ÉBERNEK MARADNI – A FŐNÖK MA IS VISSZAJÖHET
Írta: Robert J. Tamasy - 2023. május 8.
Találkozott már olyan főnökkel, akinek a távollétében szinte ünnepeltek? Szerencsémre, többnyire olyan vezetőim voltak, akikkel szívesen dolgoztam együtt, de voltak olyanok is, akiknek a távolléte okozott megkönnyebbülést.
Nem voltak rossz emberek, de a jelenlétük mégis nyomasztó légkört teremtett. Mindenki feszültnek érezte magát körülöttük, kiszámíthatatlan volt a következő lépésük, nem lehetett a rutinra támaszkodni. Így a távollétük tette csak kellemessé a munkakörnyezetet.
Azonban még a legjobb főnökök esetében is hajlamosak vagyunk lazítani, amikor távol vannak. Nem hivatnak be váratlanul az irodájukba, így van idő dolgozni és befejezni a kijelölt projekteket, mielőtt visszatérnek. Még az is lehet, hogy feltesszük a lábunkat az asztalra, és egy kicsit lazítunk, mert tudjuk, hogy senki sem fog ránk parancsolni: „Vedd le a lábad az asztalról!".
Néhányan úgy döntenek, hogy kihasználják a helyzetet. Számukra a főnök távolléte azt jelenti, hogy lazíthatnak a munkában. Ahogy a mondás tartja: „Nincs otthon a macska, cincognak az egerek". De mi van akkor, ha a főnöknek megváltoznak a tervei, és váratlanul visszatér, megszakítva a rögtönzött „vakációt"?
Azok számára, akik magunkat „Krisztus követeinek" (Pál második levele a korinthusiakhoz 5,20) tekintjük, még fontosabb, hogy továbbra is szorgalmasan szolgáljuk Istent és azokat, akiknek dolgozunk. Jézus elmondott a követőinek egy példázatot a talentumokról, amelyben egy üzletember elutazása előtt három szolgájának különböző mennyiségű talentumot (pénzt) adott, bízva abban, hogy távollétében bölcsen használják azt.
Amikor a „főnök" visszatért, mindegyik szolgától számon kérte, hogy mit tettek a pénzével. Ketten közülük jól használták fel a talentumokat, befektették, és az üzletember megdicsérte hűséges munkájukat. A harmadik egyszerűen elásta egyetlen talentumát, és a következő kifogást hozta fel: „Uram, tudtam, hogy könyörtelen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe.” (Máté evangéliuma 25, 24-25)
Ez a válasz elfogadhatatlan volt. A főnök elvette a pénzt a lusta szolgától, kirúgta, és a legvállalkozóbb szolgának adta. Aztán kijelentette: „Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.” (Máté evangéliuma 25, 29) Két szolga hallhatta a dícséretet: „Jól van, jó és hű szolgám”, a harmadikat viszont kitaszították.
Pál Korinthusban így fogalmazott a követőinek: „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.” (Pál első levele a korinthusiakhoz 4, 1-2) Számunkra, akik ma az üzleti világban vagyunk, ez nemcsak egy bibliai igazság kifejezését jelenti, hanem azt is, hogy megfelelően képviseljük azt az Istent, akit szolgálunk.
Egy napon mindannyiunktól számon kérik majd, hogyan használtuk fel az Úr által ránk bízott képességeket, lehetőségeket, tapasztalatokat és erőforrásokat. Ezért mondják nekünk: „És most, gyermekeim, maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor.” (János első levele 2, 28)
Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheted el: