MI TÖRTÉNIK A 16. MÁSODPERCBEN?
Írta: Robert J. Tamasy - 2020. május 18.
Nemrégiben láttam egy felvételt, amiben egy éltanuló tartott a középiskolája végzőseinek búcsúbeszédet. Elmondta, hogy mekkora örömmámort érzett az évek megfeszített munkája és a meghozott áldozatok után, amikor elérte a célját és az évfolyamában első lett.
Aztán hozzáfűzött egy kijózanító észrevételt: mindez az eufórikus érzés csupán 15 másodpercig tartott. Elmondta, hogy arra számított, hogy az elért eredménytől sokkal jobban és izgatottabban fogja érezni magát. De nem. Miután beteljesült a vágya, nem érzett semmit. Amilyen gyorsan elárasztották az érzelmek, ugyanolyan gyorsan el is tűntek – mindössze 15 másodperc után.
Tehát figyelmeztette a diáktársait, hogy legyenek céljaik és álmaik, de vigyázzanak, ne bánjanak meg semmit a 16. másodpercben.
Ez a beszéd eszembe juttatott egy Peggy Lee számot, melynek a címe: „Ez minden?” Időnket, tehetségünket és energiánkat céljaink elérésére fordíthatjuk, hogy aztán miután elértük azokat kiderüljön, nem is olyan kielégítő, mint ahogy képzeltük?
Legtöbbünknek a középiskolai emlékek már távoliak. Mint ahogy az egyetemi vagy főiskolai emlékeink is. Ezek helyett a karrierünk közepén állunk, szakmai és személyes célokat tűzünk ki – rövid és hosszú távúakat, akár az egész karrierutunkra is. Azt gondoljuk: ha ezt vagy azt a célt elérem, akkor boldog leszek. Közben megfeledkezünk a fontosabb dolgokról – kapcsolatok, egészség, vagy maga a képesség arra, hogy élvezzük és értékeljük az adott pillanatot. Csak a kitűzött céljaink számítanak.
Aztán ahogy ez az éltanuló megjegyezte, elérjük a célunkat. Körülbelül 15 másodpercig eufórikus állapotba kerülünk és élvezzük a kiteljesedés örömét. De aztán jön a 16. másodperc és csodálkozunk: ez minden? Ez az az, ami itt van?
Bölcs dolog tehát megfogadni ennek a diáknak a tanácsát: Ne bánj meg semmit a 16. másodpercben. Ez nem egy 21. századi probléma. Már évezredekkel ezelőtt is létezett – megláthatjuk, ha a Bibliát tanulmányozzuk. Talán más szavakkal van leírva, de az üzenet ugyanaz: ne a rossz dolgokra összpontosíts.
Miért törekedsz az ideiglenesre, ha megnyerheted az örökkévalót? Mid van ma, miért dolgozol, amit magaddal vihetsz a halálod után? „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.” (Máté evangéliuma 6, 19-21)
Koncentrálj arra, ami maradandó. Egy bölcs ember egyszer azt mondta: „Ha már mindent elmondtak és mindent elvégeztek, két dolog marad mindössze: Isten igéje és az emberek.” Ha ez igaz, akkor nem érdemes mással foglalkoznunk, mint az Istennel való kapcsolatunkkal és azokkal az embertársainkkal, akiket szeretünk. „Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.” (Ézsaiás próféta könyve 40, 8)
Fogadd el, hogy földi életünk csak átmeneti és hamarosan elmúlik. A Szentírás gőzként, „buzgó vízként” beszél a földi életünkről. (János evangéliuma 4, 14) Az egész túl gyorsan elmúlik. De mi történik majd, ha találkozunk az örökkévalósággal? „Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete veszendőbe megy?” (Márk evangéliuma 8, 36)
Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheti el: