Heti Mannák

HA SZÜKSÉGED VAN HAJÓRA, MIÉRT NEM ÉPÍTESZ EGYET?
Írta: Robert J. Tamasy  -  2021. február 15.

Néhány ember szeret álmodozni. „Bárcsak lehetőségem lenne megmutatni, mire vagyok képes!” Mások arról beszélnek, hogy mit fognak elérni, ha „beindul a szekerük”. Azokról az emberekről beszélünk, akiknél akkor jön a nagy áttörés, amikor „beüt a lehetőség”. De mi történik akkor, amikor beüt a lehetőség, és éppen szundítunk? A szemetet visszük ki, vagy valamilyen hobbival foglalkozunk?

Nem tudom kitől származik, de a közelmúltban olvastam egy éleslátó megjegyzést. Emlékeznek Noéra, akit Isten egy hatalmas bárka megépítésének felelősségével bízott meg, hogy megóvja családját és állati fajok képviselőit egy fenyegető áradástól? Nos, ahogy a megfigyelő rámutatott: „Noé nem várta meg, hogy eljöjjön a hajója, ő maga épített egyet.”

Olyan időszakban élünk, amikor egyre több ember éberen figyeli az ingyenes ebédeket, az ingyenes oktatást és a rengeteg olyan egyéb juttatást és szolgáltatást, amelyért nem dolgozott meg. Alapvetően arra várnak, hogy valaki más végezze el a kemény munkát, és biztosítsa azokat az erőforrásokat, amelyek előállításához ők nem hajlandók megtenni a szükséges erőfeszítéseket. Arra számítanak, hogy megnyerik a lottót - anélkül, hogy a sorsjegy megvásárlásával járó bajlódást felvállalják.

CSODA A ZOOM HÍVÁSBAN
Írta: Jóföldi Endre  -  2021. február 8.

 

Az elmúlt hetekben történt meg velünk egy KEVE vezetőségin. Persze mi is csak online találkoztunk egy zoom hívásban. Mint ahogy most sokan mások, csak így tudtuk megoldani. A bevezető beszélgetés alatt, ami egyébként nagyon jó volt, mégis szóba került, mennyire esetlen, hogy nem lehet együtt enni, hogy milyen rég találkoztunk már személyesen. És hogy mennyire nehéz más közösségi alkalmakon is, mert nem lehet megölelni egymást, nem lehet egyszerűen csak beszélgetni, egymás arcát, érzéseit igazán érezve együtt lenni. Panaszkodtam én is. Nem ugyanaz ez az online, már kicsit elegünk is van belőle.

De aztán egyszer csak becsuktuk a szemünket, mert imádkozni kezdtünk. És hirtelen azt éltem át, csoda történt. Most értettem meg igazán és éltem át valamit, amit persze már tudtam, de nem láttam még ennyire világosan soha, milyen nagy jelentősége van. Elkezdtünk imádkozni, és egy pillanat alatt mindnyájan együtt voltunk. Egy helyen. Eltűnt minden korlát, amiről az előbb beszélgettünk, és panaszkodtunk miatta egymásnak. Mert egy pillanat alatt mindannyian együtt voltunk, tényleg egy helyre kerültünk: ott voltunk együtt az Isten jelenlétében. Mert imádkoztunk.

TÚLLÉPNI AZON, AMI „A SZÍNFALAK MÖGÖTT” ZAJLIK
Írta: Ken Korkow  -  2021. január 25.

 

Sok évvel ezelőtt meglátogattam egy húscsomagoló üzemet. Miután életemben először szembesültem azzal, hogyan készül a hot-dog, egy évig rá sem bírtam nézni. Érdekes dolog rádöbbenni, mi is történik a színfalak mögött a számunkra ismerős dolgokkal, majd megfigyelni, mi az erre adott reakciónk.

Szolgáltam a katonaságban, aktívan jelen voltam a gyülekezeti- és gyülekezetközi vezetésben és kivettem a részem sokféle közösségi- és szakmai szervezet munkájából, így „lehetőségem” nyílt első kézből megfigyelni, mi zajlik „a színfalak mögött” - hogy az Óz, a csodák csodája c, filmklasszikus egyik ikonikus jelenetével éljek. Amint szó szerint vagy átvitt értelemben lehull a lepel, könnyű cinikussá, szarkasztikussá, sőt távolságtartóvá válni, így próbálva meg elhatárolódni a látottaktól.

Mi az, ami közös minden szervezetben? Az, hogy a metaforikus függöny mögött mindegyiket tökéletlen, gyakran alapvető gyengeségekkel rendelkező emberek irányítják, akik elbátortalanítanak, kiábrándítanak, visszaélnek az irántuk és a szervezet célja iránti bizalmunkkal és elkötelezettségünkkel. Akkor viszont miért maradok elkötelezett? Miért veszek részt a munkájukban hibáik és hiányosságaik dacára?

JÖVŐKÉP PÉLDA NÉLKÜLI IDŐKBEN
Írta: Rick Boxx  -  2021. február 1.

 

A régi idők egyik nagy tiszteletben tartott magazinjában, a Saturday Evening Post-ban, Alexander Winton, a legelső automobil gyáros írt arról, miként is gúnyolták ki 1890-ben. Winton állította, hogy bankárja erősen kritizálta, azt hangoztatva, hogy ne emlegesse többé azt az eszement ötletét, hogy az autó majd átveszi a lovak vezető szerepét a közlekedésben.

És mégis, évekkel később Winton sikeresen legyártotta és eladta első gépkocsiját. Azok a napok már elmúltak, sőt manapság már elképzelhetetlen, hogy valaki megkérdőjelezze az autó jelentőségét. Hála neki, Wintonhoz hasonlóan, mások is hittek abban, hogy a lovak nélküli jármű megvalósítható.

Hiszem, hogy a Wintonhoz hasonló embereknek, illetve a többi nagyszámú feltalálónak és újítónak, Isten adta a jövőképet. Mi lenne velünk ma, ha nem lettek volna olyan előrelátó, jövőbemutató emberek, mint Leonardo da Vinci, Kopernikusz, Galileo Galilei, Isaac Newton, Thomas Edison és Nikola Tesla? Vagy George Washington, Alexander Graham Bell, Johannes Gutenberg, Rudolf Diesel és Michael Faraday?

Ezeken az embereken keresztül a páratlan idők olyan elképzelhetetlen fejlődést eredményeztek, amelyet az emberiség azóta is, századokon keresztül folyamatosan használ. Talán éppen ön is, a saját iparágán belül tud olyan emberekről és csoportokról, akiknek a bölcsessége és látásmódja vezetett drámai változásokhoz és fejlesztésekhez.

MI A HOZZÁÁLLÁSUNK A MUNKÁHOZ?
Írta: Robert J. Tamasy  -  2021. január 18.

 

Ahogy továbbra is foglalkozunk a globális COVID-19 pandémia visszahatásaival, mindez a munkánkra– és ahogy ahhoz hozzáállunk – drámai hatással van. Sokan közülünk, ha korábban még tettük, mostanra megtapasztaltuk az otthonról dolgozás örömeit és kihívásait. Néhányan észlelték, hogy a munkaköri leírásuk drámaian módosult, miközben mások elvesztették a munkájukat vagy átmenetileg elbocsátották őket a gazdasági lelassulás miatt.

Ezek a tényezők mind arra kényszerítenek bennünket, hogy újraértékeljük a hozzáállásunkat és felfogásunkat a munkával kapcsolatban: mit jelent, miért csináljuk és mit várunk tőle. Vajon a munka - ahogy néhányan mondanák - csupán csak „egy szükséges rossz”, amit sokan szeretnének elkerülni, ha lehetséges lenne? Ez csak a „megélhetés biztosítása” – bevétel generálása, hogy a számlákat fizetni tudjuk, hogy biztosítsuk a szükségleteink ellátását és biztosítani tudjunk egy kívánt életvitelt? Vagy több, mint ezek – vajon van a munkának olyan valódi értéke, amely segít nekünk megtalálni az értelmét, értékét és célját?

Egy okos ember ezt az értékelést adta: „Szeretem a munkát. Naphosszat tudok ülni és nézni az embereket, ahogy végzik.” – Tükrözi ez az állítás az érzéseidet? Hogy a munka jó – mindaddig, amig valaki más végzi az erőfeszítéseket?