IDŐZAVAR
Írta: Szalai Zsolt 2025. december 22.
Az idő talán az egyik legizgalmasabb és legcsodálatosabb dolog, amit földi életünkben megtapasztalhatunk. Remek keretet és ritmust ad mindennapjainknak és jó eszközeink vannak arra, hogy nagy pontossággal mérjük. Ráadásul igazságos is, ha elfogadjuk C.S. Lewis következő mondását: „A jövő olyan dolog, amelyet mindenki óránként hatvan perc sebességgel ér el, bármit is csináljon, bárki is legyen.” Az idő fontos szerepet tölt be az üzleti életben is, hiszen nagyon sok minden időhöz kötötten valósítható meg:
munkaidőbeosztás, menetrend, projekttervezés, időhöz kötött teljesítmények és elszámolások formájában.
Ugyanakkor az idő talán az egyik legellentmondásosabb és sokszor konfliktust is okozó tényezővé válhat életünkben.
Abszolút értelemben természetesen mindenki számára egyformán megy az idő, ugyanakkor szubjektív érzékelésünk sokszor teljesen más benyomást tesz ránk. A legtöbb esetben kevésnek tartjuk a mindennapokban kapott időt és emiatt sokszor esünk időzavarba: nem áll rendelkezésünkre annyi idő, amennyi napi programunk eltöltéséhez szükséges lehetne. Sokan sokféle jótanáccsal éltek már az időbeosztás technikái kapcsán. Én az idő néhány olyan aspektusára szeretném a figyelmünket irányítani, ami sokat segíthet a gyakorlatban is mindennapjaink harmonikusabbá tételében.
A Biblia újszövetségi részében a görög eredeti szöveg legalább két fontos időfogalmat használ: kronos – konkrét idő és kairos – alkalmas idő. A kronos az az idő fogalom, amiben életünket éljük, ami ritmust és keretet ad. A kairos pedig a kronosban az az időpillanat, ami valamire ajtót nyit, lehetőséget ad. Ha tovaszáll, akkor lehet, hogy a lehetőség sem tér vissza. Salvador Dali ’Melting Clock at Moment of First Explosion’ című festménye kiválóan mutatja meg a kronos és kairos feszültségét egy konkrét időt mutató olvadó óra képében. Gróf Széchenyi István mondása pedig elgondolkodtató életbölcsességet oszt meg velünk: „Mert a világ ezer példája mutatja, hogy a gazdag, ha koldusbotra jutott, ismét meggazdagodhatik, sőt gazdagabb lehet, mint valaha; a pénz stb. tehát pótolható, míg az elfecsérelt idő visszavonhatatlanul elveszett.”
Magyar nyelvünk gazdagsága is segít megérteni az idő abszolút és relatív voltát: múlik vagy telik az idő? Ha az idő múlik, akkor a veszteség, a múlt visszahozhatatlanságának érzése van velünk, valami, amit végérvényesen hátra hagytunk. Ha telik az idő, akkor a teljesség felé való út, a jövőbe vetett reménység és folyamatos növekedés lehetősége jelenhet meg életünkben. Dávid a 90. Zsoltárban ezt a kettős érzést nagyon jól fogalmazta meg. A múló idő: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.” (Zsoltárok könyve 90, 10)
Hivő emberként ugyanakkor kérhetjük Isten segítségét abban, hogy velünk inkább teljen az idő: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsoltárok könyve 90, 12)
Gondolkodjunk el a hétkezdés alkalmával, mit tehetnénk másként, hogy velünk inkább teljen, mint múljon az idő.