A VESSZŐZÉS FÁJ, DE A SZAVAK IS FÁJHATNAK
Írta: Robert J. Tamasy 2026. június 8.
Gyerekkoromban gyakran hallottam ezt a mondást: „A vesszőzés fáj, de a szavak sosem ártanak.” Ez logikusnak tűnt, hiszen vesszővel valóban lehet fizikai sérülést okozni. Az élet azonban megtanított arra, hogy a szavak ugyanolyan fájdalmasak lehetnek – csak éppen érzelmileg és lelkileg sebeznek meg.
Erre talán a legnyilvánvalóbb bizonyíték az úgynevezett online zaklatás (cyberbullying) terjedése és súlyosbodása. Embereket – különösen fiatalokat – támadnak a közösségi médiában, üzenetekben és e-mailekben kegyetlen szóbeli bántalmazással. Szomorú módon sok sérülékeny gyermek és fiatal szenvedett emiatt súlyos lelki traumát, amely néha öngyilkossághoz is vezetett.
Szeretnénk azt hinni, hogy ez nem jellemző a felnőttek világára, különösen nem a munkahelyeken, de mindannyian tudjuk, hogy ez nem igaz. Sok helyen a vezetők és beosztottak, valamint a munkatársak közötti verbális bántalmazás a mindennapok része. Dühkitörések, kollégák nyilvános megalázása, bosszúálló e-mailek küldése és másokat becsmérlő kommunikációs formák sajnos túl gyakoriak.
A legtöbb esetben ezek a megnyilvánulások eredménytelenek, rosszabb esetben viszont súlyos károkat okozó fegyverek. Talán ezért találunk a Szentírásban olyan sok figyelmeztetést arra vonatkozóan, hogy ne éljünk vissza a szavainkkal, akár szóban, akár írásban használjuk őket. A Biblia emlékeztet bennünket a szavak hihetetlen erejére és veszélyére.
Az erő egy kis „csomagban” rejlik. Nem szabad alábecsülnünk szavaink hatását. Bölcsen kell megválasztanunk, mit mondunk. „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz...” (Jakab levele 3,5–6)
Erő a jóra – vagy a rosszra. Ahogyan egy kalapács alkalmas arra, hogy szöget verjen a fába, de arra is, hogy valakinek az ujjára csapjon, úgy a nyelvünk is képes szolgálni és segíteni másokat, vagy éppen bántani és rombolni. „Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket... Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.” (Jakab levele 3,9–10)
A szavaink felett mi rendelkezünk. Ahogyan egy lövész sem süt el egy fegyvert megfelelő célzás nélkül, úgy nekünk is mérlegelnünk kell szavaink következményeit, mielőtt kimondjuk vagy leírjuk őket. Dönthetünk arról, mikor szólunk, mikor hallgatunk, mit mondunk és hogyan mondjuk. „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.” (A példabeszédek könyve 10,19)
Eszköz a bátorításra és az építésre. Egy olyan világban, amely tele van negatív üzenetekkel, különösen fontos, hogy tudatosan olyan szavakat használjunk, amelyek másokat építenek és bátorítanak. Ez a munkahelyünkön is pozitív módon különböztethet meg bennünket. „Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” (Pál levele az efézusiakhoz 4,29)
A vessző valóban okozhat testi sérüléseket, de a szavak is mély sebeket ejthetnek. Ugyanakkor a szavak gyógyíthatnak, bátoríthatnak és építhetnek is. Ezért érdemes tudatosan élni ezzel az ajándékkal és felelősséggel, amelyet a beszéd és az írás lehetősége jelent számunkra.