IRÁNYÍTÁS - VALÓSÁG VAGY ILLÚZIÓ?
Írta: Robert J. Tamasy - 2024. április 8.
Mire elkezdjük a munkanapunkat, magunkban már átrágjuk az aznapi teendőinket – megbeszélések, határidők, feladatok – amikkel aznap foglalkozni akarunk. Úgy érezzük, hogy kézben tartjuk a dolgokat. Egészen addig, míg rájövünk, hogy mégsem.
Életünkben az egyik legbiztosabb pont, hogy a dolgok mennyire bizonytalanok lehetnek. Robert Burns skót költő volt az, aki megjegyezte: „Az egerek és az emberek legjobban megtervezett tervei gyakran tévútra jutnak”. Másképp fogalmazva, az úgynevezett „Murphy törvénye” alapján, ha valami elromolhat, akkor el is fog romlani. Amikor már kezdjük azt hinni, hogy mi irányítunk, a körülmények összeesküdhetnek ellenünk, hogy bebizonyítsák, hogy mégsem.
Újságíróként számtalanszor megtapasztaltam ezt a kemény leckét. Volt egy eset a pályafutásom elején, amikor egy napilapnál dolgoztam, és azt hittem, hogy már elkészültem a címoldal elrendezésével. Ekkor kaptam egy értesítést, hogy éppen egy tragikus iskolabusz-baleset történt. Közeledett a lap nyomdába küldésének határideje, de tudtam, hogy nem hagyhatom figyelmen kívül ezt a rendkívüli hírt. Hirtelen úgy éreztem, hogy a dolgok kicsúsznak a kezemből. Szerencsére ekkor jött segítségemre a tapasztaltabb főszerkesztő.
Magazinszerkesztőként többször előfordult, hogy a ’B tervre’ kellett áttérnünk. Mielőtt Jézus Krisztus követőjévé váltam, és felfedeztem az ima erejét, ilyen esetekben az első késztetésem mindig a pánik érzése volt. Még a későbbi karrierem során is mindig nyugtalanító volt az irányíthatatlanság érzése.
Az, hogy átadtam az életem Krisztusnak, sok szempontból változást hozott. Az egyik ilyen, hogy megtanultam, hogyan kezeljem az elkerülhetetlen kontrollálatlan pillanatokat. Valójában az egyik első bibliai vers, amit megjegyeztem, közvetlenül ezzel foglalkozik. Ezt az igeverset életvezetőmnek is tekintem: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (A példabeszédek könyve 3, 5-6)
Néha nehezen igazodom el ismeretlen helyeken. Az okostelefonomon lévő GPS felbecsülhetetlen értékű eszköz. De az élet és a munka nem ad térképet vagy GPS-t, hogy megmutassa a legjobb irányt. Ezért vált olyan létfontosságúvá az Isten vezetésében való bizalom, még akkor is, amikor nem értem, mit tesz vagy hová visz. Íme néhány alapelv, amit megtanultam:
Az Istenre való hagyatkozás felismerése. Istent helyezni az első helyre a terveinkben és cselekedeteinkben, és bízni benne döntő fontosságú ahhoz, hogy ne tévedjünk el. „Bízzál az Úrban, és tégy jót, ... Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!... Légy csendben, és várj az Úrra!” (Zsoltárok könyve 37, 3-7)
Isten kiigazításában bízni. Utazás közben fontos tudni, hogy mikor kell valamilyen irányba letérnünk, és mikor kell a főúton maradni. Ugyanez igaz az életünk vagy a karrierünk irányára is. „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (A példabeszédek könyve 16, 9)
Emlékezzünk arra, hogy Isten kezében van a jövő. Terveink gyakran azért nem sikerülnek, mert nem tudjuk, mi vár ránk. A hitünkben segíthet a tudat, hogy mindent Isten irányít. „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.” (Jeremiás próféta könyve 29, 11)