sincsenek. Mit jelent ez? Azt, hogy hiányzik a képessége arra, hogy emberhez méltó „főtt és sült ételeket készítsen”. Még átvittebb értelemben hiányzik a melegség és a fény az életéből. Valószínűleg ezért vált ellenségeskedővé, nemcsak a Te ellenségeddé, hanem sokakévá. Sötétben él, fél a sötétben, következésképpen mindenben és mindenkiben ellenséget lát.

Vezetőként is sokszor akad dolgunk ilyen konkurensekkel, beosztottakkal, vezetőtársakkal. Mi a teendőnk, ha ilyen emberekkel találkozunk? Jézus – Pál apostol által konkretizált – tanítása az, hogy szeressük őket. Érzelmileg ez nagyon nehéz, kezdetben szinte lehetetlen. De Pál apostol nem is ezt írja, hanem azt, hogy lássuk meg a szükségeiket. Olyanokat is, amelyeket ők maguk sem látnak. És tegyünk a szükségeik kielégítése érdekében. Szándékosan nem a „segítsünk nekik” szófordulatot használtam, mert a segítő kezet általában félrelökik. Legyünk inkább ebben is „ravaszak, mint a kígyók”. Szinte észrevétlenül dolgozzunk azon, hogy a munkájuknak számukra is látható eredménye legyen, hogy sikerhez jussanak, hogy valami fény és melegség áradjon be az életükbe. Fontos, hogy ne tudják önmaguknak igazolni, hogy bennünk is csalódniuk kellett. Érezzék, hogy belőlünk melegség árad, hogy bármikor fordulhatnak hozzánk „parázsért”.

Nehéz ez? Igen nehéz. Mégis, nekünk kell kezdenünk az ellenségeskedés megszüntetését, mivel nekik nincs, nekünk viszont van „izzó parazsunk”.

Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheted el:

Előző Monday Mannák