A KIVÁLÓSÁGRA VALÓ SZAKADATLAN TÖREKVÉS
Írta: Robert J. Tamasy - 2024. október 21.
Ön adja vagy kapja munkahelyén a teljesítményértékelést? Vagy más munkahelyen kapott már ilyen értékelést? Képzelje el, ha az ön felettese egy ilyen megbeszélés során olyan kifejezéseket használ, mint „közepes”, „megfelelő”, „olyan-amilyen”, vagy épp „elegendő”. Hogy érezné magát?
A legjobb esetben valószínűleg rájönne, hogy a remélt előléptetésre sokáig kell még várnia, vagy hogy a munkája értékelése alapján nem számíthat jelentős bónuszra. A legrosszabb esetben talán bölcs dolog lenne más munka után nézni - minél hamarabb, annál jobb.
A nemrégiben lezajlott nyári olimpiai játékokat figyelve, ahol több mint 100 különböző ország több ezer sportolója versenyzett, nyilvánvaló volt, hogy a középszerűség és az éppen elégséges teljesítmény nem tartozik a gondolkodásmódjukba. Bár a legtöbb sportoló tudta, hogy nem arany-, ezüst- vagy bronzéremmel térhet haza, mégis mindent meg akartak tenni, hogy dicsőséget szerezzenek nemzetüknek.
Ha egy kifejezéssel lehetne jellemezni ezeket a keményen dolgozó, elszánt olimpikonokat, akkor az a „kiválóságra való törekvés”. Akár a pontosságra törekedtek a műugró deszkákon, akár bonyolult és igényes gyakorlatokat mutattak be a tornában, akár a leggyorsabbat akarták futni a futóversenyen, akár a vizet kavargatták az úszóversenyeken, vagy elképesztő erő- és ügyességi mutatványokat mutattak be a pályán, nyilvánvaló volt, hogy a versenyzők számtalan órát fektettek a felkészülésbe. Megértették, hogy nem jó a világszínpadon szerepelni és lejáratni magukat.
Mi lenne, ha mindannyian ugyanígy állnánk hozzá a munkánkhoz? Lehet, hogy nem a nemzetközi elismerésért, az arany-, ezüst- vagy bronzéremért versenyeznénk. Azonban ha kiválóságra törekszünk abban, amit csinálunk - legyen szó akár értékesítési prezentációk készítéséről, egy weboldal megtervezéséről, egy megbeszélés levezetéséről vagy a szemetesek kiürítéséről -, az biztosan elnyeri a munkatársaink, különösen a főnökeink figyelmét. Íme néhány dolog, amit a Biblia a kiválóságra épülő munkamorál ápolásáról mond:
A kiválóságot és a kemény munkát elismerik. Sok tehetséges ember van a munkahelyen, de egyeseket az különböztet meg a többiektől, hogy elkötelezetten és kiválóan végzik feladataikat, és ha szükséges, még többet is tesznek. „Akiről azt látják, hogy ügyesen dolgozik, az biztosan a királyok szolgálatába fog állni, nem marad az alacsony rangúak szolgája.” (A példabeszédek könyve 22, 29)
A munka magasabb célt is betölthet. Amikor munkába megyünk, általában az a szándékunk, hogy megfeleljünk a főnökeink és feletteseink elvárásainak. A Szentírás azonban arra buzdít bennünket, hogy felismerjük, munkánknak ennél is magasabb célt kell elérnie. „Mert mi Isten szolgálatában állunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (Pál első levele a korinthusiakhoz 3, 9)
A kiváló munka nagyobb felelősséghez vezethet. Kísértésbe eshetünk, hogy azt gondoljuk: „Ha majd kapok egy fontos munkát, akkor fogok igazán keményen dolgozni, és megmutatom, hogy mire vagyok képes”. Még ha a jelenlegi munkánk jelentéktelennek is tűnik, lehet, hogy ez egy gyakorlótér a sokkal nagyobb, teljesebb feladatokhoz. Egy példázatban Jézus Krisztus arról mesélt, hogyan kell megfelelni egy igényes főnöknek: „Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött!” (Lukács evangéliuma 19, 17)