„A modern társadalmakban sokan gondolják, hogy a spirituális értékek tisztelete és a gazdasági életben való előrehaladás nem fér össze. A mai magyar társadalomban különösen elterjedt ez a vélekedés. Mégsem vagyok hajlandó elfogadni ezt a nézetet. Az ember azzal, hogy a kétezer éves keresztyénség tanításait ismeri, nem kevesebb, hanem igen is több. Az értékekre ügyelő társadalmak sem szegényebbek, mint azok, amelyekre az értékek hiánya vagy zavara jellemző. Azt azonban el kell ismerni, hogy a magyar valóság nem gazdag még ennek a mélyebb összefüggésnek a felmutatásával. Ezért szolgált nagy örömömre az, hogy immáron jó néhány éve megismerkedhettem a KEVE Társaság munkájával. Mindig jó érzés volt a KEVE munkájában részt venni. A társaság tagjai saját vezetői, alkotó területükön sikeresek, de mégsem felejtették el, hogy a tudás, a képesség és a munka gyümölcse nem elsősorban az egyéné. Ajándék az, és akként is kell élni a képességekkel meg a szaktudással. A Társaság fejlődését látva megerősödik az ember hite abban, hogy a magyar társadalom egésze is megszabadulhat majd az értékvesztéses korszak következményei alól.”
.

„A KEVE Társaságot úgy is, mint Társaságot, s úgy is, mint tiszteletreméltó társaságot nagyra becsülöm. Szívesen veszek részt - ha időm engedi - a programokon. Hogy miért van így, nehéz megfogalmazni, hiszen a tanuláson, az értékes gondolatok, magatartásformák befogadásán kívül nincs érdekem, sokszor még szorosabb szakmai vagy politikai nézetazonosságom sem, a velem beszélgetőkkel, a hallgatott előadókkal. Egy értékrend, a keresztény értékrend az, ami alapvetően mindnyájunkat összeköt, s talán ezért lehet, hogy az is fontos és meghatározó, hogy egyszerűen csak jó együtt lenni, elfogadni a társaságot, emberként, vezetőként tisztelni azokat, akik a rendezvényeken körülvesznek; bár a vezetői lét múlandó, s lehet nem is ez a lényeg. Úgy gondolom, az is jó, hogy a programok rugalmas szervezése lehetővé teszi, hogy mindenki annyiban és akkor vegyen részt a programokon, amennyire képes, vagy akár jónak tart. Az is természetes, hogy vannak olyan kiváló barátok, kollégák, vezető-társak, akikkel bár itt is „szervezetten" találkozom, de inkább magánéletem, munkám, hivatali kapcsolatrendszerem köt össze. Úgy vélem, így a jó, és az emberi.”„A KEVE Társaságot úgy is, mint Társaságot, s úgy is, mint tiszteletreméltó társaságot nagyra becsülöm. Szívesen veszek részt - ha időm engedi - a programokon. Hogy miért van így, nehéz megfogalmazni, hiszen a tanuláson, az értékes gondolatok, magatartásformák befogadásán kívül nincs érdekem, sokszor még szorosabb szakmai vagy politikai nézetazonosságom sem, a velem beszélgetőkkel, a hallgatott előadókkal. Egy értékrend, a keresztény értékrend az, ami alapvetően mindnyájunkat összeköt, s talán ezért lehet, hogy az is fontos és meghatározó, hogy egyszerűen csak jó együtt lenni, elfogadni a társaságot, emberként, vezetőként tisztelni azokat, akik a rendezvényeken körülvesznek; bár a vezetői lét múlandó, s lehet nem is ez a lényeg. Úgy gondolom, az is jó, hogy a programok rugalmas szervezése lehetővé teszi, hogy mindenki annyiban és akkor vegyen részt a programokon, amennyire képes, vagy akár jónak tart. Az is természetes, hogy vannak olyan kiváló barátok, kollégák, vezető-társak, akikkel bár itt is „szervezetten" találkozom, de inkább magánéletem, munkám, hivatali kapcsolatrendszerem köt össze. Úgy vélem, így a jó, és az emberi.”
.

„A keresztény ember hivatása az őt körülvevő kisebb-nagyobb közösségek szolgálata. Különös felelősség, ha ezt vezetőként kell megtennie. E felelősségvállaláshoz ad erőt, jó tanácsokat és élő közösséget a KEVE, hogy ne besavanyodva, hanem mindig új reménnyel, ne pöffeszkedve, hanem bölcs alázattal tudjanak a keresztény vezetők sajátos hivatásuknak megfelelni.”
.

"Gyakorló vezetőként sokszor találkozom olyan kérdéssel, problémával, vagy döntési helyzettel, melynek megoldása a steril üzleti logikánál többet igényel. A KEVE Társaság tevékenységét azért tartom hasznosnak, mert az itt elhangzó evangéliumi üzenetek pont az ilyen helyzetek megoldásához nyújtanak segítséget. Nagyra értékelem azt a közösséget is, amely a Társaság rendezvényeit látogatja és azt a légkört, ami az előadások, beszélgetések során kialakul. Örömmel tölt el, hogy sok rendezvénynek mi adhatunk otthont. Minden vezetőtársamnak ajánlani tudom a KEVE alkalmait, legyenek újjászületett emberek, keresők, vagy érdeklődők.”
.

„Vállalkozásom vezetőjeként, az elmúlt években egyre jobban megérett bennem annak szándéka, hogy „ jó vezető" legyek. Keresztény hitem által, a mindennapjaimban tettekre váltott evangéliumi tanítás által legyek „jó vezető". Ezen célok megvalósításához segít engem a KEVE Társaság. Lehetőséget biztosít, hogy a hasonló gondolkodású vezetőkkel találkozhassam, és tapasztalatainkkal segítsük, hitvallásunkkal erősítsük egymást. Arra indít, hogy találkozásaink alkalmával azt keressük, ami közös, ami összeköt, és ne azt, amiben esetleg különbözünk egymást. Ezek a találkozások arról győznek meg, hogy keresztény vezetőként nincs más lehetőségünk, mint hogy bátran vállaljuk küldetésünket, úgy szűkebb, mint tágabb környezetünkben, még akkor is, ha ezért a „világban" sokan furcsán tekintenek ránk. Ezért van egyre nagyobb szükség az olyan közösségek létére, mint a KEVE.”
.

"Olyan sokszor rossz minden, amit csinálok; beidegződések által irányítva, reménytelenül determináltnak látom magamat és a munkámat. Kishitűen vagy nagyképűen, hajszában elhamarkodva dolgokat vagy határozatlanul elodázva mindent, mogorván darálva a hét napjait és a napok óráit, vagy hisztizve, hektikusan, elviselhetetlenül élek - emberként és vezetőként. Ez így reménytelen lenne... Naponta többször meg kell állnom, belül talán minden pillanatban le kell válnom kicsit a „dolgokról", és be kell látnom, ki kell mondanom: „nem azé, aki akarja, és nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené" (Róm 9:16) - a jó döntés, a siker, a dicsőség. Nekem marad, hogy ezt tudom. Meg az ima. És az, hogy tehetem, amit Ő rám bíz. Ez elég! Ez a minden! Ez békét ad! És társakat! Sokat a KEVE- ben! Köszönöm!”
.

„Siker, önmegvalósítás, karrier, mind olyan szavak, amelyektől hangos mai társadalmunk. De nem minden ok nélkül. Gondoljunk csak bele: életünk nagyobb részét tanulással és munkával töltjük el. Miért? Vajon nem azért, hogy megvalósítsuk álmainkat, hogy elérjük céljainkat? És mindezek elérése közben gondolunk-e arra, hogy milyen eszközöket, módszereket használunk céljaink megvalósítására? A kérdés az, vajon mi az életünk mozgatórugója? Talán nem meglepő a válasz, amit az emberek nagy többsége ad: sikereket elérni, lehetőleg minél többet. Éppen ezért volt számomra fontos a KEVE Társasággal való találkozás, mert úgy láttam, ezek az emberek nem egészen így gondolkodnak. Örülök, hogy együtt vallhatjuk, hogy a siker és az élet értelme egyáltalán nem ugyanaz! Nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy megismerhettem olyan komoly, felelős vezető beosztásban lévő keresztényeket, akiknek munkájában nagyon is fontos a siker, és mégsem ez az életük értelme. Hiszen az élet értelmét egyedül teremtő Istenünk adhatja meg, ami nem más, mint a Vele való közösség. Nagy bátorítás látni, hogy a KEVE Társaság éppen ezen fáradozik, hogy minél több vezető értse meg az élet értelmét, és így érjenek el sikereket az életben.”
.

Baráti hívásra mentem el első alkalommal egy KEVE reggelire, s azóta több-kevesebb rendszerességgel veszek részt a „nagy" és a „kis" reggeliken. Szellemiekben, lelkiekben sok értéket kaptam ezeken a reggeliken. A legfontosabbnak ezek közül azt a számomra új szemléletmódot érzem, amely tudatosan kapcsolja össze a hit világát, az etikus magatartást és a vezetői munkát. A rendezvényeken hallottam kiválóan felkészült előadókat, akik magas színvonalon beszéltek a gyakorlati életben jelentkező problémák, feladatok, kétségek és a hit kapcsolatáról. Láttam olyan egykori vezetőket, akik etikai megfontolásból mondtak le kiemelkedő beosztásukról. A különböző asztaloknál ülve sok mélyen gondolkodó embert ismerten meg. Az előadások és a beszélgetések egyik nagy értéke volt számomra, hogy - gyermekkori tanulmányaim után - ismét felfedeztem a Bibliát, annak összes szépségével és mélységével együtt. Befejezésül, igen fontosnak és nagyra becsülendőnek tartom azt a sokoldalúan megnyilvánuló toleranciát, amely a KEVE egész szellemiségét áthatja.” 
.