Heti Mannák

VAKFOLTOK – ETIKAI DILEMMÁK 1.
Írta: Szalai Zsolt  -  2023. március 27.

A vezetői munka talán egyik legnehezebb és a mindennapokban legnagyobb kihívásokkal teli területe az etikai döntéshozatal. A nehézség gyökere abban rejlik, hogy míg elméleti szinten meg tudunk fogalmazni követendő értékrendszereket, a gyakorlatban nem mindig ismerjük fel azt, hogy éppen egy olyan döntés előtt állunk, ami feszegeti elfogadott etikai elveink kereteit. Max H. Bazerman és Ann E. Tenbrunsel Blind Spots (Vakfoltok) című könyvének egyik alaptézise is erre utal: A szervezeti etikai megoldások és próbálkozások egy alapvetően rossz feltételezésből indulnak ki: az emberek felismernek egy etikai dilemmát, amikor szembesülnek vele. Ha a feltételezés rossz, akkor arra csak hibás gyakorlat építhető.

A szerzők a könyvben öt zavart neveznek meg, ami etikátlan döntésekhez és lépésekhez vezethetnek: rosszul megfogalmazott célok, érdekvezérelt vakság, közvetett vakság, csúszós lejtő és az eredmények túlértékelése. Jelen cikkben a rosszul megfogalmazott célok és az érdekvezérelt vakság kerül kifejtésre, míg a másik három témakört a folytatásban taglaljuk.

A legtöbb szervezet – bármilyen területen is végzi tevékenységét – működését jól meghatározott célok köré szervezi. A megfogalmazott célok segítenek a munkaszervezésben, erőforrások megfelelő elosztásában és egy adott kérdés, vagy probléma fontosságának eldöntésében. Előfordulhat ugyanakkor az az eset, hogy egy önmagában jónak tűnő cél a szervezet működését és a benne lévő személyek egyéni, vagy csoportos döntését rossz irányba tereli és etikátlan lépések és döntések születhetnek. Ilyen eset lehet például, amikor az ügyfelek jobb kiszolgálást kitűző célok bevétel növekedési elvárással keverednek és a munkatársak kisértést érezhetnek nem etikus eszközök alkalmazására, mely végső soron károsítja az ügyfeleket.

A NULLA PERCES SZABÁLY SZERINTI DÖNTÉSHOZATAL
Írta: Illéssy János  -2023. március 20.

2023. február 6-án olvashattuk Rick Boxx testvérünk tollából származó Monday Manna üzenetet „A 24 órás szabály szerinri döntéshozatal” címmel. Ebben Rick egy Terry Looper nevű barátja esetére hivatkozva mutatta be nekünk a „24 órás szabályt”. Idézek az írásból: „Miután többször is megtapasztalta rossz döntései következményeit, Looper … addig nem volt hajlandó dönteni semmilyen fontos ügyben, amíg nem várt 24 órát. … Ez időt adott neki arra is, hogy alaposan átgondolja a kérdést.”

A gondolat annyira jó és megszívlelendő, hogy az egyik februári KEVE online kisreggelink alkalmával csak ezzel foglalkoztunk. Gazdag, hasznos megbeszélést folytathattunk a 24 órás szabályról, mindannyiunk épülésére. Valóban, nehéz döntések, különösen nehéz üzenetek átadása előtt Istennek tetsző, és számunkra szinte életmentő lehet, ha kicsit hagyjuk a döntést vagy a kommunikációt „pihenni”. Én is mindenkinek – leginkább magamnak – javaslom ennek a szabálynak az alkalmazását, mellyel sok megbánást, könnyet és nehézséget előzhetünk meg.

Ugyanakkor beszélgetésünkkor világossá vált számomra, hogy a 24 órás szabály nem alkalmazható minden helyzetben. Rick így írja: „Ezt az elvet gyakorlatilag minden olyan helyzetben alkalmazhatnánk, amikor döntésre van szükség.” Minden tiszteletemmel és szeretetemmel azt állítom, vannak olyan döntések, amikor szinte TILOS gondolkodnunk, amikor a válaszoknak már készeknek és szikla szilárdaknak kell lenniük, amikor nincs meggondolásnak helye, sőt, a meggondolás csak teret enged kísértésnek, az „egyrészről… másrészről…” típusú racionalizálásnak vagy relativizálásnak.

AMIKOR A JÓ A LEGJOBB ÚTJÁBAN ÁLL
Írta: Ken Korkow - 2021. szeptember 27.

Belegondoltál már abba, hogy néha jó dolgokat tenni rossz lehet? Amikor a Titanic nekiütközött a jéghegynek, a hajósinasok talán a padló felmosására készültek. Azonban ez a jó dolog határozottan nem az volt, amire akkor szükség volt.

Az élet sok „jó dologgal” ajándékoz meg bennünket, amivel az időnket, energiánkat és a tálentumainkat elfecsérelhetjük. Azt mondhatjuk, hogy nincs semmi baj azzal, ha jó dolgokat teszünk - hacsak nem akadályoznak meg bennünket abban, hogy jobb dolgokat tegyünk. Oswald Chambers Krisztus mindenek felett című áhítatos könyvében több elmélkedésében megjegyzi, hogy „a jó a legjobb ellensége.” Az idő és a tapasztalat arra tanított, hogy igaza volt.

Az üzleti és szakmai életben folyamatosan olyan tennivalókkal kerülünk szembe, amik jók. Azonban, ha azt akarjuk, hogy az életünk - és a munkánk - valóban számítson, hogy megváltoztassuk azoknak az embereknek az életét, akikkel naponta érintkezünk, bölcs dolog lenne megtanulni, hogyan lehet megkülönböztetni a csupán „jó” dolgokat a „legjobbaktól”. Ez különösen igaz ránk, akik szeretnénk követni és szolgálni Jézus Krisztust a hivatásunk gyakorlása során.

Ray Comfort író egy idős férfiról beszél, aki reszketett, miközben egy istentiszteleten ezt mondta: „Amikor fiatalember voltam, a sportnak éltem!”

Utólag rájött arra, hogy a sportban való elmélyedése – sok fontos dolog rovására – időpocsékolás volt. A férfi igyekezett rávenni azokat, akik hallgatták, különösen azokat, akik fiatalok voltak, hogy az életüket a legjobb dologra szánják oda: szolgálják Istent az életük minden területén.

ÁTENGEDNI A KEZDEMÉNYEZÉST
Írta: Pulay Gyula  -  2023. március 13.

„Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.” (Máté evangéliuma 15, 21-28)

Ha ezt a szentírási részt felszínesen olvassuk, akkor akár arra is következtethetünk, hogy egy pogány asszonynak kellett kiokosítani Jézust. Rávezetnie arra, hogy csodatevő hatalmát ne csak a zsidóság gyógyítására használja, hanem részesítse belőle a nemzsidókat is, hiszen ő nemcsak Izrael házának, hanem az egész világnak a Megváltója. Mielőtt azonban erre a téves következtetésre jutnánk, figyeljünk fel arra, hol történt ez az esemény. Tírusz és Szidón vidékén, azaz Föníciában, és nem Izraelben. Tírusz és Szidón az Ó-szövetségben a pogányság szimbolikus helyeiként jelennek meg. Több próféta is elítélően szól róluk. „Hát nektek mi bajotok van velem, Tírusz, Szidón és Filisztea tartományai?” (Jóel könyve 4,4) - teszi fel a kérdést Jóel próféta!. Jézus is Tíruszt és Szidónt említi a pogány városok megtestesítőjeként a Lukács evangéliuma 10. fejezetében. Következésképpen Jézus nem turistáskodni megy erre a környékre, hanem Tírusz és Szidón vidékének felkeresése egy szimbolikus tett, az egyértelmű kifejezése annak, hogy neki igenis köze van Tíruszhoz és Szidónhoz, azaz küldetése a pogányok megváltását is magában foglalja. Az első lépést tehát Jézus tette meg, de utána átengedte a kezdeményezést a pogány asszonynak. Hagyta, hogy hite és logikus okfejtése révén ő mondja ki, hogy Jézus csodatettekben is megnyilvánuló szeretete a nemzsidókra is kiárad. Ezt Jézus is kinyilváníthatta volna, de mennyire mélyebb, élményszerűbb tudáshoz jutott az asszony azáltal, hogy erre ő jött rá. Mennyire kipróbáltabb lett a hite, azáltal, hogy még Jézus ellenérveit is képes volt legyőzni.

A SZOLGÁLAT MINT VEZETÉS 1
Írta: Tomka János  -  2021. július 19.

Miért e szokatlan cím? A Pünkösdi Teológiai Főiskola április 22-i a Vezetés keresztény gyakorlata (https://www.youtube.com/watch?v=Ty8fdfcOxpU) című konferenciájának fő előadója, Volker Kessler A Biblia négy vezetési alapelvéről beszélt (Kessler, V.: A Biblia négy vezetési alapelve, Harmat Kiadó, 2016). Az első alapelv: a vezetés mint szolgálat. Fordítsuk meg a „Mit tehet egy vezető a munkatársaiért” kérdést. Mai témánk: mint tehetnek az alárendeltek, a kisemberek, a névtelenek a vezetőkért - és így a vezetés minőségének javításáért?

Most nem a beosztottak klasszikus feladatairól írok, hanem két példát arról, hogy milyen esetekben lépheti túl a munkaköri leírásában foglaltakat. Meglehetősen nagy alázatra lenne szükségük a felső vezetőknek annak belátásához, hogy képtelenek elboldogulni bizonyos kihívásaikkal a legalacsonyabb beosztású munkatársaik nélkül.

A vezető egyik nagy kérdése: hogyan találjam meg a szervezet útvesztőiben azt az embert, akitől egy adott helyzetben releváns információhoz juthatok? A Királyok második könyve 5. fejezete a szír hadsereg bélpoklos főparancsnokának csodálatos meggyógyulásáról szól. Viszonylag ismert történetről van szó, de keveset foglalkozunk a névtelen kulcsszereplőivel. A roppant izgalmas történetünk bevezetése: „Naamán, Arám királyának hadseregparancsnoka nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett. Egyszer kivonult néhány arám rablócsapat, és foglyul ejtettek Izráel országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének lett a szolgálóleánya. Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljutna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná a bélpoklosságából.”

A Szíriába hurcolt névtelen rabszolgalánynak meg lett volna minden oka arra, hogy hallgasson szeretett hazája prófétájáról, aki meggyógyíthatná az ellenséges ország hadvezérét…