AMIKOR ISTEN HÍV, ELFOGADOD A HÍVÁSÁT?
Írta: Robert J. Tamasy - 2020. szeptember 21.
Néhány héttel ezelőtt Sergio Fortes barátom írt a „komfortzónáról”, ahol biztonságban érezzük magunkat. Ez az, ami ismerős, kiszámítható, és általában nem igényel több erőfeszítést, mint amennyit hajlandók vagyunk megtenni. Tehát hogyan válaszolunk, ha arra kérnek, merjünk kilépni ebből a komfortzónából? Ellenállunk? Vagy csak egyszerűen annyit válaszoljuk: „Nem, nem tudok”? Mi van akkor, ha érezzük, hogy Isten irányít más utakra arra kérve, hogy olyat tegyünk, amit eddig még soha nem próbáltunk korábban, valami olyat, amiben teljesen képzetlennek tartjuk magunkat?
Számos bibliai történet szól erről, amikor Isten ilyen lépések megtételére kér meg: Noét arra kérte, hogy építsen bárkát az árvíz előtt; Ábrahámot arra, hogy hagyja el rokonait Háránban egy olyan földért, amiről még sose hallott; Mózest arra választotta ki, hogy 400 év rabszolgaság után vezesse ki az izraelitákat Egyiptomból; amikor pedig Isten prófétát keresett, hogy az üzenetét közvetítse, Ézsaiás így válaszolt: „Itt vagyok, Küldj engem!”; és Jézus tanítványai is mindenüket ott hagyták, hogy kövessék Őt.
Lehet, hogy a mi életünk története sosem kerül be egy könyvbe, de ha Jézus Krisztus igazi követői vagyunk, akkor bekövetkezhet az, hogy Isten arra hív minket, hagyjuk el a komfortzónánkat, hogy egy másik helyen, más módon szolgáljuk Őt. Saját életemből számos alkalommal előfordult már ez, most elmesélek ezekből kettőt: