UDVARIASSÁG A VÁLLALATI KULTÚRÁBAN
Írta: Robert J. Tamasy 2025. szeptember 8.
Hogyan lehet sikeres vállalkozást építeni? Számtalan könyv született már erről a témáról. Az úgynevezett „szakértők” számos receptet kínálnak arra, hogyan tud egy vállalat felülkerekedni a versenytársakon. De ritkán hallunk az üzleti világban egy bizonyos szót emlegetni, amely hatalmas különbséget jelenthet mind a vállalkozás, mind az ügyfelek vagy vásárlók számára. Ez a szó: udvariasság.
Az „udvariasság” egyik definíciója: „a mások iránti viselkedésben és magatartásban megnyilvánuló tiszteletteljes vagy figyelmes cselekedet vagy kifejezés”. Az udvariasság – vagy annak hiánya – olyan tulajdonság, amelyet gyorsan észreveszünk, amikor egy üzletet, például élelmiszerboltot, áruházat, orvosi rendelőt, mozit vagy éttermet látogatunk.
Sajnos, mai világunkban úgy tűnik, hogy az udvariasság nagyrészt kiment a divatból. Még az az egyszerű gesztus is, hogy tartjuk az ajtót egy másik személynek, amikor belépünk egy üzletbe, egyeseknek sértőnek tűnik. Ennek nem célja, hogy megalázó vagy leereszkedő legyen. Ez csupán egy egyszerű gesztus, amellyel elismerjük a másik személy jelenlétét, és udvariasan felajánljuk neki, hogy lépjen be előttünk.
Közelünkben egy élelmiszerbolt és annak személyzete híres udvariasságáról. Mindig üdvözlik a vásárlókat, megkérdezik, hogy segíthetnek-e valamiben, felismerik az embert a pénztárnál, és még azt is felajánlják, hogy kiviszik a megvásárolt csomagot az autóig. Egy másik, szintén nagyon népszerű élelmiszerbolt ritkán tanúsít ilyen kedvességet. Önök szerint, melyik boltba járok szívesebben!
Honnan ez a különbség?
Úgy gondolom, hogy a legtöbb esetben ez a vállalati kultúrának köszönhető – az alkalmazottak képzése és az elvárás, hogy mindannyian egy bizonyos, következetes módon viselkedjenek. Az udvariasság nem hiábavaló – nagyon kevés erőfeszítésbe kerül udvariasnak lenni másokkal, de az előnyök jelentősek.
A Bibliában többször szó esik az udvariasságról, valamint arról, hogy miért és hogyan kell azt előtérbe helyezni a másokkal való kapcsolatainkban. Íme néhány példa:
Helyezzünk előbbre másokat. Az udvariasság mások iránt azt közvetíti, hogy értékesek számunkra. „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Pál levele a filippiekhez 2, 3-4)
Úgy bánjunk másokkal, ahogy mi is szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Amikor valaki megkérdezte, mit vár Isten az ő népétől, Jézus Krisztus azt válaszolta, hogy a válasz nem bonyolult. A „Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből” parancs mellett azt mondta: „A második ez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Márk evangéliuma 12, 29-31) Szeretnénk, ha mások udvariasan viselkednének velünk?
Legyünk kiemelkedőek a rendkívül versengő üzleti világban. A piacon, ahol a profit gyakran a legfontosabb, és minden más sokkal kevésbé számít annak, az őszinte törődés és érdeklődés mások iránt kiemelhet minket – és vállalatainkat. „... kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.” (Pál levele Tituszhoz 3, 2)