CSENDBEN SZOLGÁLNI, ÉS KÖZBEN MEGVÁLTOZTATNI A VILÁGOT
Írta: Erenia Mendoza 2025. november 17.
Ha a vezetésre gondolunk, gyakran olyan emberek jutnak eszünkbe, akiknek ismerős a neve, vagy akik hatalmi pozícióval rendelkeznek: királyok, tisztek, elnökök, vezérigazgatók, és olyanok, akik szakmájuk csúcsán vannak. Olyanoknak tartjuk őket, akik parancsokat osztogatnak, meghatározzák a jövőt, küldetésük van, irányítják a beosztottaikat. „Főnöknek”, felelős személyeknek tekintjük őket.
A Biblia azonban más modellt mutat nekünk arra, hogy milyennek kell lennie a vezetésnek. A Szentírásban egy páratlan példát találunk: Jézust, akiről a Biblia azt mondja, hogy „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Márk evangéliuma 10, 45)
Az igazi vezetés nem a címből vagy a pozícióból fakad, hanem a mindennapi szolgálat iránti elkötelezettségből. Az, hogy észrevesszük a körülöttünk lévőket, meglátjuk, ki küzd, segítő kezet nyújtunk azoknak, akik elbuktak, és a megfelelő pillanatban bátorítjuk őket. Gyakran ezek a gesztusok észrevétlenek maradnak. Nem kapnak tapsot, és nem posztolnak róluk. De Isten szemében semmi sem láthatatlan. Ő tudja, hogy „a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk.” (Máté evangéliuma 20, 25), és ismeri azokat, akik alázatossággal és szolgáló szívvel vezetnek.
Az Ószövetségben József példája áll előttünk, aki hűséges maradt, még akkor is, amikor elfelejtették a börtönben, és kiválóan szolgált, amíg Isten fel nem emelte, hogy eszközzé váljon Izráel népe számára. Az Újszövetségben pedig Barnabás, akit „a vigasztalás fiának” neveztek (Apostolok cselekedetei 4,36), nem kereste a reflektorfényt, de bátorítása elengedhetetlen volt Pál szolgálatához. Csendben is szolgálhatunk, és megváltoztathatjuk a világot.
Az Isten szíve szerint való vezetés bizalmat és biztonságot teremt, másokat növekedésre inspirál, gondoskodó környezetet hoz létre, és tanítványokat formál.
Egy nemrég hallott prédikáció emlékeztetett erre. 1934-ben Mordecai Hamm egy sátorban prédikált Charlotte-ban, Észak-Karolinában, az Egyesült Államokban. Üzenete két 14 éves fiú figyelmét is felkeltette. Amikor megérkeztek, látták, hogy a sátor tele van, és úgy döntöttek, hogy elmennek. De egy érzékeny és figyelmes diakónus utánuk futott. Nem volt prédikátori címe, nem volt beosztva a szószékre, de szolgáló szíve volt. Talált helyet, megkért néhány embert, hogy szorítsák össze magukat, és biztosított számukra két helyet. Azon az estén ezek a tinédzserek életüket Krisztusnak adták. A nevük? Billy Graham és Grady Wilson.
A legtöbb ember számára a diakónus neve ismeretlen. De cselekedete utat nyitott ahhoz, hogy Billy Graham tiszteletes szolgálatán keresztül milliókhoz eljusson az evangélium. Ez a szolgáló vezetés ereje: nem keresi a reflektorfényt, mégis kitörölhetetlen, örök örökséget hagy maga után.
Jézus így tanította a szolgáló vezetés elvét: „aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Máté evangéliuma 20, 26-28)
A tanulság egyértelmű: másoknak való szolgálat növeli a befolyásunkat – nem elismerést hoz, hanem más vezetőket inspirálunk és felemelünk. Minden gondoskodás és bátorítás egy lépés, amely kutúrákat alakít át és mozgalmakat indít el. Döntsünk még ma a szolgáló vezetés mellett– nincs mire várni! Változtassunk most!