HÁLÁT ADNI A NEHÉZ IDŐKBEN IS
Írta: Robert J. Tamasy - 2020. november 23.
Ismét a hálaadás időszakába léptünk, amit több országban külön is megünnepelnek. Annak ellenére, hogy a hálaadáshoz nem szükséges külön ünnep, néha mégis jó, ha valami emlékeztet rá. Különösen egy olyan évben, amiben most vagyunk, amikor is a nehézségek a legváltozatosabb formában jelentkeznek, felmerül a kérdés: „Köszönetet mondani? Mégis miért?”
Kétségtelen, hogy a koronavírus-járvány mindannyiunkat különböző módon érint. Néhányan személyesen szenvedtek a vírustól, mások elvesztették szeretteiket. Gyakorlatilag mindenki érezte a kötelező leállítások gazdasági hatását, akár elvesztett munkahelyek, elbocsátások, akár csökkenő nyereség és bevétel révén.
Ezek után igazi kihívás, hogy hálásak legyünk bármiért is.
Mégis most eszembe jut Albert barátom, aki élete során válogatott szenvedéseken ment keresztül: Hollandiában nőtt fel a második világháború idején, sok betegség érte, majd vállalkozóként kellett rengeteg kihívással szembenéznie.
Néhányan egy ilyen életút után az öklüket ráznák Isten irányába. Albert azonban őszinte hálával tekint vissza az életére. Még egy füzetet is írt: „Köszönetet mondani akkor is, ha nem érezzük magunkat hálásnak.” Ebben Albert nemcsak a nehézségeket meséli el, amelyeket neki és családjának el kellett viselnie, hanem azt is, hogyan használta fel az Úr ezeket a nehéz időket életének átalakítására, s olyan lehetőségeket hozott elé, amelyeket ő soha nem tudott volna elképzelni, és ezek örömmel és a teljesség érzésével töltötték el.
Mi ennek a titka? Évekkel ezelőtt egy másik barátom gyakran megállapította: „Mindennek végén csak két dolog marad: Isten igéje és az ember.” A Szentírásban olyan igazságokat találunk, amelyeket Isten adott és időtlenek. És vannak azok az életek, amelyekre hatással vagyunk földi életünk során. Ha ezekre nézünk, akkor valóban hálásak lehetünk, függetlenül a jó vagy éppen rossz körülményektől.
Íme, néhány rövid és hasznos elv a Bibliából:
A hálaadás folyamatos. Nem kell félbehagyjuk a tevékenységünket, vagy külön időt elhatárolni arra, hogy köszönetet mondjunk. A hála a szívünk állandó hozzáállása kell legyen. „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 5, 16-18)
A hálaadás várakozás. Az Istenbe vetett bizalom még a nehézségek közepette is lehetővé teszi számunkra, hogy bizalommal higgyünk abban, hogy körülményeinket az Ő - és a mi - végső javunkra használja fel. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.” (Pál levele a rómaiakhoz 8, 28) „Adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.” (Pál levele az efezusiakkoz 5, 20)
A hálaadással visszaadunk Istennek. Hálát adni az Úrnak azt jelenti, hogy elismerjük mindazt, amit értünk tett, tudva, hogy bár nem érdemeltük meg az Ő szeretetét, kegyelmét és irgalmát, mégis szabadon adta nekünk - ennek az életnek az anyagi áldásaival együtt. „Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!” (Zsoltárok könyve 95, 2) „Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!” (Zsoltárok könyve 100, 4)
Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheti el: