A BUZGÓ SÁFÁRSÁG ÖRÖME
Írta: Austin Pryor - 2024. december 9.
A „buzgó” egy érdekes szó. Azt jelenti, hogy nagy energiát vagy lelkesedést mutatunk egy ügy vagy cél érdekében. Jó dolog buzgónak lenni, ha a helyes dolgokért lelkesedünk. Pál apostol ezt írta: „Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor” (Pál levele a galatákhoz 41, 18). Mi lehet ez a jó cél? A tizenkilencedik századi anglikán püspök, J. C. Ryle ezt a leírást adta Jézus Krisztus olyan követőjéről, aki jó célért buzgólkodik:
„A buzgóság a kereszténységben égő vágyat jelent, hogy Istennek tetsző életet éljünk, hogy teljesítsük az Ő akaratát, és hogy minden lehetséges módon előmozdítsuk az Ő dicsőségét a világban. Ez a vágy olyan erős, hogy amikor valóban eluralkodik az emberben, akkor arra készteti, hogy bármilyen áldozatot hozzon, bármilyen bajba kerüljön, bármit megtagadjon magától, átadja magát és hasznos legyen, sőt akár meg is haljon, csakhogy Istennek tetszhessen és Krisztust dicsőíthesse”.
Az egyik terület, ahol a Krisztus-követőknek Istennek kell tetszeniük és hűséget kell tanúsítaniuk, az a pénzükhöz való viszonyuk - ahogyan megkeresik, elköltik, befektetik és elajándékozzák azt. Sokan azonban lassan fejlődnek ezen a területen. Talán ez annak a félreértése, hogy mi mindent foglal magában a gondnokság. Ez nemcsak az adakozásról szól. Nemcsak a gazdagoknak szól. Mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy jó sáfárságot gyakoroljunk, minden életkorban és jövedelmi szinten. „Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.” (Pál első levele a korinthusiakhoz 4, 2)
Lehet, hogy valaki megérti a felelősséget, hogy bölcs sáfár legyen, de nem halad előre, mert nem érti, hogyan tegye ezt. Vannak szervezetek, amelyek segíthetnek ebben.
De sokak számára a probléma a következetesség hiánya a kötelezettségvállalások betartásában. Jót akarnak tenni, de a jó szándék (és az újévi fogadalmak) nem elegendő a változáshoz.
Ez a gyakori kudarc vezetett el a Mike Ashcraft és Rachel Olsen által kifejlesztett módszerhez: Az egyetlen szavam. Ez változásokat hozhat az önsorsrontó szokásokban és viselkedésekben. Ashcraft és Olsen elmagyarázza, hogy a változás lehetséges, de összpontosításra van szükség. Az egyetlen szavam megközelítést alkalmazva az Ön szava lehet a következő:
• Tervezés, mert minden kiadási és befektetési döntésnek egy személyre szabott tervből kell fakadnia.
• Fegyelem, mert bár van egy hosszú távú befektetési terve, de következetlenül követi azt.
• Türelem, mert rövid távú gondolkodásmóddal rendelkezik, holott hosszú távú szemléletre lenne szükség.
• Dicsőítés, mert azt akarja, hogy a befektetések és a pénzügyi források felhasználásának indítékai Istennek tetszőek legyenek.
• Nyugalom, mert a szalagcímek követésével kapcsolatos idegesség megakadályozza, hogy a pályán maradjon.
• Bizalom, mert Isten megígérte, hogy gondoskodik „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.” (Pál levele a filippiekhez 4:19).
• Hűség, mert a terve követése, és nem az egyes eredmények mérése határozza meg a sikert.
Az egyetlen szavam című könyvükben a szerzők gondolatébresztőt adnak ahhoz, hogyan válassza ki a szavát, és tippeket adnak, hogyan tartsa azt szem előtt. Engedje, hogy a szava 2025-ig vezessen a költekezéssel, befektetéssel és jótékonykodással kapcsolatos döntéseiben. Akkor készen lesz az utolsó szóra:
• Felejtés, hogy elengedhesse a múltbeli hibáit, és egy ígéretesebb pénzügyi jövő felé haladhasson. Akkor Pál apostollal együtt mondhatja: „De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Pál levele a filippiekhez 3, 13-14).