AZ IGAZI NAGYSÁG HAJSZOLÁSÁNAK ELŐNYEI
Írta: Rick Boxx  -  2021. március 01.

Hogy határoznád meg a nagyságot? Vagy másként kérdezve, mennyit ér neked, hogy elérd az igazi nagyságot a vállalkozásodban vagy a szakmai életedben?

Vannak, akik a nagyságot temérdek mennyiségű anyagi javak elérésével hozzák kapcsolatba. Mások választott területükön elért pozíciójukkal vagy befolyásukkal azonosítják azt. De akadnak olyanok is, akik számára a nagyság nem más, mint sztárként interjút adni, cikkek tárgyává lenni, TV műsorokban vagy a cég termékét reklámozó kampányokban szerepelni. Ezek mindegyike jelentős és különböző mércéi az eredményességeknek. De vajon igazán kapcsolatba hozhatók a nagysággal? Azok az emberek, akik igazán magas pozícióba jutottak el karrierjük során, gyakran kérdezték meg maguktól: csak ennyi lenne az egész?

Hadd mutassak be nektek valakit, aki teljesen másként közelítette meg a nagyságot. Doug, a nyugdíjas vállalattulajdonos, egyszer elmesélte nekem azt, amikor egy nála 10 évvel fiatalabb férfival épp Montanaból tértek vissza egy egyhetes horgász túrából. Doug úgy a 70-es éveiben járhatott, míg a férfiak, akikkel túrázni volt, a 40-es éveikben lehettek. Gondolhatnánk, mi dolga van egy 70 évesnek ezekkel a suhancokkal? Doug így magyarázta: „Nem szeretek horgászni. Összesen 5 halat fogtam az egy hét alatt, de éveken át mentoráltam ezeket a férfiakat. Számomra rendkívüli dolog látni őket egymás társaságában, ahogy a természetet felfedezik, és mindeközben közösen tanulmányozhatjuk a Bibliát.”

Mint mentor, Doug, megosztotta személyes tapasztalatait és gondolatait ezekkel a férfiakkal. Rámutatott az egyetlen, a változhatatlan, az igazság és bölcsesség időtlen forrására: az Isten Igéjére. Ugyanakkor megmutatta nekik azt is, hogy az Ige hogyan kapcsolódik az életük minden egyes területéhez.

AMIRE SZÜKSÉG VAN: SZERVEZETI JÖVŐKÉP
Írta: Stephen R. Graves  -  2021. február 22.

A kedvenc részeim egyike a Bibliában a Példabeszédek könyve, és egy igevers mindig szembetűnő a számomra: „Ha nincs kijelentés, elvadul a nép” (A példabeszédek könyve 29,18). Amikor a Példabeszédek „látásról, kijelentésről” beszél, olyan üzenetet ért alatta, amit egy próféta mond. De úgy gondolom, ez az alapelv nem korlátozódik az Ószövetség prófétáira. Az embereknek, bárhol is vannak, szükségük van egy meggyőző látásra ahhoz, hogy el tudjanak mozdulni a ma valóságából a holnapba.

El kell képzelnünk; elképzelni, hogy mi lehetne. A képzelet a remény táplálójaként szolgál. A hatékony vezetőknek egy szervezeti jövőképet kell létrehozniuk. Mielőtt a lehető legjobban tudnának dolgozni, az embereknek szükségük van arra, hogy egy meggyőző képet lássanak arról, hogy hová fognak eljutni. Mint üzletember és író, Alvin Toffler mondta: „Nagy dolgokról kell gondolkoznod, miközben kis dolgokat teszel, így minden ilyen kis dolog a megfelelő irányba fog haladni.” Ez mindenféle típusú és méretű szervezetre igaz.

Kik vagyunk, mint szervezet? Miről szól a szervezetünk? Mit szándékozunk tenni? Ezek nehéz, megválaszolandó kérdések a vezetők számára, ahogyan ezt egy podcastra visszajelezve gyülekezeti kis csoportok is szemléltették. Egy író így kommentálta: „A kis csoportod arra rendeltetett, hogy lassú, udvarias, sőt szívélyes halált haljon irányítás nélkül.” Ugyanez igaz lehet bármelyik cégre vagy non-profit szervezetre.

CSODA A ZOOM HÍVÁSBAN
Írta: Jóföldi Endre  -  2021. február 8.

 

Az elmúlt hetekben történt meg velünk egy KEVE vezetőségin. Persze mi is csak online találkoztunk egy zoom hívásban. Mint ahogy most sokan mások, csak így tudtuk megoldani. A bevezető beszélgetés alatt, ami egyébként nagyon jó volt, mégis szóba került, mennyire esetlen, hogy nem lehet együtt enni, hogy milyen rég találkoztunk már személyesen. És hogy mennyire nehéz más közösségi alkalmakon is, mert nem lehet megölelni egymást, nem lehet egyszerűen csak beszélgetni, egymás arcát, érzéseit igazán érezve együtt lenni. Panaszkodtam én is. Nem ugyanaz ez az online, már kicsit elegünk is van belőle.

De aztán egyszer csak becsuktuk a szemünket, mert imádkozni kezdtünk. És hirtelen azt éltem át, csoda történt. Most értettem meg igazán és éltem át valamit, amit persze már tudtam, de nem láttam még ennyire világosan soha, milyen nagy jelentősége van. Elkezdtünk imádkozni, és egy pillanat alatt mindnyájan együtt voltunk. Egy helyen. Eltűnt minden korlát, amiről az előbb beszélgettünk, és panaszkodtunk miatta egymásnak. Mert egy pillanat alatt mindannyian együtt voltunk, tényleg egy helyre kerültünk: ott voltunk együtt az Isten jelenlétében. Mert imádkoztunk.

HA SZÜKSÉGED VAN HAJÓRA, MIÉRT NEM ÉPÍTESZ EGYET?
Írta: Robert J. Tamasy  -  2021. február 15.

Néhány ember szeret álmodozni. „Bárcsak lehetőségem lenne megmutatni, mire vagyok képes!” Mások arról beszélnek, hogy mit fognak elérni, ha „beindul a szekerük”. Azokról az emberekről beszélünk, akiknél akkor jön a nagy áttörés, amikor „beüt a lehetőség”. De mi történik akkor, amikor beüt a lehetőség, és éppen szundítunk? A szemetet visszük ki, vagy valamilyen hobbival foglalkozunk?

Nem tudom kitől származik, de a közelmúltban olvastam egy éleslátó megjegyzést. Emlékeznek Noéra, akit Isten egy hatalmas bárka megépítésének felelősségével bízott meg, hogy megóvja családját és állati fajok képviselőit egy fenyegető áradástól? Nos, ahogy a megfigyelő rámutatott: „Noé nem várta meg, hogy eljöjjön a hajója, ő maga épített egyet.”

Olyan időszakban élünk, amikor egyre több ember éberen figyeli az ingyenes ebédeket, az ingyenes oktatást és a rengeteg olyan egyéb juttatást és szolgáltatást, amelyért nem dolgozott meg. Alapvetően arra várnak, hogy valaki más végezze el a kemény munkát, és biztosítsa azokat az erőforrásokat, amelyek előállításához ők nem hajlandók megtenni a szükséges erőfeszítéseket. Arra számítanak, hogy megnyerik a lottót - anélkül, hogy a sorsjegy megvásárlásával járó bajlódást felvállalják.

JÖVŐKÉP PÉLDA NÉLKÜLI IDŐKBEN
Írta: Rick Boxx  -  2021. február 1.

 

A régi idők egyik nagy tiszteletben tartott magazinjában, a Saturday Evening Post-ban, Alexander Winton, a legelső automobil gyáros írt arról, miként is gúnyolták ki 1890-ben. Winton állította, hogy bankárja erősen kritizálta, azt hangoztatva, hogy ne emlegesse többé azt az eszement ötletét, hogy az autó majd átveszi a lovak vezető szerepét a közlekedésben.

És mégis, évekkel később Winton sikeresen legyártotta és eladta első gépkocsiját. Azok a napok már elmúltak, sőt manapság már elképzelhetetlen, hogy valaki megkérdőjelezze az autó jelentőségét. Hála neki, Wintonhoz hasonlóan, mások is hittek abban, hogy a lovak nélküli jármű megvalósítható.

Hiszem, hogy a Wintonhoz hasonló embereknek, illetve a többi nagyszámú feltalálónak és újítónak, Isten adta a jövőképet. Mi lenne velünk ma, ha nem lettek volna olyan előrelátó, jövőbemutató emberek, mint Leonardo da Vinci, Kopernikusz, Galileo Galilei, Isaac Newton, Thomas Edison és Nikola Tesla? Vagy George Washington, Alexander Graham Bell, Johannes Gutenberg, Rudolf Diesel és Michael Faraday?

Ezeken az embereken keresztül a páratlan idők olyan elképzelhetetlen fejlődést eredményeztek, amelyet az emberiség azóta is, századokon keresztül folyamatosan használ. Talán éppen ön is, a saját iparágán belül tud olyan emberekről és csoportokról, akiknek a bölcsessége és látásmódja vezetett drámai változásokhoz és fejlesztésekhez.