AZ ETIKÁTLANSÁGBA BELEFÁRADTAK BÁTORÍTÁSA 2.
Írta: Tomka János 2025. április 14.
„Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt napvilágnál fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni.” (Lukács evangéliuma 12,2–3)
Előző heti Mannánkban elkezdtük kitárgyalni az erkölcsös életbe való belefáradásnak lehetséges okait. A három leggyakoribb a következő: csalódás az etikusnak hitt emberekben, félelem az újabb kihívásoktól és az erkölcsi tartás elporladása. Mai Mannánkban a második okkal foglalkozunk.
Félelem az újabb kihívásoktól. A belefáradás egyik tipikus oka, hogy állandóan újabb és újabb etikai kihívásokkal kell megküzdenünk. Az évek során kialakított, áldozatokat követelő és az életünk részévé vált erkölcsi rezilienciánkat korábban számunkra ismeretlen etikai dilemmák, egyre nehezebb, megoldhatatlannak látszó problémák támadják.
A következő eset mélyen megérintett. Egy köztiszteletben álló professzor már korábban meghívott egy barátommal együtt, hogy egy fontos kurzus utolsó képzési napját tartsuk közösen. Találkozásunkkor a professzor megosztotta velünk, hogy egy váratlan, erkölcsileg megkérdőjelezhető esemény érte a hallgatók részéről. Az történt, hogy a vizsgajegybe beszámító csoportos projektfeladatokat leellenőrizte a ZeroGPT nevű mesterségesintelligencia-detektorral, amely megállapította, hogy a beadott munkák döntő többségét a ChatGPT készítette. A sokat megélt professzor, aki mindent megtett a diákjaiért, értetlenül és elkeseredve állt a nem várt csalássorozat előtt. Azt mondta, hogy az aznapi oktatási blokk végén átbeszéli a hallgatókkal a helyzetet, és ha nem jutnak egymással dűlőre, akkor ő lezárja egyetemi pályafutását. Kollégámmal csak együttérzésünkről és egyetértésünkről tudtuk biztosítani, és bátorítottuk, hogy teljes őszinteséggel beszéljen a hallgatókkal. Nagyon örültünk, hogy a félelmét legyőzve a professzor vállalta a konfrontálódást, és megoldásképpen a hallgatókkal közösen kidolgozott egy új módszert a félév értékelésére.
Az eset számos kérdést vet fel, amelyekre közösen meg kellene keresnünk a választ. Mernek-e általában a tanárok és a vezetők szembenézni a mesterséges intelligencia (MI) erkölcsi kihívásaival, vagy beletörődnek ezekbe? Tudunk-e hatékonyan segíteni egymásnak a hasonló esetek feldolgozásában, megoldások keresésében és a jövő előre nem látott erkölcsi dilemmáira való felkészülésben? Mennyire pontosan és hitelesen mérnek az MI-detektorok? Nem manipulálják-e majd az ilyen jellegű szoftvereket is? A mesterséges intelligencia nem teszi-e lehetetlenné az etikus viselkedést a munkában?
Néhány hete szakkollégista joghallgatókat kérdeztem meg többek között arról is, hogy szerintük milyen újabb fajta etikátlan jelenségek várhatóak a jövőben. Nehéz kérdés, hiszen nem ismerjük a jövőt, és nem vagyunk jósok sem. A hallgatók mégis nagyon elgondolkodtató válaszokat adtak a jelenlegi tendenciák és ezek valószínű következményei alapján. Válaszaik egy része a mesterséges intelligencia térhódításával volt kapcsolatos. A legmarkánsabb vélemények között ezek voltak:
- A csalások, különösen az MI segítségével elkövetett átverések drasztikusan növekedni fognak, és ennek következtében a megtévesztés természetessé válik, szokássá rögzül, sőt a közösségi normák közé is beépül.
- A személyiséglopás gyakoribbá válik, halott emberek személyiségét továbbra is fenn fogják tartani.
- A valódi, egymást – akár erkölcsileg – támogató közösségek nagyrészt meg fognak szűnni.
- Általánossá válik az egyes emberek lejáratása hamisított kép- és hangfelvételekkel.
- Növekedni fog az elbizonytalanodás: minek, kinek lehet hinni.
Véleményem szerint a hallgatók erkölcsi jövőképe – melyben sok félem rejlik – könnyen megvalósulhat. Ennek az esetnek az egyik fő tanulsága, hogy az idősebb korosztálynak szüksége van a komolyan gondolkodó, az erkölcsi kérdésekre érzékeny fiatalok meglátásainak, gondolatainak és félelmeinek megismerésére. Ugyanakkor a joghallgatók visszajelezték, hogy nagyon hálásak voltak, hogy részt vehettek egy idősebb tanárral az őket foglakoztató etikai kérdésekről való beszélgetésben.
Jövő heti Mannánkban a harmadik okot vesszük nagyító alá.