GONDOLKODJUNK A VEZETÉS CSODÁJÁN
Írta: Jesus Sampedro - 2024. szeptember 23.
Honnan tudhatja, hogy ön vezető? Ellenőrizze, hogy vannak-e követői. Ha vannak, az annak a bizonyítéka, hogy valamiféle vezetés történik. John Maxwell, világhírű szerző és vezetői szaktekintély egyszer azt mondta: „Ha azt hiszed, hogy vezető vagy, és senki sem követ, akkor csak sétálgatsz”. Ön vezet - vagy csak sétálgat?
A vezetői hatás értékelésénél fontos kérdés, hogy miből fakad az emberekben a követés vágya - és azután, hogy valóban követnek valakit? Miért nem elégednek meg azzal, hogy egyszerűen csak a saját útjukat járják?
Sok vezető feltételezi, hogy meggyőző képességeik, karizmájuk, eredményeik, ajánlataik, hírnevük vagy más tulajdonságaik miatt követik őket. Ez gyakran igaz az üzleti világban, ahol a vezetőket legtöbbször személyiségük és személyes teljesítményük alapján ismerik el. Az emberek szeretik azokat az embereket követni, akik látszólag meg tudnak valósítani dolgokat.
Ez azonban nem mindig van így. Különösen a lelki vezetés területén fontos megérteni, hogy Isten az, aki arra készteti az embereket, hogy vágyakozzanak egy adott vezető követésére, elkezdjék követni, és aztán továbbra is kövessék. Ez az a vezető, akit az Úr kijelölt és felkent az Ő céljaira.
Dávid izraeli király volt az, aki felismerte, hogy Isten az, „aki népeket vet alám” (Zsoltárok könyve 144,2). Dávid már azelőtt tudatában volt ennek, mielőtt átvette volna királyi feladatait. De ezt az elvet teljes mértékben megtapasztalhatta, miután hivatalba lépett Izrael új királyaként, a súlyosan megromlott életű Saul király helyett.
A Biblia Ószövetségéből az Krónikák első könyvének 12. fejezete érdekes leírást ad arról, hogy a nép hogyan döntött úgy, hogy Dávid vezetésének engedelmeskedik, csatlakozott az ügyéhez, és elismerte őt Isten által kijelölt vezetőnek. Addig a pontig Dávid hűséget tanúsított Saulhoz, az elődjéhez. Megelégedett azzal, hogy bízott Istenben, és rendelkezett azzal az elszántsággal, hogy teljesítse életfeladatát. Azonban még nem rendelkezett a szükséges kulcsemberekből álló társasággal, akik mellette álltak volna a törekvéseiben - különösen nem rendelkezett hadsereggel, amely megvédte volna őt és népét az ellenséges csapatoktól.
Hogy megszerezze a szükséges követőket, Dávid nem adott fel álláshirdetéseket az újságokban, és nem helyezett el hirdetéseket a városban. Egyszerűen csak hitt abban, hogy ahogyan Isten annyi mást is biztosított az életében, majd gondoskodik erről a szükséges „csapatról” is. Az Úr magára vállalta, hogy az izraelita társadalom minden területéről mozgósít és Dávidhoz irányít kulcsfontosságú személyeket, hogy kövessék a parancsait, és beálljanak mögé.
Így olvassuk: „... Napról napra mentek ilyenek Dávidhoz, hogy segítsék, míg olyan naggyá nem lett tábora, mint Isten tábora.” (Krónikák első könyve 12, 22) Dávid ekkor megtapasztalhatta a vezetés csodáját, amikor Isten kiválasztotta és összeállította a követők és munkatársak csapatát, akik isteni jellemmel rendelkeztek. Ezek hűséges vezetőknek bizonyultak, akik képesek voltak teljesíteni a rájuk bízott feladatokat.
Dávid élő példája lett annak a közmondásnak, amelyet fia, Salamon írt évekkel később, miután ő is átvette Izrael királyságát. Megfigyelte: „Sok a vezető, ha pártütés van az országban, míg egy értelmes és okos ember soká fenntartja a rendet.” (A példabeszédek könyve 28, 2).