Heti Mannák

A HALLGATÁS EREJE
Írta: Chris Simpson 2025. december 15.

Néhány évvel ezelőtt egy fontos megbeszélésem volt különböző területek vezetőivel – egy olyan közönséggel, amelyet nem könnyű lenyűgözni. A vezetői integritásról beszélgettünk, és épp befejeztem a beszédemet, amit egy erős kihívással zártam: „Mit kell feláldozniuk azért, hogy helyesen cselekedjenek, amikor senki sem figyeli Önöket?” Aztán abbahagytam a beszédet. Általában ez nem egy okos befejezés. Nem folytattam a következő diával. Csak csend volt.

Néztem őket, szemkontaktust teremtettem. Öt másodperc, majd tíz. Eleinte az emberek a székükön mozogtak, várva, hogy befejezzem a fejükben megírt szöveget. De ahogy a csend elhúzódott, a hangulat megváltozott. Előrehajoltak. A kérdés súlya nem csökkent, hanem még inkább elnehezedett. A csend teret adott a lélegzésnek.

ELSŐDLEGES ELHÍVÁSUNK, AMI MEGHATÁROZ

Írta: Rick Boxx 2025. december 8.

Mike Sharrow, aki a vállalati szférában támogat vezetőket és segít nekik kiváló eredményeket elérni, egy interjúban mesélt a személyes elhívásáról. Elmesélte, hogyan küzdött a szent és a világi gondolkodásmód közötti megosztottsággal, valamint azzal, hogy identitása szorosan összefonódott hivatásával.

A következő felismerésre jutott: „Ha az határoz meg minket, hogy épp hol vagyunk, akkor talán nem is értjük igazán, kik is vagyunk.” Más szavakkal, identitásunkat – azt, hogy kik vagyunk – nem a helyünk (ahol dolgozunk vagy élünk), vagy akár a pozíciónk (a munkakörünk) határozza meg.

Egyrészt, a munkahelyünk – melyik cég, melyik iroda, sőt melyik város – változhat. Egyes esetekben egy élet során többször is. Akkor miért kellene identitásunkat annak alapján meghatározni, hogy éppen hol vagyunk egy adott pillanatban? Ha identitásunkat arra alapozzuk, hogy hol vagyunk, akkor amikor a munkakörnyezetünk megváltozik, az drámai hatással lehet az önmagunkról alkotott képünkre.

MINDIG VAN OK A HÁLAADÁSRA

Írta: Robert J. Tamasy 2025. november 24.

Gyorsan közeledik az év vége, és ez egyben azt is jelenti, hogy itt az ideje a hálaadásnak, melyet a világ számos részén külön meg is ünnepelnek október és november hónapokban. Jó dolog, ha van egy nap kifejezetten a hálaadásnak kijelölve, amikor számosíthatjuk az áldásokat, amelyeket kaptunk, de ez nem jelenti azt, hogy ne érezzünk és ne fejezzünk ki hálát az év minden napján. Bármi is legyen a helyzetünk, mindig van valami, amiért hálásak lehetünk.

Ahogy öregszem, egyre jobban rájövök, hogy milyen törékeny az élet. 2006-ban egy nyitott szívműtét segített megérteni ezt. Most reggelente, ha felkelek, szeretek a Zsoltárra gondolni: „Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (A zsoltárok könyve 118, 24). Minden nap Isten ajándéka, függetlenül attól, hogy izgalmas vagy kihívásokkal teli napunk lesz-e a munkahelyen, pihenünk-e a hétvégén, készülünk-e istentiszteletre, vagy várva várt nyaralásra indulunk.

Gondoljunk csak bele: ha tudjuk, hogy nehéz nap vár ránk a munkahelyen, hálásak lehetünk azért, hogy van munkánk, fontos vezetői pozícióban vagyunk, vagy saját vállalkozásunk van. Ha váratlan kudarcot szenvedünk – például elveszítünk egy fontos üzletet vagy szerződést –, hálásak lehetünk a jövőbeli sikerekért, ha kitartunk.

A MEGFELELŐ LÉGKÖR MEGTEREMTÉSÉNEK FONTOSSÁGA

Írta: C.C. Simpson 2025. december 1.

Mindannyian tudjuk, mi az a légkör. Ez a minket körülvevő levegő, a tüdőnket megtöltő oxigén, amely anélkül tartja fenn az életünket, hogy gondolnánk rá. Nem fordítunk rá gyakran figyelmet, de nélküle egy pillanatig sem maradhatnánk életben.

Ugyanez vonatkozik a munkára is. Minden munkahelynek, megbeszélésnek megvan a maga légköre. Néha nehéz, néha könnyű, de mindig ott van. És akár tudatában vagyunk ennek, akár nem, minden helyiségbe, ahová belépünk, magunkkal visszük a minket körülvevő légkört.

Testünk megváltoztatja a levegőt. Hangunk visszhangzik. Jelenlétünk kitölti a teret. Nincs olyan, hogy valami semleges. Amikor belépünk egy helyiségbe, megváltoztatjuk annak légkörét. Ez mindenkire igaz, de különösen azokra, akik Jézust követjük. Nemcsak a fizikai testünket visszük be egy szobába – Isten Lelkét is magunkkal visszük. A levegőnek meg kell változnia, amikor belépünk.

 

CSENDBEN SZOLGÁLNI, ÉS KÖZBEN MEGVÁLTOZTATNI A VILÁGOT

Írta: Erenia Mendoza 2025. november 17.

Ha a vezetésre gondolunk, gyakran olyan emberek jutnak eszünkbe, akiknek ismerős a neve, vagy akik hatalmi pozícióval rendelkeznek: királyok, tisztek, elnökök, vezérigazgatók, és olyanok, akik szakmájuk csúcsán vannak. Olyanoknak tartjuk őket, akik parancsokat osztogatnak, meghatározzák a jövőt, küldetésük van, irányítják a beosztottaikat. „Főnöknek”, felelős személyeknek tekintjük őket.

A Biblia azonban más modellt mutat nekünk arra, hogy milyennek kell lennie a vezetésnek. A Szentírásban egy páratlan példát találunk: Jézust, akiről a Biblia azt mondja, hogy „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Márk evangéliuma 10, 45)