Heti Mannák

EGYENSÚLY A TUDATOS ÉLETHEZ / A CÉLTUDATOS ÉLET EGYENSÚLYA

Írta: Erenia Mendoza 2025. május 12.

A mai modern kor gyakran kényszerít minket az egyre hatékonyabb termelékenységre. Emiatt az egészség, az emberi kapcsolatok és a lelki egyensúly háttérbe kerülhet. De mi – Krisztus követői – arra vagyunk hivatottak, hogy törekedjünk a kiegyensúlyozott életre, ezzel is tükrözve Isten országának értékeit. A „8+8+8 szabály” egyszerű modell, amely segíthet nekünk az egyensúly elérésében: 8 óra munka, 8 óra pihenés, és 8 óra szórakozás – szabadidő és személyes tevékenységek. Ha Isten áll e területek középpontjában, akkor céltudatosan élhetünk.

8 óra munka. A Biblia azt tanítja, hogy a munka Istentől van. Erre emlékeztetőnk is van: „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek.” (Pál levele a kolosséiakhoz 3, 23) Ha ezt a szemléletet tesszük magunkévá, akkor a munka Isten imádatának egyik módja lehet, ezzel is szolgálva másokat. Munkánk során is igyekezzünk ezeket tükrözni: Őszinteség – „Utálja az Úr a hazug ajkat, de a helyesen élőket kedveli.” (A példbeszédek könyve 12, 22) Alázat – „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.” (Jakab levele 4, 6) Humor – „A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.” (A példabeszédek könyve 17, 22)

 

TÖREKEDNI ARRA, HOGY ÉLVEZHETŐ MUNKÁT TALÁLJUNK

Írta: Rick Boxx 2025. május 5.

Ön miért jár dolgozni? Sokféle okunk lehet a munkára a megélhetés biztosításával kezdve, az adósságaink fizetésén át, az ébren töltött időnk hasznosításáig. De vajon hányan járunk dolgozni elsősorban azért, mert élvezzük a munkánkat?

Egy mondás szerint: „Ha szeretjünk a munkánkat, soha többé nem fogunk dolgozni.” Ez azt jelenti, hogy ha örömöt és beteljesülést találunk abban, amit csinálunk, akkor nem fog tehernek tűnni a mindennapi munkába járás.

Az Eric Liddellről, a skót olimpiai futóról szóló 1981-es mozifilmben, aki egyben kínai misszionáriusnak készült, egy különleges jelenet illusztrálja ezt az igazságot. Liddell a nővérének magyarázza, hogy miért edz továbbra is az olimpiára, annak ellenére, hogy az életét a missziós munkának szentelte.

Liddell egyetért a nővérével abban, hogy a misszionáriusi szolgálat az, amire Isten elhívta őt. Majd hozzáteszi: „Hiszem, hogy Isten céllal teremtett engem - Kínának. De gyorsan is teremtett engem. És amikor futok, érzem az Ő örömét”. Volt-e már olyan a munkánk során, amikor „éreztük Isten örömét”?

 

AZ ETIKÁTLANSÁGBA BELEFÁRADTAK BÁTORÍTÁSA 3.

Írta: Tomka János 2025. április 21.

„Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt napvilágnál fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni.” (Lukács evangéliuma 12,2–3)

Előző heti Mannáinkban elkezdtük kitárgyalni az erkölcsös életbe való belefáradásnak lehetséges okait. A három leggyakoribb a következő: csalódás az etikusnak hitt emberekben, félelem az újabb kihívásoktól és az erkölcsi tartás elporladása. Mai Mannánkban az utolsó okkal foglalkozunk.

Az erkölcsi tartás elporladása és helyreállása. A belefáradást nemcsak a másokban való csalódás vagy az új kihívásoktól való félelem okozhatja. A legkiválóbbaknál is előfordul, hogy erkölcsi erejük hirtelen megroppan, képtelenek folytatni a küzdelmet számos megélt kudarcuk miatt. Ez a helyzet a legveszélyesebb… Lehetséges az ilyen emberen segíteni? Egy érdekfeszítő bibliai történet szerint igen a válasz.

Sámuel 1. könyvének 25. fejezetében azt olvassuk: a legényeivel immár hónapok óta bujdosó Dávid meghallotta, hogy Nábál, egy dúsgazdag ember a juhait nyíratja. Fontos tudni, hogy nem sokkal korábban Dávid és csapata védte meg Nábál temérdek állatát a rablóbandáktól. Dávid elküldte tíz emberét Nábálhoz, és nagyon udvariasan segítséget kért tőle éhező csapata számára. Nábál azonban roppant durván elkergette a követeket. Hogyan reagált erre Dávid?

 

AZ EGÉSZ: NAGYOBB, MINT A RÉSZEK ÖSSZESSÉGE

Írta: Robert J. Tamasy 2025. április 28.

Hallotta már valaha, hogy valaki azt mondja: „Az egész nagyobb, mint a részek összege”? Ezt a valóságot évekkel ezelőtt mélyen megtapasztaltam, amikor egy magazin szerkesztője voltam. Az írás és a szerkesztés nagy része az én vállamra hárult, de szerencsés voltam, hogy volt egy kis csapat, akik nagyban hozzájárultak a tartalomhoz és a grafikai tervezéshez.

Emlékszem, hogy a tervezési megbeszélésekre a saját elképzeléseimmel felvértezve mentem el, hogy hogyan kellene a magazinnak összeállnia. De a több órás „kreatív konfliktus” során mindig olyan döntésekre jutottunk, amelyek sokkal jobbak voltak, mint amilyeneket egyedül ki tudtam volna találni. Mindenki értékes hozzájárulását adta az eredményhez. A késztermék mindig felülmúlta az elvárásainkat. Mert az egész nagyobb volt, mint a részek összege.

Itt tanultam meg két olyan bibliai szakasz igazságát, amelyet soha nem felejtek el:

AZ ETIKÁTLANSÁGBA BELEFÁRADTAK BÁTORÍTÁSA 2.

Írta: Tomka János 2025. április 14.

„Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt napvilágnál fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni.” (Lukács evangéliuma 12,2–3)

Előző heti Mannánkban elkezdtük kitárgyalni az erkölcsös életbe való belefáradásnak lehetséges okait. A három leggyakoribb a következő: csalódás az etikusnak hitt emberekben, félelem az újabb kihívásoktól és az erkölcsi tartás elporladása. Mai Mannánkban a második okkal foglalkozunk.

Félelem az újabb kihívásoktól. A belefáradás egyik tipikus oka, hogy állandóan újabb és újabb etikai kihívásokkal kell megküzdenünk. Az évek során kialakított, áldozatokat követelő és az életünk részévé vált erkölcsi rezilienciánkat korábban számunkra ismeretlen etikai dilemmák, egyre nehezebb, megoldhatatlannak látszó problémák támadják.

A következő eset mélyen megérintett. Egy köztiszteletben álló professzor már korábban meghívott egy barátommal együtt, hogy egy fontos kurzus utolsó képzési napját tartsuk közösen. Találkozásunkkor a professzor megosztotta velünk, hogy egy váratlan, erkölcsileg megkérdőjelezhető esemény érte a hallgatók részéről. Az történt, hogy a vizsgajegybe beszámító csoportos projektfeladatokat leellenőrizte a ZeroGPT nevű mesterségesintelligencia-detektorral, amely megállapította, hogy a beadott munkák döntő többségét a ChatGPT készítette. A sokat megélt professzor, aki mindent megtett a diákjaiért, értetlenül és elkeseredve állt a nem várt csalássorozat előtt. Azt mondta, hogy az aznapi oktatási blokk végén átbeszéli a hallgatókkal a helyzetet, és ha nem jutnak egymással dűlőre, akkor ő lezárja egyetemi pályafutását. Kollégámmal csak együttérzésünkről és egyetértésünkről tudtuk biztosítani, és bátorítottuk, hogy teljes őszinteséggel beszéljen a hallgatókkal. Nagyon örültünk, hogy a félelmét legyőzve a professzor vállalta a konfrontálódást, és megoldásképpen a hallgatókkal közösen kidolgozott egy új módszert a félév értékelésére.