A BÜSZKESÉG VESZÉLYEINEK FELISMERÉSE ÉS LEKÜZDÉSE
Írta: Jim Mathis 2025. május 26.
Nemrégiben néztem egy interjút Jay Lenoval, a legendás komikus és talk show házigazdával, amikor megjegyezte, hogy nagy híve, amikor valaki alábecsüli magát. El is magyarázta, hogy ha valaki abban kezd hinni, hogy többet tud, mint mások, akkor bajban van. Megjegyezte, hogy ha elkezdjük hinni, hogy mindent tudunk, az azt jelenti, hogy úgy döntöttünk, nem tanulunk tovább.
Amikor Leno például a „The Tonight Show” műsorvezetője volt, soha nem próbálta megmondani a világosítóknak vagy a hangmérnököknek, hogyan végezzék a munkájukat, amit más tévések gyakran megtesznek. Úgy vélte, hogy ha valaki egy nagy tévéműsor világosítója, akkor az a legjobb a szakmájában. Ostobaság lenne megmondani nekik, hogyan állítsák be a fényeket.
Üzleti, közösségi vagy politikai vezetőként a mi feladatunk az, hogy megtaláljuk a legjobb embereket a különböző feladatokra, és meghallgassuk őket. Amint azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a legokosabbak a szobában, azzal katasztrófát idézünk elő. A Biblia ezt mondja: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.” (A példabeszédek könyve 16, 18) Más szóval a büszkeség mindig pusztulást vetít előre.
Ezt is olvassuk:
„Ha jön a kevélység, jön a szégyen is, a szerénységgel pedig bölcsesség jár együtt.” (A példabeszédek könyve 11, 2) Ennél világosabban nem is tudjuk kifejezni magunkat. A büszkeségnek - vagy a magunkkal vagy az eredményeinkkel való dicsekvésnek - soha nincs jó vége. Ez egy következetes téma az egész Bibliában, valamint egyéb világi bölcsesség-irodalomban.
Amikor azt halljuk, hogy valaki azzal kérkedik, hogy milyen okos, vagy azzal dicsekszik, hogy milyen sokat tud, annak mindig óvatosságra intő jelnek kell lennie. A valóságban lehet, hogy csak önmaguknak beszélnek, és megpróbálják leküzdeni a saját hiányosságaik miatti félelmüket és bizonytalanságukat.
Ugyanakkor vannak, akik ezzel védekeznek: „Nem kéne büszkének lennünk a munkánkra vagy a gyerekeinkre, kedvenc csapatunkra?” Dicséretet osztogatni és büszkének lenni mások eredményeire nem ugyanaz, mint magunknak bezsebelni minden elismerést.
Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, bármit is csinálunk, folyamatosan tanulnunk kell. Minél gyorsabban változik a világ, annál jobb tanulóknak kell lennünk. A büszkeség azonban gyakran megakadályoz minket a tanulásban. Az ugyanis megköveteli, hogy olyan helyzetbe hozzuk magunkat, ahol valaki más a mester vagy a mentor.
Be kell ismernünk, hogy vannak dolgok, amiket nem tudunk, vagy nem vagyunk jártasak benne. „A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van.” (A példabeszédek könyve 13, 10) Mindig találhatunk olyan embereket, akik okosabbak, képzettebbek, vagy egyszerűen csak jobban végeznek bizonyos dolgokat, mint mi.
Vállalkozóként, szabadúszóként rájöttem, hogy időnk felét tanulással és a képességeink fejlesztésével kell töltenünk. Ha csak hat óránk van arra, hogy kivágjunk egy fát, akkor ebből az időből három órát a legjobb, ha a fejsze élezésére fordítunk - arra, hogy tanuljunk, hogyan fejlesszük magunkat.