Heti Mannák

JÖVŐKÉP PÉLDA NÉLKÜLI IDŐKBEN
Írta: Rick Boxx  -  2021. február 1.

 

A régi idők egyik nagy tiszteletben tartott magazinjában, a Saturday Evening Post-ban, Alexander Winton, a legelső automobil gyáros írt arról, miként is gúnyolták ki 1890-ben. Winton állította, hogy bankárja erősen kritizálta, azt hangoztatva, hogy ne emlegesse többé azt az eszement ötletét, hogy az autó majd átveszi a lovak vezető szerepét a közlekedésben.

És mégis, évekkel később Winton sikeresen legyártotta és eladta első gépkocsiját. Azok a napok már elmúltak, sőt manapság már elképzelhetetlen, hogy valaki megkérdőjelezze az autó jelentőségét. Hála neki, Wintonhoz hasonlóan, mások is hittek abban, hogy a lovak nélküli jármű megvalósítható.

Hiszem, hogy a Wintonhoz hasonló embereknek, illetve a többi nagyszámú feltalálónak és újítónak, Isten adta a jövőképet. Mi lenne velünk ma, ha nem lettek volna olyan előrelátó, jövőbemutató emberek, mint Leonardo da Vinci, Kopernikusz, Galileo Galilei, Isaac Newton, Thomas Edison és Nikola Tesla? Vagy George Washington, Alexander Graham Bell, Johannes Gutenberg, Rudolf Diesel és Michael Faraday?

Ezeken az embereken keresztül a páratlan idők olyan elképzelhetetlen fejlődést eredményeztek, amelyet az emberiség azóta is, századokon keresztül folyamatosan használ. Talán éppen ön is, a saját iparágán belül tud olyan emberekről és csoportokról, akiknek a bölcsessége és látásmódja vezetett drámai változásokhoz és fejlesztésekhez.

TÚLLÉPNI AZON, AMI „A SZÍNFALAK MÖGÖTT” ZAJLIK
Írta: Ken Korkow  -  2021. január 25.

 

Sok évvel ezelőtt meglátogattam egy húscsomagoló üzemet. Miután életemben először szembesültem azzal, hogyan készül a hot-dog, egy évig rá sem bírtam nézni. Érdekes dolog rádöbbenni, mi is történik a színfalak mögött a számunkra ismerős dolgokkal, majd megfigyelni, mi az erre adott reakciónk.

Szolgáltam a katonaságban, aktívan jelen voltam a gyülekezeti- és gyülekezetközi vezetésben és kivettem a részem sokféle közösségi- és szakmai szervezet munkájából, így „lehetőségem” nyílt első kézből megfigyelni, mi zajlik „a színfalak mögött” - hogy az Óz, a csodák csodája c, filmklasszikus egyik ikonikus jelenetével éljek. Amint szó szerint vagy átvitt értelemben lehull a lepel, könnyű cinikussá, szarkasztikussá, sőt távolságtartóvá válni, így próbálva meg elhatárolódni a látottaktól.

Mi az, ami közös minden szervezetben? Az, hogy a metaforikus függöny mögött mindegyiket tökéletlen, gyakran alapvető gyengeségekkel rendelkező emberek irányítják, akik elbátortalanítanak, kiábrándítanak, visszaélnek az irántuk és a szervezet célja iránti bizalmunkkal és elkötelezettségünkkel. Akkor viszont miért maradok elkötelezett? Miért veszek részt a munkájukban hibáik és hiányosságaik dacára?

EGY LECKE A MÚLTBÓL
Írta: Szalai Zsolt  -  2021. január 11.

Amikor belekerülünk egy számunkra szokatlan és nagy kihívásokkal teli helyzetbe, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy ilyen még mással soha nem történt meg. Ebben sok igazság lehet, hiszen a jelenlegi járványhelyzet is olyan, ami számos sajátos jellemzőt hordoz, amit sem mi, sem számos előttünk járó nemzedék nem tapasztalhatott meg. Mégis, lehet, hogy erre a helyzetre is igaz az a mondás: Ez annyira újszerű, hogy csak a legidősebbek emlékeznek rá.

Tavasszal, amikor a járvány pár hónap alatt globális méreteket öltött és a lezárások miatt komoly gazdasági összeomlás is fenyegetett, egy nemzetközi keresztény egyetem néhány oktatójával beszélgettem – természetesen online. A téma a kialakult helyzet és az egyes országokban megtapasztalt történések volt. Amikor a zimbabwei kollégára került a sor, ő lakonikusan csak ennyit mondott: Mi húsz éve ebben élünk – járványok és komoly gazdasági problémák. Majd hozzátette: De Isten mindig megtartott bennünket.

A reformáció hajnalán, 1527-ben Wittenbergben pestis járvány pusztított. Ennek kapcsán maradt fent egy idézet Luther Mártontól arról, hogy vezetőként ő milyen magatartást tartott fontosnak. Úgy gondolom, hogy ez a néhány nagyon valós és praktikus gondolat számunkra is tanulságos lehet a jelenlegi helyzethez való hozzáálláshoz. Lássuk először Luther gondolatait:

"Imádkozni fogok Istenhez, hogy kegyesen őrizzen meg és védjen meg minket. Magam pedig fertőtlenítek, segítek frissen tartani a levegőt, gyógyszert beadni, és azt magam is beszedem. Elkerülöm a helyeket és az embereket, amikor nem szükséges a jelenlétem, nehogy engem megfertőzzön, majd másokat is megfertőzzön a hanyagságom, ami esetleg halálukhoz vezet. Ha Isten el akar vinni, tudja hol talál meg. Addig is azt teszem, amit elvár tőlem, és nem leszek felelős a saját halálomért vagy mások haláláért. De ha a szomszédomnak szüksége van rám, nem kerülöm, hanem bátran megyek hozzá. Az istenfélő hit tehát nem tapintatlan, nem vakmerő, és nem is teszi próbára Istent!”

MI A HOZZÁÁLLÁSUNK A MUNKÁHOZ?
Írta: Robert J. Tamasy  -  2021. január 18.

 

Ahogy továbbra is foglalkozunk a globális COVID-19 pandémia visszahatásaival, mindez a munkánkra– és ahogy ahhoz hozzáállunk – drámai hatással van. Sokan közülünk, ha korábban még tettük, mostanra megtapasztaltuk az otthonról dolgozás örömeit és kihívásait. Néhányan észlelték, hogy a munkaköri leírásuk drámaian módosult, miközben mások elvesztették a munkájukat vagy átmenetileg elbocsátották őket a gazdasági lelassulás miatt.

Ezek a tényezők mind arra kényszerítenek bennünket, hogy újraértékeljük a hozzáállásunkat és felfogásunkat a munkával kapcsolatban: mit jelent, miért csináljuk és mit várunk tőle. Vajon a munka - ahogy néhányan mondanák - csupán csak „egy szükséges rossz”, amit sokan szeretnének elkerülni, ha lehetséges lenne? Ez csak a „megélhetés biztosítása” – bevétel generálása, hogy a számlákat fizetni tudjuk, hogy biztosítsuk a szükségleteink ellátását és biztosítani tudjunk egy kívánt életvitelt? Vagy több, mint ezek – vajon van a munkának olyan valódi értéke, amely segít nekünk megtalálni az értelmét, értékét és célját?

Egy okos ember ezt az értékelést adta: „Szeretem a munkát. Naphosszat tudok ülni és nézni az embereket, ahogy végzik.” – Tükrözi ez az állítás az érzéseidet? Hogy a munka jó – mindaddig, amig valaki más végzi az erőfeszítéseket?

ISTEN VAKCINÁJA
Írta: Illéssy János  -  2021. január 4.

„Ne féljetek” hangzik fel az Úr szájából a biztatás („felszólítás”?) a Biblia lapjain sokszor. Mondja ezt az Úr többek közt a népnek, Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak, Mózesnek, Józsuénak, Gedeonnak, számos prófétának, mondja Jézus maga is hallgatóinak, vagy Pál apostol levelei olvasóinak.

A 2021. év kezdetén ez a felszólítás különösen időszerű. Mindannyian szembesülünk a korona vírustól való félelemmel, mely akár nagyon közel állókat is elragadott már mellőlünk (amint az én esetemben is). De nemcsak az életünket féltjük joggal, hanem az életmódunkat is: meddig tart még a bezártság? Meddig bírjuk még ezt a virtuális valóságot? Hogyan alakulnak kapcsolataink? És a gazdaság? Lesz munkánk pár hónap múlva is? És ha mindez nem lenne elég, a szomszédunkban, Horvátországban pusztító földrengés volt. És merre tart a világ általában? Fenntartható-e ennek a bolygónak, fizikai otthonunknak a jövője? És mi van értékeinkkel, a kultúránkkal, a hitünkkel? Nincsenek halálos veszedelemben?

És akkor ott vannak az egyéni sorsok, történetek… Személyes tragédiák, traumák. Azon dolgok sora, melyek – okkal vagy ok nélkül – félelemmel töltik meg szívünket, végtelennek tűnik. A félelem minden lelket meggyötör, minden életben nyomorúságot tud szülni. Még hatványozottabb a hatás vezetők életében, akiknek egyik legfontosabb feladata remény és jövőkép biztosítása a vezetettek számára.

„Ne féljetek…”, hangzik a Bibliában. De nem üres tanács, megtarthatatlan parancs ez?