Heti Mannák

ISTEN „IDEJÉBEN” GONDOSKODIK A SZÜKSÉGEINKRŐL

Írta: Chris Simpson 2025. szeptember 15.

A Szentírásban azt olvassuk, hogy Isten megígérte népének, ha az Ő útjain járnak, „akkor esőt adok nektek a szokott időben” – és ezzel együtt a föld termékenységét is (Mózes harmadik könyve 26, 3-4). Nem azonnali jutalom. Nem igény szerinti eredmények. Hanem áldás, a kijelölt időben, az Ő isteni bölcsességének megfelelően. Ez az igazság ma is irányítja az üzleti világot.

Isten nem a mi naptárunk vagy elvárásaink szerint cselekszik. Cselekedetei soha nem késnek, soha nem sietnek, soha nem állnak ellentétben egymással. Teljes összhangban cselekszik az Ő akaratával, az örökkévalóság keretein belül megfelelő módon. És ez számunkra nagyon kényelmetlen. Arra vagyunk kondicionálva, hogy az értéket határidők és teljesítmények alapján mérjük. A gyorsaságot értékeljük. A korai eredményeket jutalmazzuk. De Isten nem alkalmazkodik a mi siettetésünkhöz. Ígéretei nem tranzakciók, hanem szövetséges ígéretek. Az Ő időzítése nem mechanikus, hanem pontos. És a cselekedetei nem önkényesek, hanem helyénvalóak.

 

UDVARIASSÁG A VÁLLALATI KULTÚRÁBAN

Írta: Robert J. Tamasy 2025. szeptember 8.

Hogyan lehet sikeres vállalkozást építeni? Számtalan könyv született már erről a témáról. Az úgynevezett „szakértők” számos receptet kínálnak arra, hogyan tud egy vállalat felülkerekedni a versenytársakon. De ritkán hallunk az üzleti világban egy bizonyos szót emlegetni, amely hatalmas különbséget jelenthet mind a vállalkozás, mind az ügyfelek vagy vásárlók számára. Ez a szó: udvariasság.

Az „udvariasság” egyik definíciója: „a mások iránti viselkedésben és magatartásban megnyilvánuló tiszteletteljes vagy figyelmes cselekedet vagy kifejezés”. Az udvariasság – vagy annak hiánya – olyan tulajdonság, amelyet gyorsan észreveszünk, amikor egy üzletet, például élelmiszerboltot, áruházat, orvosi rendelőt, mozit vagy éttermet látogatunk.

Sajnos, mai világunkban úgy tűnik, hogy az udvariasság nagyrészt kiment a divatból. Még az az egyszerű gesztus is, hogy tartjuk az ajtót egy másik személynek, amikor belépünk egy üzletbe, egyeseknek sértőnek tűnik. Ennek nem célja, hogy megalázó vagy leereszkedő legyen. Ez csupán egy egyszerű gesztus, amellyel elismerjük a másik személy jelenlétét, és udvariasan felajánljuk neki, hogy lépjen be előttünk.

Közelünkben egy élelmiszerbolt és annak személyzete híres udvariasságáról. Mindig üdvözlik a vásárlókat, megkérdezik, hogy segíthetnek-e valamiben, felismerik az embert a pénztárnál, és még azt is felajánlják, hogy kiviszik a megvásárolt csomagot az autóig. Egy másik, szintén nagyon népszerű élelmiszerbolt ritkán tanúsít ilyen kedvességet. Önök szerint, melyik boltba járok szívesebben!

Honnan ez a különbség?

 

A KAPCSOLATOK EREJE, AMELYEK MEGVÁLTOZTATNAK

Írta: Erenia Mendoza 2025. augusztus 25.

A Bibliában olvasunk egy lehetetlennek tűnő barátságról, amely megváltoztatta a történelem menetét: Barnabás és Saul. Amikor senki sem akart a korábbi egyházüldöző közelébe menni, Barnabás volt az, aki vette a bátorságot, és hitt abban, hogy Isten meg tudja változtatni Sault. Elvitte az apostolokhoz, és elvetette annak a szolgálatnak a magvait, amely később hatással volt az egész világra (Apostolok Cselekedei 9,26–28).

Az üzleti világban is láthatunk példákat, amikor egy barátság átalakító erejű lehet. Warren Buffett és Charlie Munger története ritka példája egy közel hat évtizedes társulásnak, amely integritáson, tiszteleten és kölcsönös bizalmon alapult. Buffett Mungert szakmai útjának legfontosabb eszközeként írta le. „Charlie-t örökre az építésznek kell tekinteni” – mondta barátja halála után. Munger több volt, mint üzlettárs, hűséges barát volt – valaki, aki kihívások elé állította, bölcsen igazgatta és tágította a látókörét. „Még akkor is, amikor hibáztam, soha, egyetlen egyszer sem emlékeztetett a hibáimra.”

Ez a csendes hűség ritka – és rendkívül hatékony. Munger nem csak Buffett mellett járt, hanem megváltoztatta őt. Ez a megbízható barátság ereje: szeretettel, igazsággal és állandó jelenléttel formálni a másikat. Én is áldott vagyok, hogy ilyen kapcsolataim vannak, amelyek átformálnak.

ÖN SZENVED A SEMMELWEIS-REFLEXTŐL?

Írta: Rick Boxx 2025. szeptember 1.

Semmelweis Ignác magyar orvos és tudós volt, aki a 19. század közepén bevezette a kézmosási eljárásokat az orvosok számára a Bécsi Általános Kórházban. Ez a gyakorlat 18%-ról 2%-ra csökkentette az anyai halálozás, az akkoriban „szülési láz” néven ismert betegség előfordulását. Semmelweis, az „anyák megmentője”, úttörő szerepet játszott a ma már általánosan elterjedt orvosi fertőtlenítési politikában és gyakorlatban.

Akkoriban azonban az orvosi közösség sok tagja sértőnek találta, hogy egy „úriember” keze betegségeket terjeszthet. Ezen hozzáállás és a változás iránti ellenállás miatt az orvosok többnyire folytatták halálos eljárásaikat. Szerencsére a kézmosás szükségességét nem hagyták örökre figyelmen kívül, és a szülés közbeni halálozási arány drámaian csökkent.

A Semmelweis által tapasztalt ellenállás aligha volt egyedülálló reakció. A történelem során a nagy újításokat kezdetben mindig ellenállás és elutasítás kísérte, mert szemben álltak a hagyományos bölcsességgel. Ezt a viselkedést, amelyet néha „közösségi gondolkodásként” vagy „megerősítő torzításként” ismerünk, Semmelweis-reflexnek is nevezik.

Ezt folyamatosan tapasztalni lehet az üzleti világban is. Reagáltunk már mi is hasonló módon? Úgy tűnik, nem zavar minket a változás, ha mi kezdeményezzük, de ha mások kényszerítik ránk, akkor megmakacsoljuk magunkat és panaszkodunk: „De mi így szoktuk!”

 

A TANÁCS CSAK AKKOR HASZNOS, HA MEGFOGADJÁK

Írta: Robert J. Tamasy 2025. augusztus 18.

A tanács olyan, mint a gyógyszer. Általában csak akkor hat, ha az utasításoknak megfelelően alkalmazzuk. A mai rendkívül összetett üzleti világban lehetetlen megérteni mindazokat a tényezőket, amelyek döntéseinket befolyásolhatják. Ezért bölcs dolog tanácsot kérni olyan személyektől, akik értékes tapasztalattal rendelkeznek.

Sokan azonban csak olyanoktól hajlandóak tanácsot kérni, akik egyetértenek velük és támogatják azt, amit már elhatároztak. Ez problémás, sőt katasztrofális is lehet. A Biblia tömören fogalmazza meg az ilyet: „A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra.” (A példabeszédek könyve 12, 15) Néhány verssel később pedig így ír: „Hallgass a tanácsra, és fogadd el az intést, hogy végre bölcs légy!” (A példabeszédek könyve 19, 20)

Az Ószövetségében látjuk, hogy Mózes igyekszik jó vezetője lenni az Egyiptomból kiszabadított több ezer izraelita számára. Mint minden társadalomban, ezek az emberek is vitákba és nézeteltérésekbe keveredtek. Mózes felelősnek érezte magát ezeknek a konfliktusoknak a megoldásáért. Minden nap „leült, hogy bíráskodjék a nép között. Ott állt a nép Mózes előtt reggeltől estig.” (Mózes második könyve 18, 13) Elképzelhetjük, mekkora nyomás volt Mózesen, aki nap-mint-nap többszáz ügyben kellet bíráskodjon.