NÖVEKEDÉS ÉS/VAGY FEJLŐDÉS?
Írta: dr. Szalai Zsolt 2025. március 10.
Korunk egyik népszerű témája a fenntartható növekedés kérdésköre. Az utóbbi két évtizedben számos közgazdasági gondolkodó kutatja ezt a témát és teszi fel időről időre a kérdést: Vajon tényleg a növekedés az egyetlen lehetséges út? Ennek a kérdésnek a középpontjában az áll, hogy vajon a növekedés erőltetése milyen hatással van a környezetre, az emberekre és a társadalomra. Meg lehet-e találni azt a kényes egyensúlyt, amikor a növekedés még nem okoz, akár visszafordíthatatlan károkat és ha igen, akkor milyen vezetői/vezetési magatartás tudja ezt segíteni.
Vállalkozói és cégvezető tevékenységünk során is folyamatosan tapasztaljuk, hogy tulajdonosi, környezeti elvárások is a növekedés irányába tolnak bennünket. Ha valaki nem növekedik anyagi javakban, akkor a közvélekedés szerint megrekedt a fejlődésben, nem jól menedzseli magát, üzletét, „nem megy neki jól”. Ha valaki növekedik, abban van potenciál, erő, lehetőség, függetlenül attól, hogy ez a növekedés milyen alapon történik (mások rovására, környezet kirablása által, jelentős eladósodás révén stb.). Pedig ez korántsem volt így az emberiség történelme során, sőt, egészen az ipari forradalom elindulásáig az emberek nagy tömege, kisebb, nagyobb eltéréssel, de hasonló körülmények között és színvonalon élt. A technikai fejlődés adott az emberiségnek egy lehetőséget életszínvonala jelentős növelésére, legalábbis a fejlett világban. A kérdés persze felmerül, hogy jól éltünk-e ezzel a lehetőséggel?
Tomas Sedlacek közgazdász írja:
Azért kell növekednünk, mert valahol mélyen egy olyan képzetünk van, hogy ennek révén egy földi (gazdasági) paradicsom felé haladunk. De tényleg az általános jólét felé megyünk-e így, vagy inkább a növekedés eredménye az, hogy a jövedelmi olló (szegények és gazdagok, nemzetek és földrajzi régiók között) exponenciálisan nyílik és ez komoly és robbanásveszélyes társadalmi feszültségekhez vezet nemzeteken belül és között egyaránt. Van-e erre a jelenségre válaszunk, tudunk-e erre megnyugtató megoldást adni, elég fejlettek vagyunk-e ehhez?
Munkám során folyamatosan azzal szembesültem, hogy minden üzleti évben magasabb eredményelvárásokat kell teljesíteni és vezetőként is ezt próbáltam munkatársaim felé közvetíteni. A gazdasági válságok azonban mindig rá kell, hogy döbbentsék az embereket arra, hogy nincsen vég nélküli növekedés, a Teremtő a természetet sem úgy alkotta, hogy a növekedés határtalan, hanem úgy, hogy minden egy előre meghatározott életciklusban létezik a földön. Gondoljunk csak József történetére, a hét bő és hét szűk esztendőre. A Prédikátor könyve 3,1-2 szakaszban erről így ír: „Mindennek megvan a rendelt ideje, és megvan az ideje az ég alatt minden eseménynek. Ideje van a születésnek, és ideje van a meghalásnak; ideje van az ültetésnek, ideje van az ültetvény kiszaggatásának”.
A növekedést és a fejlődést nem szabad egymással szoros összefüggésbe hozni. Sok esetben a növekedés célja és eszköze nem a fejlődés, hanem a föld és az emberek erőforrásainak minél erőteljesebb kiaknázása, egyéni szükségleteket messze meghaladó felhalmozása a földi hatalom elérése végett. Hitem szerint a növekedés és fejlődés nem elsősorban gazdasági vagy pénzügyi kérdés, hanem mindenek előtt lelki kérdés: mi motiválja a növekedést és a fejlődést? Saját egyéni igényeim kielégítése, vagy a rám bízott javakkal való jó sáfárság. Előbbi esetben tartós fejlődés és növekedés nem érhető el, míg utóbbi esetben Isten segítségével a köz, az emberek javát is szolgáló növekedés és fejlődés érhető el. Egyéni igényeim tekintetében pedig Águr szavait idézném a Példabeszédek könyve 30. fejezet 7-9. verseiből: “Két dolgot kérek tőled, mielőtt meghalok, ne tagadd meg tőlem. A hiábavaló és hazug beszédet messze távolítsd tőlem. Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem; táplálj engem hozzám illő eledellel, hogy megelégedve meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Szegénységre se hagyj jutnom, hogy ne lopjak, és meg ne vessem Istenem nevét.”