„INTEGRÁCIÓS” DOBOZZAL A MUNKAHELYEN
Írta: Rick Boxx  -  2021. április 5.

Az egyik kihívás Krisztus követőjeként az üzleti világban az, hogy megértsük, hogyan integrálhatjuk hitünket hatékonyan a tevékenységeinkbe. David Miller, a „God at Work” (Isten a munkában) című könyvében foglalkozik ezzel a kérdéssel. A hit munkahelyen való megélésének négy különböző aspektusát emeli ki azzal, amit „integrációs doboznak” nevez: melyben az etika, az evangelizáció, a tapasztalat és a növekedés fogalmai foglalnak helyet.

Az „Integrációs doboz” az autóvezetésre emlékeztet. Ha az autójának három kerekéről gondoskodik, de figyelmen kívül hagyja vagy túlfújja a negyediket, a kerék végül ellaposodik, így az autó leáll. Amikor teljes mértékben integrálni szeretné a hitét a munkájába, az integrációs doboz mind a négy aspektusát figyelembe kell venni, Isten dicsőségére.

Etika. Évekkel ezelőtt Kansas Cityben, ahol élek és dolgozom, volt egy Robert Courtney nevű gyógyszerész, aki egymillió dolláros támogatási ígéretet tett a gyülekezetének. Sajnos Robert úgy döntött, hogy azáltal teljesíti ígéretét, hogy több profitra tesz szert a rákos betegek kemoterápiás gyógyszereinek a higításából. Sok rákos beteg meghalt, Courtney-t pedig elítélték e bűncselekmény miatt, és életfogytiglani börtönbüntetést szabtak ki rá.
A nagylelkűség tetszik Istennek, de csak akkor, ha nem hagyjuk figyelmen kívül az etikát és a jogi irányelveket. „A becsületeseket feddhetetlenség vezeti, de a hűtleneket elpusztítja romlottságuk.” (A példabeszédek könyve 11, 3)

KOVÁCSOLJUNK TŐKÉT SZAVAINKBÓL
Írta: Robert J. Tamasy  -2021. március 29.

Az évek során abban a kiváltságban részesültem, hogy Isten sok, számomra feledhetetlen gyermekével ismerkedhettem meg, gyakran a CBMC-n (Keresztény Üzletemberek és Szakmai Vezetők Szövetsége) keresztül. Egyikük Robert D. Foster volt, aki 2016-ban, 96 éves korában költözött haza Urához. Életét egyszerű filozófia vezérelte: „Az életet érdemes megélni, az embereket érdemes szeretni, Istenben érdemes bízni."

Bob éveken át írt heti áhítatokat Kétpercesek hétfő reggelre címmel, melyekben hatásos történeteken keresztül mutatta be a Szentírás igazságait. Az egyik történet arról a napról szólt, amikor Josiah Wedgewood, a híres Wedgewood Porcelán alapítója végigvezetett egy brit nemest a gyárán. A gyár egyik dolgozója, egy kamasz fiú is velük tartott.

A nemes durva, trágár szavakat használt, miközben Wedgewooddal beszélgetett. A fiú először megütközött ezen, majd egyre jobban megtetszettek neki a férfi obszcén viccei, és nevetni kezdett rajtuk, Wedgewoodot azonban undorította és elszomorította a dolog. A gyárlátogatás végén Wedgewood egy egyedi tervezésű vázát mutatott vendégének, akit lenyűgözött a tárgy tökéletes formája és ritka szépsége. Amikor kinyújtotta a kezét, hogy közelebbről is szemügyre vegye, Wedgewood szándékosan a földre ejtette a vázát, amely azonnal apró darabokra tört.

A HITRE KONCENTRÁLVA NÉZZ SZEMBE A FÉLELEMMEL
Írta: Jim Langley  -  2021. március 8.

Észrevetted már, hogy mostanában mennyire könnyű a minket körülvevő megpróbáltatásokra és nehézségekre helyezni a hangsúlyt? Sokan elvesztették a kapcsolatot a valósággal, mivel, sajnos, a társadalmi kapcsolatok korlátozott lehetőségeivel foglalkoznak és azzal, hogy egy, hellyel-közzel, normális életstílust biztosítsanak. Azt javaslom, hogy mindannyian inkább okosan cselekedjünk és nézzünk szembe a félelemmel és koncentráljunk a hitre!

Sokaknak ez drasztikus lépésnek tűnhet, de én tudom, hogy nekem ez működik. Ezek a bajokkal teli idők alapos vizsgálatot igényelnek, ha az a célunk, hogy túléljük ezt az új valóságot. Úgy tűnik sok minden kikerült az ellenőrzésünk alól és könnyen elkaphatnak bennünket a bizonytalanság örvényei.

Tulajdonosaként egy olyan cégnek, amelyet elengedhetetlen vállalkozásnak tekintenek, nem csak az jó, ha a hét 6 napját az irodában töltöm, hanem továbbra is tartom a kapcsolatot a kliensekkel telefonon, e-mailben és online Zoom konferenciákon keresztül. A klienseimnek szükségük van rám és nekem is rájuk. Bátorítani tudok sokakat és ugyanígy a felmerülő krizisekkel is tudok foglalkozni.

Egy jólismert Bibliai történet jut eszembe ezzel a helyzettel kapcsolatban, ami a Máté evangéliuma található, amikor Jézus elküldte az Ő tanítványait a tó másik partjára, miközben Ő egyedül ment fel a hegyre, hogy imádkozzon.

BÍRÓSÁGRA MENNI LEGYEN AZ UTOLSÓ MEGOLDÁS
Írta: Jim Mathis  -  2021. március 22.

 

A 21. századi Amerika elég kétes hírnevet tudhat magáénak: napvilágra került, hogy a társadalmak eddigi legtöbb peres ügye itt zajlik. Ezt bizonyítja a sok hirdetés a TV-ben, rádióban és az óriásplakátokon, jogi cégeket reklámozva, akik agresszivan keresik az új klienseiket. Néhányan úgy gondolják, hogy a sok ügyvéd az oka a problémának, mindegyike rohan pereskedni. Ugyanakkor a probléma forrása nem az ügyvédek száma. Az alapvető gond az, hogy túl sok ember nem hajlandó a kompromisszumra vagy peren kívüli megegyezésre törekedni. Helyette inkább ragaszkodnak a saját igazukhoz és inkább a pereskedést választják, ha nem kapják meg azt, ami szerintük járna nekik.

Ezzel foglalkozott Jézus Krisztus abban a részben, amit a „Hegyi Beszéd” néven ismer mindenki. A Máté evangéliuma 5-7 része számol be arról, amikor Jézus néhány száz szóval elmagyarázta, mit jelent az Ő tanítványának – a diákjának és követőjének - lenni. Világos, tömör nyelvezettel Jézus megmondja, hogyan kell olyan életet élni, amely tiszteli Őt és arra az erőre támaszkodik, akit kapunk, ha a bizalmunkat Belé helyezzük.

Jézus először a nagylelkűség előnyeiről és a kapzsiság veszélyeiről beszél. Aztán a gyilkosságról és házasságtörésről; a megbocsátás erejéről és a bosszúállás nem kereséséről; és, hogy ne legyünk haragosak vagy aggódók. Radikális kijelentéseket tesz arról, hogy gyűlölet helyett inkább szeressük az ellenségeinket.

VEZETŐ VAGY? VAGY SEREGHAJTÓ?
Írta: Robert J. Tamasy  -  2021. március 15.

Évekkel ezelőtt abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy egy barátommal, Ken Johnsonnal együtt írhattam egy könyvet a bárányok neveléséről, amihez a tapasztalatot vidéki otthonától nem messze gyűjtött. A Bibliában is sok szó esik a bárányokról, így egyszerre volt tanulságos és felemelő tőle tanulni és a bárányok különös viselkedéséről írni.

Tucatnyi hivatkozást találunk a birkákra, pásztorokra, bárányokra és nyájakra; az embereket gyakran hasonlítják a birkákhoz. Ezek az összehasonlítások azonban általában nem túl hízelgőek az emberre nézve. Például, hogy a birka koszos, buta állat. Magukra hagyatottan, a birkák menthetetlenül mindenféle bajba kerülnek. Így tehát szükségük van egy juhászra, aki ügyel rájuk, törődik velük és megmenti őket, ha bajba kerülnek.

A birkák egyik egyedi tulajdonsága a juhászba vetett meginghatatlan hitük. Barátom demonstrálta nekem ezt egyik nap, amikor meglátogattam a farmján. A birkák kint voltak a legelőn, csendesen legelgettek. Ken azt mondta „Hívd őket”. Megtettem, de nem reagáltak. „Kiálts vagy fütyülj nekik”, javasolta. Megtettem mindkettőt, de semmi reakció. Hirtelen mind megsüketült talán? Aztán Ken normál hangon jelzett nekik. Hirtelen az összes birka felkapta a fejét és lesték a juhászuk parancsait.

Nemrég erre az élményre emlékeztetett, amikor egy előadó a border collie-ról, egy fajta juhászkutyáról beszélt. Ezek a kutyák nem vezetik a nyájat, hanem ugatással és sarkaik csípkedésével terelik őket. Ez szöges ellentétben áll a megbízható juhásszal, aki bármiféle kényszer nélkül vezeti a nyájat. A juhászkutya idegesítő és ijesztő is, miközben a juhász gyengéden irányítja a nyáját.