Heti Mannák

ELTÉRŐ VÉLEMÉNYEK

Írta: Dr. Szalai Zsolt - 2020.04.20.

 

Legutóbbi – a jelenlegi helyzetben online módon megtartatott – érdi üzleti reggelink témája egy izgalmas vezetői kérdéskör volt: Jutalmazzuk az eltérő vélemények megfogalmazóit. Olyan sok értékes gondolatot felvető beszélgetés alakult ki, hogy úgy gondoltam, érdemes őket egy csokorba szedni és közreadni. Hangsúlyozom, hogy az alábbiak nem az én gondolataim, magam csak megpróbáltam őket rendszerbe foglalni a teljesség igénye nélkül.
Beszélgetésünket egy Peter Drucker idézettel kezdtük: „A vezető legfontosabb dolga a valóság meghatározása”. Az idézet nehéz helyzet elé állít bennünket, hiszen fontos megérteni, hogy mit jelent pontosan a valóság. Kinek a szemszögéből próbálok megérteni egy adott helyzetet, illetve ki látja igazán a valóságot? Remek példa volt az asztal közepére rakott Rubik kocka, mely – minden oldalán szabályosan kirakva – mindenki számára más színt, és így akár más valóságot mutat, mégis ugyan arról a tárgyról beszélünk. 

ÖSSZEMÉRHETŐ? KITŐL MIT TANULUNK? II.

Írta: Dr. Tomka János    -  2020. április 13.

 

Sorozatunk első olvasmányához képest ugorjuk vissza néhány évtizedet a történelemben.

Dietrich Bonhoeffertől - a világhírű mártír teológustól, akit fiatalon kivégeztek 1945. április 9-én mivel részt vett a Hitler elleni egyik merényletkísérletben – rengeteget tanulhatunk. Most, amikor fizikailag el vagyunk választva barátainktól, családunk tagjaitól, kollégáinktól, gyülekezetünk tagjaitól, a KEVE-társaktól,… általában az emberektől: szívbemarkolóan aktuálisnak tűnnek alábbi sorai.

 Az emberi kapcsolatok jelentősége

Azt hiszem, nincsen boldogítóbb érzés, mint azt átélni, hogy valakik vagyunk más emberek számára.

 

HÁROM LÉPÉS HELYETT CSAK KETTŐ
Írta: Tomka János   -  2020.03.30.


A napokban, amikor a koronavírus járvány miatt egyre többet panaszkodunk fizikai
mozgásterünk beszűkülése miatt, eszembe jutott egy korábbi olvasmányomból egy félperces
írás. Nem tudtam szabadulni az üzenetétől, újra megkerestem:
Szabadnak lenni
A szenvedés elfogadása, tanította Richárd, erőt ad az ellenállásra.
Amikor évekig magánzárkában volt, csak három lépésnyit léphetett a napi sétáján.
De ő kettőt lépett, hogy mozgását ne a zárkához, a szabadsága hiányához igazítsa.

TANULSÁGOK EGY BECALÉL NEVŰ FICKÓTÓL
Írta: Rick Boxx  -   2020.04.06

 

Az évek során sok üzletemberrel beszéltem, akik helytelenül azt hitték, hogy el kell hagyják az üzleti világot és misszionáriusnak vagy pásztornak kell állniuk, hogy olyan munkát végezzenek, ami tetszik Istennek. De a Biblia egy másfajta történetet említ. Egy érdekes személy, Becalél, esetében egy kiváló illusztrációját találjuk annak, hogy Isten hogyan látja a hivatás és hit metszőpontját.
A Mózes második könyve 35,30-31-ben találkozunk vele, ahol azt olvashatjuk, „Akkor ezt mondta Mózes Izráel fiainak: Nézzétek! Az Úr név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből. Betöltötte őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára”. Becalél az első ember a Szentírásban, akit úgy jellemeznek, mint aki telve van Isten Lelkével. Érdekes módon, nem volt pap vagy próféta. Nem töltött be hivatalos „vallási” szerepet. Sőt, ő egy kézműves volt.

 

MI VAN A KEZEDBEN?
Írta: Jóföldi Endre   -   2020.03.23.


„Mózes ekkor így felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt mondják:
Nem is jelent meg neked az Úr?! De az Úr erre megkérdezte tőle: Mi van a kezedben? Egy bot – felelte.”
(Mózes második könyve 4,1-2)
Ott áll Mózes a csipkebokor mellett és mindenféle kifogasa van arra, miért nem tudja azt megtenni, amit
Isten kér tőle. És akkor Isten egy egyszerű kérdést tesz fel neki: Mózes, mi van a kezedben?