Heti Mannák

MIKOR A TEHETSÉG NEM ELÉG
Írta: Robert J. Tamasy  -  2021. augusztus 9.

Folyamatosan látjuk ezt a sportvilágban: egy látszólag tehetségesebb csapat veszít, néha teljes vereséget szenvedve egy kevésbé tehetséges ellenféltől. Ez gyakori téma a sport témájú filmekben is, mintegy a Dávid és Góliát történetének újragondolása: az esélytelen érvényesül a nagy és erős kedvenccel szemben - csak nem kövekkel, kardokkal és lándzsákkal, hanem focilabdával, kosárlabdával és jégkorongkoronggal.

De ez a jelenség nemcsak az atlétikai versenyekre jellemző. Ezt látjuk az élet más területein is, beleértve az üzleti és szakmai világot is. Az egyik értékesítő, aki rendelkezett minden természetes készséggel, amit bárki szeretne magáénak tudni, látta, hogy egy kevésbé tehetséges, még kevésbé tapasztalt rivális értékesítő megnyer egy fontos ügyfelet. Vagy egy olyan vállalkozást, amelynek látszólag minden előnye megvan, legyőz egy kisebb, de nagyon elszánt versenytárs. Hogyan történik ez?

A motivációs előadó és tanácsadónak, Tim Kightnak van egy lehetséges válasza, ami elég egyszerű: „A fegyelem legyőzi a tehetséget, ha a tehetségnek nincs fegyelme.”

OSZD MEG A TÖRTÉNETEDET, HOGY FORMÁLNI TUDJ
Írta: Rick Boxx  -  2021. augusztus 2.

Néhány évvel ezelőtt egy konferencián vettem részt, amelyen nagy örömmel hallgattam a különböző előadásokat. Néhány közülük különösen is emlékezetesnek tűnt. Kíváncsi voltam, mitől ragadtak meg ennyire bennem. Tudtam, hogy nemcsak a szakértelem megléte miatt. Aztán rájöttem, hogy azok az előadások fogtak meg a legjobban, ahol az előadók a személyes történetüket is elmesélték.

Ezek nem szakmai előadások voltak, hanem cégvezetők osztották meg történeteiket, hogy miként hoztak létre változást a világban. Néhányan a termékeikkel formálnak, mások nagylelkűségük révén változtatják meg a közösségeiket. Kiváló információkat is megosztottak, de a történeteik voltak igazán megérintőek és szívhez szólóak.

Végignéztem az előadótermen és észrevettem, hogy a jelenlevő vezetők közül sokan megérintődtek ezeket az előadásokat hallgatva. Feltételeztem, hogy a következő évi konferencián olyan történetet is hallhatunk majd, amit a mostani előadások inspiráltak.

Miért olyan hatásosak a történetek?

A SZOLGÁLAT MINT VEZETÉS 1
Írta: Tomka János  -  2021. július 19.

Miért e szokatlan cím? A Pünkösdi Teológiai Főiskola április 22-i a Vezetés keresztény gyakorlata (https://www.youtube.com/watch?v=Ty8fdfcOxpU) című konferenciájának fő előadója, Volker Kessler A Biblia négy vezetési alapelvéről beszélt (Kessler, V.: A Biblia négy vezetési alapelve, Harmat Kiadó, 2016). Az első alapelv: a vezetés mint szolgálat. Fordítsuk meg a „Mit tehet egy vezető a munkatársaiért” kérdést. Mai témánk: mint tehetnek az alárendeltek, a kisemberek, a névtelenek a vezetőkért - és így a vezetés minőségének javításáért?

Most nem a beosztottak klasszikus feladatairól írok, hanem két példát arról, hogy milyen esetekben lépheti túl a munkaköri leírásában foglaltakat. Meglehetősen nagy alázatra lenne szükségük a felső vezetőknek annak belátásához, hogy képtelenek elboldogulni bizonyos kihívásaikkal a legalacsonyabb beosztású munkatársaik nélkül.

A vezető egyik nagy kérdése: hogyan találjam meg a szervezet útvesztőiben azt az embert, akitől egy adott helyzetben releváns információhoz juthatok? A Királyok második könyve 5. fejezete a szír hadsereg bélpoklos főparancsnokának csodálatos meggyógyulásáról szól. Viszonylag ismert történetről van szó, de keveset foglalkozunk a névtelen kulcsszereplőivel. A roppant izgalmas történetünk bevezetése: „Naamán, Arám királyának hadseregparancsnoka nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett. Egyszer kivonult néhány arám rablócsapat, és foglyul ejtettek Izráel országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének lett a szolgálóleánya. Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljutna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná a bélpoklosságából.”

A Szíriába hurcolt névtelen rabszolgalánynak meg lett volna minden oka arra, hogy hallgasson szeretett hazája prófétájáról, aki meggyógyíthatná az ellenséges ország hadvezérét…

KIÁLLÁS A „SPIRITUÁLIS KONFORMITÁS” MELLETT
Írta: Jim Langley  -2021. július 26.

Egyre inkább az látszik, hogy napjainkban a világunk folyamatosan változik. Személy szerint azt vettem észre, hogy már nem is tudok lépést tartani, és még kevésbé megfelelni a sok kulturális elmozdulásnak, ami körülöttünk zajlik. Régebb elfogadtam ezeket a társadalmi változásokat. Azonban Jézus Krisztus követőjeként mára megértettem, hogy nem engedhetem meg magamnak a sok változást , és most állást foglalok az általam „spirituális konformitásnak” nevezett nézőpont mellett. Urunk arra tanított, hogy az Ő útját kövessük és ne alkalmazkodjunk a világ dolgaihoz.

A római levél minden hívőt figyelmeztet: „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Pál levele a rómaiakhoz 12, 1-2)

Az amerikai hadsereg fiatal tisztjeként arra kaptam utasítást, hogy kövessem a parancsokat. A bevált szabályok által behatárolt viselkedés bármely csoportban pozitív eredményt hoz. A vállalkozásoknak is ki kell alakítaniuk a bevált gyakorlatokat és irányelveket ahhoz, hogy az alkalmazottak ezeket betartva és tiszteletben tartva megfelelően szolgálják ki az ügyfeleket.
Lelkes golfozóként is értem a szabályok létének a célját, ezekkel együtt válik azzá a sporttá, amelyet szeretek. Minden szervezett sportágnak okkal vannak szabályai - határok nélkül csak káosz lenne; a játékosok azt csinálnának, amit csak akarnak. Megfelelő szabályok nélkül csak versengésre való anarchia lenne.

HELYZETFÜGGŐ VEZETÉS
Írta: Szalai Zsolt  -2021. július 12.

Ken Blanchard és szerzőtársai egyik könyvük (Leadership and the One Minute Manager ) központi gondolata a helyzetfüggő vezetés. Konkrét esetek bemutatásával arra hívják fel a figyelmet, hogy a vezetőnek nem szabad minden helyzetben és legfőképpen minden munkatárssal ugyanolyan vezetési stílust alkalmazni. Talán a vezető egyik legfontosabb feladata és tehetsége, hogy megértse és tudatosan alkalmazza a különböző helyzetekhez és munkatársakhoz legjobban illő vezetés stílust és módszert.

Stratégiai kérdéseket nem lehet elhamarkodottan eldönteni, jó, ha tudatos a szervezeten belüli kommunikáció és minél több munkatárs részt vesz a folyamatban. Ennek révén elérhető, hogy a szervezet működése szempontjából fontos külső és belső információk rendelkezésre álljanak és a tervek megalapozottak legyenek. Ugyanakkor egy veszélyhelyzetben a vezetőnek fel kell vállalnia a döntéshozatalt és az iránymutatást, legtöbbször nincsen idő széleskörű egyeztetésekre és alternatívák felvázolására. Ilyen helyzetekben méretik meg a szervezeten belüli bizalom szintje is, mennyire állnak a vezető mögé a munkatársak és támogatják őt a sürgős döntésekben.

A munkatársakat sem lehet egyforma módon és stílusban vezetni. Egy tapasztalt, nagyfokú önállósággal dolgozó kollégát frusztrálhat egy mindenbe beleszóló és irányító vezető, míg egy kevesebb tapasztalattal rendelkező munkatárs éppen a rendszeres iránymutatás és konzultáció hiánya miatt érezheti magát elveszettnek és főkép vezetőjétől elhagyottnak. Leírva egyszerűen hangzik, de a gyakorlatban nagyon nehéz ezt megvalósítani, mert vezetőként – ha nem vagyunk eléggé tudatosak ezen a területen – könnyen visszaeshetünk alap működési módunkba: legyen az a mikró menedzseléshez, vagy inkább a delegáló/magára hagyó stílushoz közelebb. Fontos, hogy szánjunk időt arra, hogy megismerjük kollégáinkat ebből a szempontból is, sőt adjunk nekik lehetőséget az őszinte visszajelzésre ezen a területen is.