A MEGFELELŐ LÉGKÖR MEGTEREMTÉSÉNEK FONTOSSÁGA
Írta: C.C. Simpson 2025. december 1.
Mindannyian tudjuk, mi az a légkör. Ez a minket körülvevő levegő, a tüdőnket megtöltő oxigén, amely anélkül tartja fenn az életünket, hogy gondolnánk rá. Nem fordítunk rá gyakran figyelmet, de nélküle egy pillanatig sem maradhatnánk életben.
Ugyanez vonatkozik a munkára is. Minden munkahelynek, megbeszélésnek megvan a maga légköre. Néha nehéz, néha könnyű, de mindig ott van. És akár tudatában vagyunk ennek, akár nem, minden helyiségbe, ahová belépünk, magunkkal visszük a minket körülvevő légkört.
Testünk megváltoztatja a levegőt. Hangunk visszhangzik. Jelenlétünk kitölti a teret. Nincs olyan, hogy valami semleges. Amikor belépünk egy helyiségbe, megváltoztatjuk annak légkörét. Ez mindenkire igaz, de különösen azokra, akik Jézust követjük. Nemcsak a fizikai testünket visszük be egy szobába – Isten Lelkét is magunkkal visszük. A levegőnek meg kell változnia, amikor belépünk.
Pál ezt így fogalmazza meg: „Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között” (Pál második levele a korinthusiakhoz 2,15). Mi vagyunk a menny illata egy olyan világban, amely túl gyakran a sietség, a félelem és a nyomás illatát árasztja.
Gondoljunk a munkahelyünkre, egy feszült megbeszélésre, egy folyosói beszélgetésre, ügyféllel való tárgyalásra, amely kétféleképpen is végződhet: jó eredménnyel – vagy sem. A beszédmódunk adhatja az oxigént a másik fél lelkének. Jelenlétünk soha nem háttérzaj, az adja meg az alaphangot.
Ezért fontosak Pál szavai: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Pál levele a galatákhoz 5, 22-23) Ezek nemcsak magánjellegű erények. Nevezhetjük a munkahelyi légkör alapjának is. Meghatározzák a kultúrát, a helyiség hangulatát. Ezek alapján ítélik meg az emberek a munkánkat. A vezetés nemcsak vízió és végrehajtás. Hanem a légkör megteremtése is. Az a levegő, amit az emberek belélegeznek, amikor velünk vannak. Amit a pszichológusok „érzelmi fertőzésnek” neveznek. Jézus „sónak és világosságnak” nevezte (Máté evangélium 5,13–16).
Ezt szem előtt tartva, itt van három fontos alapelv, amelyet érdemes megjegyeznünk:
- Az emberek előbb érzik meg a szellemiségünket, minthogy meghallanák a stratégiánkat.
- A jelenlét mindig erősebb, mint a pozíció.
- A légkör terjed – a félelem és a nyomás gyorsan szaporodik, de a szeretet és a béke is.
Pál így fogalmazza meg: „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett” (Pál levele a kolosséiakhoz 4,6). Képzeljünk el egy olyan munkahelyet, ahol a megbeszélések felemelik az embereket, ahelyett, hogy kimerítenék őket. Ahol a szavak kegyelemmel fűszerezettek, tükrözve a szeretetet, az együttérzést és a kedvességet. Ahol jelenlétünk csendesen, de szándékosan Krisztusban való élet felé irányítja az embereket.
Nem mindenki fog kedvezően reagálni ránk. Ahogy Pál is rámutatott: „ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre.” (Pál második levele a korinthusiakhoz 2,16) És mégis, mindössze annyit tehetünk, hogy Krisztust tükrözzük.
Tehát, mi, vezetők, ragadjuk meg a teret! Ne az egónkkal. Ne erőszakkal. Hanem a Lélekkel. Lépjünk be a terembe azzal a szándékkal, hogy a mennyország szivárogjon ki belőlünk. Lélegezzünk a Lélekből, és engedjük ki a kegyelmet, közben figyeljük meg, hogyan változik a légkör.