A MUNKATÁRSAK TISZTELETÉNEK ELNYERÉSE
Írta: Robert J. Tamasy
Sok éve meggyőződésem, hogy a „szent-világi” megkülönböztetést, amelyről néha hallunk, a Biblia sehol sem támasztja alá. A papság és a misszionáriusok meghatározott szerepeket kaptak, az ezek betöltéséhez szükséges ajándékokkal és képességekkel együtt. Isten szemében azonban egy ügyvezető, kereskedelmi képviselő, adminisztratív asszisztens, menedzser vagy hivatalnok munkája éppúgy „szent” és az Úr elhívása, mint az egyház égisze alatt dolgozó vallásos szakembereké.
Az év elején az általam látogatott gyülekezet vezető lelkipásztora megerősítette ezt az igazságot, amikor egy üzenetet mutatott be, melynek címe „A munkatársak tiszteletének elnyerése” volt. Veszem a bátorságot, hogy felhasználjam a fő pontjait, és kibővítsem azokat. Mert a munkatársak általi tisztelet kulcsfontosságú, ha hatékonyan akarunk működni „Krisztus követeiként” (Pál második levele a korinthusiakhoz 5, 20)
Gyakran mondják, hogy „jó hírnek kell lennünk, mielőtt jó híreket oszthatnánk meg”. Más szóval, kevés vagy semmilyen pozitív hatást nem tudunk gyakorolni azzal, amit mondunk, függetlenül attól, hogy mennyire vagyunk hűek a Szentíráshoz, ha a munkahelyi viselkedésünket többek között etikátlan magatartás, becstelenség, önzőség, lustaság és az együttérzés hiánya jellemzi. „Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál.” (A példabeszédek könyve 22, 1). Íme, néhány bibliai alapelv arra vonatkozóan, hogyan nyerjük el és tartsuk meg azoknak az embereknek a tiszteletét, akikkel nap mint nap együtt dolgozunk:
A mások iránti szeretet kimutatása. A „szeretet” kifejezés sok mindent jelenthet, de a mások iránti szeretet kimutatása Isten bennünk végzett munkáját tükrözi. Ez magában foglalja, hogy őszinte törődést és együttérzést tanúsítunk mások iránt, sőt, ha szükséges, az ő érdekeiket a sajátunk elé helyezzük. „A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre” (Pál első levele a tesszalonikaiakhoz 4, 9) „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Mózes harmadik könyve 19, 18)
Törödjünk a saját dolgunkkal. Azok az emberek, akik állandóan beleavatkoznak mások dolgaiba, anélkül, hogy kérnék őket, a legjobb esetben is csak bosszantóak. Lehet, hogy őszinte érdeklődésünk van mások iránt, de ez nem jelenti azt, hogy olyan területekre is belekontárkodhatunk, ahová nem hívtak meg minket. „Tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek.” (Pál első levele a tesszalonikaiakhoz 4, 11) „Ráadásul semmittevők is, akik megszokták, hogy házról házra járjanak, de nemcsak semmittevők, hanem fecsegők is, a más dolgába avatkoznak, és olyanokat beszélnek, amilyeneket nem kellene.” (Pál első levele Timóteushoz 5, 13)
Dolgozzunk szorgalmasan. Kevés dolog vált ki nagyobb neheztelést, mint egy olyan munkatárs, aki nem veszi ki a részét a terhekből. Ha mások lustaságot tapasztalnak valakin, az illetővel szembeni hozzáállás negatív irányba fordul. „Saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek. A kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire.” (Pál első levele a tesszalonikaiakhoz 4, 11-12) „A restet megöli vágyakozása, mert a két keze nem akar dolgozni” (A példabeszédek könyve 21, 25).
Legyünk megbízhatóak. A munkahelyen, különösen amikor szorosak a határidők és kritikus lépéseket kell elvégezni, üdítő és bátorító, ha tudjuk, kik azok, akikre számíthatunk. Nekünk, akik Jézus Krisztust követjük, ilyen embereknek kell lennünk, megbízhatóaknak, hogy megtegyük a magunk részét - sőt, a magunkénál is többet - a kívánt célok és célkitűzések elérése érdekében. „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.” (Pél levele a rómaiakhoz 12, 18) „Mint hűsítő hóesés aratás idején, olyan a megbízható követ azoknak, akik küldik, mert felüdíti urai lelkét.” (A példabeszédek könyve 25, 13).