NAGY TEHETSÉG, ALACSONY TELJESÍTMÉNY
Írta: Chris Simpson 2025. november 10.
A modern üzleti világ a tehetségen alapul. Stratégusok, látnokok, magas teljesítményű vezetők. Aki képes változást elérni, az kap lehetőséget. Mindenkinek az önéletrajza a márkája és a teljesítménye adja az értékét.
Én ezt megéltem. Azok a képességek, amelyek hatékonnyá tettek a Titkosszolgálatnál – parancsoló jelenlét, határozott vezetés, nyomás alatt való működés – aranyat értek a piacon. Egy ideig ezeket használtam arra, hogy feljebb jussak a ranglétrán, elismerést szerezzek, és bebizonyítsam, hogy helyem van az asztalnál.
De ezek a tehetségek csak akkor váltak számomra szentté, amikor életemet és munkámat Jézus Krisztusnak adtam át. Amíg nem kérdeztem többé, hogy hogyan szolgálhatnak engem, hanem azt kezdtem kérdezni, hogy hogyan szolgálhatjuk Őt. Csak azok a pillanatok hoztak gyümölcsöt, amikor ugyanazokat a vezetői ösztönöket használtam arra, hogy szeressek, tanítsak és építsek másokat Jézus nevében – ezeket a pillanatokat Jézus „maradandó gyümölcsnek” nevezte (János evangéliuma 15,16). Ekkor vált munkám tranzakciós jellegűből transzformációs jellegűvé.
Ez a fajta gondolkodásmód nem újkeletű. A Biblia Újszövetségében láthatjuk, hogy Jézus felhívja a figyelmet a vallási vezetők téves gondolkodásmódjára. Ők a felajánlást, az ádozatot emelték ki – mennyire csillogó volt, milyen lenyűgözőnek tűnt –, miközben elhanyagolták az oltárt, azt a Forrást, amelytől a mások vezetéséért kapott ajándékokat kapták. Jézus keményen megdorgálta őket ezért: “Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot?” (Máté evangéliuma 23, 19)
Ahogy a Biblia olvasása során megtudjuk, az oltár az a hely, ahol valami meghal, ahol valamit feláldoznak imádat formájában. Mai kifejezéssel élve ez az a hely, ahol az ambíciónkat letesszük. Ez az a hely, ahol megadjuk magunkat, ahol az áldozatunk szentté válik, mert ára van.
Jézus 2000 évvel ezelőtt a vallási vezetőkhöz szólt, de ez nem csak egy ősi templomi beszéd. Ez nagyon praktikus tanács ma is. Arra hívja fel a figyelmünket, hogy a tehetségünk nem lesz szent attól, hogy sikeresen használjuk. Akkor lesz szent, amikor átadjuk, feláldozzuk Istennek – már nem a saját hasznunkra, hanem az Ő dicsőségére és céljaira.
Egy tehetséges vezető sikereket érhet el, közben elmulaszthatja Isten országát. Egy látnok gyorsan növekedhet, de soha nem dicsőíti Istent. Még a nagylelkűség is színjátékká válhat, ha csak a látszatot szolgálja, és nem tiszteletteljes engedelmességből fakad. De amikor üzletkötésünk, stratégiánk, csapatépítésünk – munkánk – Isten céljainak oltárára kerül, akkor ez megváltozik. Több lesz, mint teljesítmény. Istentiszteletté válik.
Ez a különbség az ideiglenes taps és a maradandó gyümölcs között. Bárki lehet a legkompetensebb személy, ha közben akadályozzuk Isten küldetését azzal, hogy nem helyezzük adottságainkat Jézus elé. Képességünk nem egyenlő az odaadásunkkal. Az Ő Királyságában pedig az odaadás az, ami változást hoz. Ajándékot kapni kegyelem. Az ajándékot csiszolni felelősség. De az oltárra helyezni? Az imádat. És ez az, ahol a vezetésünk szent területté válik.