MEGTANULNI FEJLŐDNI A LEGJOBB KÖRNYEZETBEN
Írta: Robert J. Tamasy - 2025. január 27.
Járt már nyilvános akváriumban, és figyelte a halakat, amint nyugodtan úszkálnak, elégedetten a vízi környezetükben? Gondolja, hogy egyáltalán tudatában vannak annak, hogy milyen vízben élnek? Kétlem. Ez a természetes élőhelyük, és soha nem ismertek semmi mást.
Bizonyos értelemben mi is ilyenek vagyunk. Minden reggel úgy ébredünk, hogy nem figyelünk arra, hogy a levegő minden egyes lélegzetvételünkkel megtölti a tüdőnket. Kivéve, ha valamilyen fizikai betegség megnehezíti a légzést. Az ilyen nehézségek tudatosíthatják bennünk, hogy milyen oxigénnel telített légkörben élünk.
Azért hívom fel erre a figyelmet, mert van egy másik „környezet”, amelyben mindannyian élünk. Az embereket fizikai, mentális, érzelmi és spirituális lényekként jellemzik. Tisztában vagyunk fizikai környezetünkkel, valamint mentális és érzelmi részünkkel. De mi a helyzet életünk spirituális aspektusával?
Egy barátom sok éven át a konferencia- és rendezvényiparban dolgozott vezető beosztásban, és a városában megrendezésre kerülő nagy konferenciákat és nyilvános rendezvényeket felügyelte. Ebben a hektikus, megterhelő munkakörnyezetben az, ami lehetővé tette számára, hogy megbirkózzon a stresszel, az volt, amit ő a spirituális környezetének tekintett.
A barátom, aki korábban ateista volt, de életét megváltoztató találkozást élt át Jézus Krisztussal, egy bizonyos bibliaverset fogadott el hitvallásaként: „mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” (Az apostolok cselekedetei 17, 28). Az volt a vágya, hogy minden ébren töltött pillanatában arra összpontosítson, amit Isten tett az életében, élő bizonyságtétel legyen szavakkal és tettekkel.
Soha nem próbálta senkire ráerőltetni a hitét, hanem mindig szem előtt tartotta Jézusnak a követőihez intézett utasításait: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” (Az apostolok cselekedetei 1, 8). Megértette, hogy bárhová megy, bármit is tesz, azt „Krisztus követeként” teszi (Pál második levele a korinthusiakhoz 5, 20).
Ha mi Jézus Krisztus követői vagyunk, hogyan sikerülhet nekünk is, hogy „benne éljünk, mozogjunk és legyünk”? Íme néhány iránymutatás a Bibliából:
Bízzunk abban, hogy Isten Igéje útmutatás és bölcsesség számunkra. A nehéz döntések meghozatalára való törekvésben, valamint a munkahelyi és a magánéletünkben jelentkező kihívások kezelésében a Szentírás a legjobb útmutató, amelyet használhatunk. „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” (Zsoltárok könyve 119, 105).
Elmélkedjünk Isten Igéjén és jegyezzük meg azt. Egy másik kulcsa annak, hogy Istenben tudjunk élni, mozogni és lenni, az, hogy az Ő kinyilatkoztatott Igéjét - a Bibliát - gondolataink és cselekedeteink középpontjába helyezzük. Jó, ha van időnk a Szentírás olvasására, de még ha nincs is, ha a legfontosabb részeket emlékezetünkbe véssük, egy pillanat alatt rendelkezésünkre állnak. „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsoltárok könyve 119, 11).
Soha ne felejtsük el, hogy kinek élünk és kit szolgálunk. Hajlamosak vagyunk a saját szükségleteinkre, a személyes előrehaladásunkra és az eredményeinkre összpontosítani. Pedig Isten az, aki azokat a készségeket, tapasztalatokat és tehetségeket adta nekünk, amelyeket a munkában hasznosítunk. Emiatt megérdemli a tiszteletünket és imádatunkat. „Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (Pál első levele a korinthusiakhoz 10, 31)