AZ IRIGYSÉG ROMBOLÓ EREJE
Írta: Rick Boxx  -  2021. szeptember 6.

Irigység. Jelentése az értelmező szótár szerint: neheztelni valakire a sikere, jóléte miatt, illetve bosszankodni a másik szerencséjén, sikerén vagy jólétén. Gyakorlatilag egy rosszindulatú féltékenység, egy kedélyállapot, hangulat. Tapasztalta-e ezt már valamikor?

Irigyelni azt jelenti, hogy valaki nem rendelkezik a másik előnyös tulajdonságaival, eredményével vagy vagyonával és azt magának szeretné, vagy azt kívánja, hogy a másik se rendelkezzen vele. Vajon hasznos-e ha valaki irigy vagy féltékeny a másikra? Nehéz előnyt találni ebben az érzésben, viselkedésben, és mégis gyakori az üzleti életben.

Évekkel ezelőtt szenvedtem az irigységtől. Az egyik ismerősöm cégének gyors sikerét látva elfogott az irigység. Habár próbáltam figyelmen kívül hagyni, mégis ilyen kérdések jutottak az eszembe: „Miért teljesít jobban a cége mint az enyém?” vagy „Mi az, amit ő kínál és én nem?”

Rájöttem, hogy az ilyen gondolkodás terméketlen, sőt ha nem szabunk gátat neki, egyenesen romboló. Miután önvizsgálatot tartottam és imádkoztam, Isten bocsánatáért esedeztem. Részben azért, mert ha akartam ha nem, azon bosszankodtam, hogy az Úr miért nem adott nekem is hasonló teljesítményt, sikert. A bűnbánó imádságom arra is ösztönzött, hogy az ismerősöm bocsánatát kérjem.

És ennek eredményeképpen ráébredtem, hogy óriási súlytól szabadultam meg. Szabad lettem arra, hogy kedvem leljem a saját sikeremben és ne hasonlítgassam az ismerősömhöz vagy bárki máshoz. Képessé tett arra, hogy a Prédikátor könyve 9,10 versének feddésére tudjak koncentrálni: „Mindent, amit megtehetsz, vagy meg kell tenned, vidd véghez teljes szívvel és képességeid szerint…,” anélkül, hogy azt lesném, hogy mások hogyan teljesítenek.

A Bibliában az arra jellemző őszinteség miatt számtalan példát találhatunk az irigységre. Egyesek megharagudtak a fivérükre, barátjukra vagy az ellenfelükre, mivel a másik megbecsültebbnek vagy áldottabbnak tűnt. Például Mózes első könyvében olvasunk József testvéreiről, akik az apjuk részrehajlása miatt annyira féltékenyek, hogy eladják Józsefet rabszolgának.

A zsidók ezzel máshol is nagyon megküzdöttek. Mózes 4. könyvében olvasunk Józsuéról, Mózes jobbkezéről, aki arra panaszkodott, hogy nagy hirtelen mások is úgy prófétálnak ahogy Mózes. A zsidók vezetője így válaszolt neki: „Miért vagy ilyen féltékeny? Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az Úr!” (Mózes negyedik könyve 11,29).

Pál apostol az ókori Korinthosz gyülekezetében hamar enyhített egy féltékenységen alapuló vitát azzal, hogy helyes megvilágításba helyezte a dolgokat: „Ha az egyik ezt mondja: ‘Én Pálé vagyok’, a másik pedig azt: ‘Én Apollósé’,... (Ők) szolgák csupán, akik által hívővé lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr…. Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta…. Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (Pál első levele a korintusiakhoz 3,4-9)

Mózes és Pál egyaránt tudta, hogy az irigység meddő. Egyedül Istentől függ, hogy milyen képességekkel és lehetőségekkel rendelkezünk. A mi feladatunk arra összpontosítani, hogy hogyan gazdálkodunk azzal amit kaptunk. Ha emellett kitartunk, és nem hasonlítgatjuk sikerünket másokéhoz, akkor olyan békességünk és örömünk lesz, amit az Úr rendelt számunkra a munkavégzésünk során.

Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheted el:

Előző Monday Mannák