HOVA JUTUNK?
Írta: Robert J. Tamasy 2025. október 27.
El tudjuk képzelni, hogy egy üzleti útra készülünk, de fogalmunk sincs, hová, vagy miért is megyünk oda? Ugye nevetségesnek tűnik? Az is. Amikor utazást tervezünk - akár üzleti, akár személyes okból -, általában céllal tesszük. Hacsak nem arról van szó, hogy engedünk egy kalandra csábító impulzusnak, hogy csak úgy autókázzunk egyet; először mindig meghatározzuk, hogy hová megyünk és miért.
Sokan mégse így élik az életüket. Úgy indulnak el az életük útján, hogy fogalmuk sincs arról, hová tartanak, hogyan fognak odajutni, miért mennek, vagy honnan fogják tudni, amikor megérkeztek. Ahogy nemrég hallottam valakitől: „Valahol mindenki kiköt végül, de kevesen kötnek ki szándékosan ott.”
A legtöbben minden reggel felkelünk és dolgozni megyünk, akár a saját vállalkozásunkba, akár egy nagyvállalatba, vagy egy kis céghez. De feltettük már magunknak valaha is a kérdést: „Miért megyek dolgozni?” Az egyik ok természetesen a megélhetés. Az otthonunk havi törlesztőrészletei, esetleg az autóé, a közüzemi számlák, a bevásárlás és más alapvető szükségletek mind-mind pénzt igényelnek. Nem lenne-e kielégítőbb és örömtelibb úgy dolgozni, ha tudnánk, hogy van egy nagyobb célunk, mint csak a pénzkereset?
Az Ószövetségi Példabeszédek könyvében található egy ehhez kapcsolódó vers: „Ha nincs kijelentés, elvadul a nép” (A példabeszédek könyve 29, 18). Más fordítás szerint: „Ahol nincs látás”. Ennek az elvnek többféle alkalmazása is létezik, de látás, látomás nélkül – azaz a hivatásunk mögött álló nagyobb cél tudata nélkül – könnyen olyan cinikussá válhatunk, mint a Prédikátor szerzője, aki azt mondta: „Igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt?” (A prédikátor könyve 1, 2-3).
Hogyan érthetjük meg egy tágabb perspektívából, hogy miért helyezett minket Isten oda, ahol vagyunk, azokkal az ajándékokkal és képességekkel, amelyekkel rendelkezünk? Úgy gondolom, hogy ez azzal kezdődik, hogy megértjük: bár nem volt rászorulva, az Úr minket választott ki, hogy aktív résztvevői legyünk munkájának. Így olvassuk: „Mert mi Isten szolgálatában állunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (Pál első levele a korinthusiakhoz 3, 9)
Gondoljunk csak bele – Isten „munkatársai” vagyunk! Képzeljük el, hogy egy híres felsővezető személyesen felhív minket telefonon, és megkérdezi: „Segítenél nekem egy fontos projektben?” Ezután szorozzuk meg ennek a kérdésnek a jelentőségét egymillióval, mert Isten akarja azt, hogy vele dolgozzunk.
Az írás és a szerkesztés mindig is a karrierem része volt. Az első 10 évet újságszerkesztőként töltöttem. De ha megkérdeztem volna magamtól, hogy „miért?”, valószínűleg nem tudtam volna jól megválaszolni. Aztán olvastam egy bibliai verset, amelyet Isten mintha kifejezetten nekem szánt volna. Ez így hangzott: „Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla” (Zsoltárok könyve 45, 2).
Hirtelen választ kaptam a „miért?” kérdésre. Az Úr egyedülálló képességeket, szenvedélyt, ajándékokat és tapasztalatot adott nekem, hogy íróként és szerkesztőként szolgálhassam Őt. A Monday Manna, ez a heti munkával kapcsolatos elmélkedés, amely segíti az üzletembereket és a szakembereket abban, hogy felfedezzék, hogyan építhetik be a hitüket a munkájukba, csak egy azok közül, amelyekkel ezt igyekszem megtenni.
Mire ruházott fel minket egyedülálló módon az Úr? Egy dolgot biztosan tudunk: Jézus követőiként „Krisztusért járva követségben” vagyunk (Pál második levele a korinthusiakhoz 5:20). A kérdés, amelyet mindannyian meg kell válaszolnunk: „Hogyan lehetek a leghatékonyabb és legeredményesebb követe ott, ahová Isten helyezett?”