RAKJAK-E IZZÓ PARAZSAT ELLENSÉGEIM FEJÉRE?
Írta: Pulay Gyula  -  2021. július 5.

Az ellenségszeretet Jézus tanításának egyik legújszerűbb üzenete. Ezt hangsúlyozza Pál apostol is a rómaiakhoz írt levele 12. fejezetének 20. versében: „Ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni.” Majd így folytatja: „Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére.”

Első olvasásra sokan döbbenten így kiáltanak fel: „Ez aztán ellenségszeretet!” Pál apostol ezt a mondatot az Ószövetségből, a Példabeszédek könyvéből (25, 21-22) idézi, amelynek bölcsmondásait időszámításunk előtt több mint 600 évvel foglalták írásba.

Az ez idő tájt élő emberek jól ismerték az „izzó parazsat rak a fejére” kifejezést. Akkor ugyanis még nagy kihívást jelentő feladat volt a tűzgyújtás. Ezért sütés után a tűzhelyen őrizték a fellobbantható parazsat, hogy az újabb sütéshez megint legyen tüzük. (Ennek még ezer évvel később is meglévő fontosságát jól mutatja, hogy Szent István királyunk megengedte, hogy családonként egy ember ne menjen vasárnapi istentiszteletre, hanem otthon maradjon őrizni a tüzet.) Ha a parázs kialudt, akkor a sütéshez, főzéshez nem tudtak tüzet gyújtani, ezért a szomszédokhoz kellett átmenni felizzítható parázsért. Egy fémből készült tálkát vittek magukkal, és a szomszéd erre a tálkára rakta rá az izzó parazsakat. Csakhogy a tálka útközben felmelegedett, kézben nem lehetett hazavinni. Ezért a parazsat vivő a fejére csavart egy vastag szövetből készült fészekszerű hordozót, ebbe illesztették bele a fémtálcát, és a fejen hordott tálcába tette be a szomszéd saját – a nagy értéknek számító – izzó parazsait. Következésképpen az „izzó parazsat rak a fejére” kifejezés nem fájdalomokozásra utal, hanem egy nagyon mélyértelmű hasonlat.

MIÉRT VAGYUNK SOKAN TELE FÉLELEMMEL?
Írta: Ken Korkow  -  2021. június 28.

 

Sokunk számára az elmúlt 18 hónapban – vagy akár még hosszabb ideje – a félelem mindennapi társunkká szegődött. Ezt nagyrészben az életünkben eddig példa nélküli járvány okozta, mely a fájdalom és a halál sötét árnyékát vetette társadalmunkra és a világra. A COVID-19 következményei és a bevezetett korlátozások sokszor nagyon nyugtalanító, sőt félelmet kiváltó módon befolyásolták mindennapjainkat, valamint vállalkozásainkat. Sokan munkanélküliek lettek. A vállalkozók egy részének be kellett teljesen zárniuk, vagy legalábbis drasztikusan csökkenteniük a szolgáltatásaikat. A jövőt pedig még mindig bizonytlanság lengi körül.

Mindezeken felül a médiából is csak a rossz híreket hallottuk, félelem áradt a híreken keresztül reggel, délben és este. Nem csoda, hogy sokan rosszul éreztük magunkat, még akkor is, ha nem fertőzödtünk meg a vírussal. Ez nem egészséges életvitel így.

Mi erre a gyógymód? Mi gyógyítja a félelem járványát, amely sok esetben rosszabb volt a vírusnál? Rájöttem mennyire fontos, hogy minden napot úgy kezdjek, hogy Isten jóságára, bizonyosságára és megingathatatlan ígéreteire összpontosítsak – Istenre, aki mindig ugyanaz, sosem változik. Íme néhány példa a biztosítékokból:

Bármilyen válságban is legyünk, Isten mindig velünk van. Amikor egyedül érezzük magunkat, sőt elhagyottnak, ígérete szerint akkor is mindig mellettünk áll, vezet minket végig, bármilyen vészes és kétségbeesett körülmények vesznek körül. „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened vonul majd veled, nem hagy cserben téged, és nem hagy el.” (Mózes ötödik könyve 31, 6)

ALKALMAZKODÓKÉPESSÉG, AZ ESZKÖZ A VÁLTOZÁSOK KEZELÉSÉRE
Írta: Sergio Fortes  -  2021. június 14.

Mindannyiunk számára, akik a munka világában mozgunk, a változás nem újkeletű. Akár tetszik, akár nem, ismerjük a változást.
Egyes üzletemberek, még a magas szintű vezetők is egyöntetűen kijelentik: „Gyülölök minden változást!”. Mintha maga a változás lenne képes meghatározni, hogy ki tetszik neki és ki nem, majd engedélyt kér mielőtt megtörténik.

Brazíliában a legismertebb rádióállomás szlogenje nem más, mint: „20 perc múlva minden megváltozhat” – így ez a hallgatókat gondolkodásra készteti. Sok esetben azonban a változások – még a legdrasztikusabbak közül is – gyakran kevesebb , mint 20 perc alatt bekövetkeznek.

Ki felejtené el, hogy 18 hónappal ezelőtt a Covid-19 nevű vírus első esetei megrázták az egész világot? Kevesebb, mint egy hónappal később a magán- és a munkahelyi életünk felfordult. Senki nem kérte a beleegyezésünket, mielőtt a szükséges védelmi intézkedéseket meghozták az egyre erősődő járvány megfékezése érdekében.

Amikor változás következik be, legyen az drámai vagy kisebb kellemetlenség, hogyan reagálunk? A személyes vagy a munkahelyi életünk változásának helyes kezelésére a Harvard egyetem professzora, Dr. Daniel Goleman az ADAPTABILITÁS, azaz az alkalmazkodóképesség fogalmat használta. Ez az egyik legfontosabb érzelmi intelligencia készség - jelentette ki az elismert kutató.

KI AZ ELŐBBRE VALÓ – A VEZETŐ VAGY A KÖVETŐ?
Írta: Robert J. Tamasy  -  2021. június 21.

Nézőpont. Óriási különbség van abban, hogy milyen módokon viszonyulunk az élethez. Ha optimisták vagyunk, akkor a nehéz körülmények között is megtalálhatjuk a pozitívumokat. Azonban ha a pesszimista nézőpontot választjuk, akkor még a jó történések is cninizmussal és szorongással lehetnek teli. Olyan ez, mint az az ember, aki egyik reggel felébredt és azt gondolta: „Nos, eddig ma minden rendben ment. De még nem keltem ki az ágyból.”

Vezetői szempontból a nézőpontunk befolyásolja azt is, hogyan viszonyulunk a felelősséghez a mindennapokban. Ha a vezetők „főnöknek” tekintik magukat, akinek mindenki köteles beszámolni, befolyásolhatja a szervezet termelékenységét, morálját, a tiszteletet, sőt az alkalmazottak megtartásának a képességét is. Ugyanakkor sok más szemszög és megközelítés is a vezetők rendelkezésére áll.

Max De Pree, az elismert üzletember és több vezetésről szóló könyv szerzője ezt mondta: „Hogyan látja vezetőként önmagát? Tudja, a követők szemszögéből nézve létfontosságú, hogy a vezetőnek a valósághoz hű önfelfogása legyen. A vezetők a követőikhez tartoznak. Egy igazgatónak az alkalmazottakra úgy kell hivatkoznia, hogy azok az emberek, akiket szolgálok. Milyen más valóság ez! És milyen más hatása van a követőkre.”

A KISVÁLLALKOZÁSOK A BIZALOMTÓL IS NÖVEKEDHETNEK
Írta: Rick Boxx  -  2021. június 7.

 

A Gallup kutatóintézet megkérdezett több ezer embert arról, hogy mely intézményekben van a legnagyobb bizalom. Az első helyezett a katonaság állt, míg második helyen a kisvállalkozások. A megkérdezettek 68 %-a nyilatkozott úgy, hogy jobban megbízik a kiskereskedelmi vállalkozásokban, mint más intézményekben.

A nagyvállalkozások a lista 12. helyét szerezték meg, mindössze 23 %-os megbízhatósági szint elérésével. A kisvállalkozások és nagyvállalatok közötti oriási szakadéknak több oka is lehet. Nem szándékunk, hogy vádaskodjunk a nagyvállalatok ellen, hiszen sok közülük létfontosságú társadalmunk számára, és arra törekszenek, hogy megfelelő egyensúlyt tartsanak fenn a nyereség, illetve a termékeiket és szolgáltatásaikat megvásárlók iránti elkötelezettség között. Mégis ez a kutatás azt mutatja, hogy a kisvállalkozásoknak nyílt kiváló lehetőségük arra, hogy az irántuk meglévő bizalmat mindenki javára tovább kamatoztassák.
A nagyvállalatokkal való versengés során nyilván sok hátránnyal indulnak, ideértve a vásárlóerőt, emberi és pénzügyi erőforrásokat, befolyást, ismertséget. Ugyanakkor a bölcsesség és kreativitás segítségével a kisvállalkozások vezetői képesek arra, hogy a jelenlegi és jövőbeli sikerek eléréséhez megfelelő stratégiákat dolgozzanak ki.

Például hogyan is lehetne összehasonlítani a minimális személyzettel rendelkező hatalmas áruházak kiszolgálását a kiskereskedésekkel, ahol az értékseítők készségesen segítenek bármiben, amire a vevőnek szüksége van? Bizonyára mindenki belefutott már olyan helyzetbe, amikor egy nagyvállalatnál egy számlázási problémát akart elintézni és csak automatizált, sablonos válaszokat kapott a kérdéseire, míg a kisvállalkozásnál személyes kapcsolatra lelt hasonló probléma esetén.