HELYZETFÜGGŐ VEZETÉS
Írta: Szalai Zsolt  -2021. július 12.

Ken Blanchard és szerzőtársai egyik könyvük (Leadership and the One Minute Manager ) központi gondolata a helyzetfüggő vezetés. Konkrét esetek bemutatásával arra hívják fel a figyelmet, hogy a vezetőnek nem szabad minden helyzetben és legfőképpen minden munkatárssal ugyanolyan vezetési stílust alkalmazni. Talán a vezető egyik legfontosabb feladata és tehetsége, hogy megértse és tudatosan alkalmazza a különböző helyzetekhez és munkatársakhoz legjobban illő vezetés stílust és módszert.

Stratégiai kérdéseket nem lehet elhamarkodottan eldönteni, jó, ha tudatos a szervezeten belüli kommunikáció és minél több munkatárs részt vesz a folyamatban. Ennek révén elérhető, hogy a szervezet működése szempontjából fontos külső és belső információk rendelkezésre álljanak és a tervek megalapozottak legyenek. Ugyanakkor egy veszélyhelyzetben a vezetőnek fel kell vállalnia a döntéshozatalt és az iránymutatást, legtöbbször nincsen idő széleskörű egyeztetésekre és alternatívák felvázolására. Ilyen helyzetekben méretik meg a szervezeten belüli bizalom szintje is, mennyire állnak a vezető mögé a munkatársak és támogatják őt a sürgős döntésekben.

A munkatársakat sem lehet egyforma módon és stílusban vezetni. Egy tapasztalt, nagyfokú önállósággal dolgozó kollégát frusztrálhat egy mindenbe beleszóló és irányító vezető, míg egy kevesebb tapasztalattal rendelkező munkatárs éppen a rendszeres iránymutatás és konzultáció hiánya miatt érezheti magát elveszettnek és főkép vezetőjétől elhagyottnak. Leírva egyszerűen hangzik, de a gyakorlatban nagyon nehéz ezt megvalósítani, mert vezetőként – ha nem vagyunk eléggé tudatosak ezen a területen – könnyen visszaeshetünk alap működési módunkba: legyen az a mikró menedzseléshez, vagy inkább a delegáló/magára hagyó stílushoz közelebb. Fontos, hogy szánjunk időt arra, hogy megismerjük kollégáinkat ebből a szempontból is, sőt adjunk nekik lehetőséget az őszinte visszajelzésre ezen a területen is.

 

Más alapokon és szempontból, de Pál apostol kiválóan megmutatta, hogy kell a gyakorlatban alkalmazni a helyzetfüggő vezetést egy olyan fontos küldetésben, mint az evangélium első századi elterjesztése a Római birodalom területén. A Cselekedetek könyve sok fejezeten keresztül írja le, hogy Pál feljegyzett három missziói útján milyen módon mondta el a rábízott üzenetet. Nem volt könnyű dolga, hiszen bár egy birodalomban mozgott, azon belül nagyon sok nép, vallási irányzat és szokás és filozófiai ideológia volt található. Lukács evangélista hűen és nagyon szemléletesen tudósít ezekről az esetekről és ebből nagyon jól tetten érhető Pál vezetői hozzáállásának néhány alapvető jellemzője:

• Széleskörűen tájékozott volt az akkor ismert vallási és filozófiai irányzatokról;
• Nem sajnálta az időt és energiát, hogy egy új helyen körültekintően információt szerezzen az ott lakókról és szokásaikról;
• Átgondolta, hogy mi a legjobb módja a megszólításnak, és tudatosan és gondosan építette fel beszédeit;
• Nyitott volt a párbeszédre, mások gondolataira, de mindig hű maradt a rábízott üzenet tisztaságára – még akkor is, ha ebből komoly baja származott;

Nem mindegyikünk kap olyan méretű és fontosságú küldetést, mint Pál apostol, de mégis fontos, hogy saját területünkön vezetőként tudatosak legyünk abban, hogy nem a környezetnek kell hozzánk alkalmazkodnia, hanem nekünk kell – alázattal és a szolgáló vezetői hozzáállás felvállalásával – alkalmazkodni, hűségesnek maradva a küldetésünkhöz. Pál erről így ír a Korintusiakhoz írt első levél kilencedik fejeztében a 22-23. versekben: „... mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban.”

 

Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheted el:

Előző Monday Mannák