A FEGYELEM EREJE A MUNKÁBAN - ÉS AZ ÉLETBEN
Írta: Jim Langley - 2023. november 27.
Mi jut eszünkbe, amikor meghalljuk a „fegyelmezett élet” kifejezést? Pozitív vagy negatív jelentéssel bír? A fegyelmezett élet gondolata mindig is érdekelt, különösen azért, mert megfigyeltem, hogy a fontos ügyek legjobbjai legtöbbször nagyon fegyelmezettek. Kiválóságra törekszenek a kitűzött céljaik elérésében. Megszállottan igyekszenek, hogy a legjobbat hozzák ki magukból.
A sztársportolók jó példák erre. Fegyelmezett élet szükséges ahhoz, hogy kihasználják valódi lehetőségeiket. A Bibliában Pál apostol is egy sporthasonlatot használt. Ezt írta: „megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” (Pál első levele a korinthusiakhoz 9, 27) Sok szakma hasonló megközelítést választott, és kivételesen magas követelményeket állított fel a saját területükre vonatkozóan. Jónak lenni sok esetben már nem „elég jó”. Ha tehetjük, akkor a legjobbak közé akarunk kerülni a hivatásunkban.
Igazán fegyelmezettnek lenni azt jelenti, hogy elköteleződünk egy életmód mellett. Ez a mély elkötelezettség szinonimájává válik annak az ügynek, amelyet követünk. Az alatt a sok év alatt, amióta Jézus Krisztust követem azzal a vágyammal, hogy a hitemet összehangoljam az üzleti gyakorlatommal, meggyőződésemmé vált, hogy ehhez olyan életre van szükség, amelynek középpontjában az Istenbe vetett bizalom áll, még mások és önmagunk szükségletei fölött is. Azt is megtanultam, hogy ez nem történik automatikusan, mert az énközpontú emberi természetünk hajlamos folyton az utunkba állni. Ehhez természetfeletti erőre van szükség, egy életet megváltoztató találkozásra Krisztussal, amely a bensőnk legmélyére hatol. Ez a változás nálam sok évvel ezelőtt kezdődött, de lelki metamorfózisom a mai napig tart.
Ahogy a hivatásomban való kiválóság eléréséhez, úgy a keresztény élethez is nagy fegyelemre van szükség - Krisztus ügyének való elköteleződésre, amely magában foglalja, de túlmutat a hivatásunkkal kapcsolatos törekvéseinken is. Ez vonatkozik a vállalat vezérigazgatójára, az osztályvezetőkre, az értékesítési képviselőkre és a karbantartókra - nem számít, mit csinálunk, ha Jézusnak szenteljük magunkat, annak ki kell hatnia arra, ahogyan az életünkhöz és a munkánkhoz viszonyulunk.
Ez még a királyi családokra is vonatkozik. Dávid izraeli király így imádkozik: „Figyelj rám, és hallgass meg, Uram, mert nyomorult és szegény vagyok! Tartsd meg életemet, mert én a te híved vagyok! Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki benned bízik! Légy kegyelmes, Uram, mert hozzád kiáltok mindennap. Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert utánad vágyódik a lelkem, ó, Uram!” (Zsoltárok könyve 86, 1-4) Érezzük Dávid király odaadását?
Üzleti világban forgolódókként van-e bennünk vágy arra, hogy munkánkkal Istennek tetszést szerezzünk? Ha igen, fontoljuk meg, hogy olyan fegyelmezett életet éljünk, amelynek eredményeként tetszeni fogunk Neki. A legtöbb esetben Ő nem várja el tőlünk, hogy kolostorokban éljünk, vagy lemondjunk minden világi tulajdonunkról. Azt viszont megköveteli tőlünk, hogy Őt és másokat helyezzünk a saját szükségleteink elé.
Bármilyen fegyelmezettek is vagyunk, mindannyian elcsúszunk, és időnként engedünk a kísértéseknek. Szerencsére azok, akik Krisztust követjük, ígéretet kaptunk arra, hogy visszatérhetünk arra az útra, amelyet Urunk jelölt ki számunkra. „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni. Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást! Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok.” (Pál első levele a korinthusiakhoz 10, 13-15) Ez mind fegyelmet és odaadást igényel.
Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheted el: