Heti Mannák

TÚL ELFOGLALT AHHOZ, HOGY EGYEDÜL LEGYEN ISTENNEL? (2. rész)
Írta: Gary Tenpenny  -  2024. augusztus 26.

Múlt héten arról írtam, hogyan fedeztem fel a csendes elvonulás értékét, nemcsak az üzleti tervezéshez, hanem - és ami még fontosabb - az élet spirituális dimenziójával való foglalkozáshoz is. Az a bátorításom, hogy határozzák el, hogy minél gyakrabban elcsendesednek, közel húzódnak Istenhez, és megkapják tőle azt a lelki táplálékot, amely oly fontos ahhoz, hogy megtapasztaljuk a gyümölcsöző, teljes életet mind az üzleti életben, mind a magánéletünkben.

Az összes rendelkezésre álló eszköz, stratégia és forrás közül, amelyek segítenek abban, hogy hatékonyak és sikeresek legyünk, megtanultam, hogy az Istennel való mély, hosszas, egyedül töltött idő fegyelme következetesen felülmúl minden mást. Több ember ért el áttörést személyes, szakmai és lelki életében ennek a gyakorlatnak köszönhetően, mint bármely más módszerrel. Ha az a célunk, hogy felismerjük és megvalósítsuk az Istentől kapott célunkat, akkor logikus, hogy időt kell töltenünk a Céladóra való figyeléssel!

Ha tanulmányozzuk Jézus Krisztus életét és szolgálatát, azt látjuk, hogy kezdettől fogva szükségesnek találta ezeket az időket ahhoz, hogy küldetését hatékonyan végrehajtsa: „Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.” (Márk evangéliuma 1, 35)

Sokan vágyunk arra, hogy meghalljuk Isten hangját és tervét az életükkel kapcsolatban, de a mindennapok elfoglaltsága elvonja a figyelmünket. Ezért kulcsfontosságú, hogy szándékosan hosszabb időt szánjunk arra, hogy találjunk egy csendes helyet, távol minden zavaró tényezőtől. Íme egy ajánlott megközelítés:

1. Időzítsen. Ha lehetséges, különítsen el egy teljes napot. Egy éjszaka még jobb. Gyakran egy fél napra vagy annál is többre van szükség ahhoz, hogy az elménket kimozdítsuk a munkamódból. Feltétlenül tudassa a kulcsfontosságú embereivel, hogy nem lesz elérhető.

TÚL ELFOGLALT VAGY AHHOZ, HOGY EGYEDÜL LEGYÉL ISTENNEL? (1. rész)
Írta: Gary Tenpenny  -  2024. augusztus 19.

Néhány évvel ezelőtt egy barátom javasolta, hogy negyedévente vonuljak el üzleti tervezés céljából. Elmondta, hogy neki ez segít abban, hogy a személyes és üzleti céljait a helyes irányba tartsa. Célorientált emberként komolyan vettem a javaslatát, és elkezdtem cselekedni. Találtam egy olyan időt, amikor elcsendesedhetek, lelassulhatok, összeszedhetem a gondolataimat és tisztábban gondolkodhatok az otthoni és munkahelyi zaj nélkül.

Ahogy Isten akarta, idővel a lelki utam és növekedésem során ez a negyedéves elvonulás kevésbé az üzletről szólt, mint inkább az Istennel való kettesben töltött időről. Ez ma már életem egyik legfontosabb lelki ritmusa. Enélkül úgy tapasztaltam, hogy lelki egészségem gyengül.

A Szentírásban is találunk erre számos példát. Az egyedül töltött idő, a lassítás és a mindennapi élet zajától és káoszától való elszakadás fontos gyakorlat volt a legtöbb ember számára, akiket Isten arra használt, hogy elérjék céljukat. Még Jézus Krisztusnak is szüksége volt ezekre a csendes időkre: „Miután elbocsátotta a sokaságot, egyedül felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.” (Máté evangéliuma 14, 23).

A csend és az elvonulás ideje sok szempontból fontos volt Izrael népe számára. A 46. zsoltár például ezekkel a biztató szavakkal kezdődik: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek.” Úgy hangzik ez, mint ami a mi életünkben is történik?

A RENDHAGYÓ VEZETÉS MŰVÉSZETE
Írta: Rick Boxx  -  2024. augusztus 5.

Vezetés. Sokféle nézőpont létezik arra vonatkozóan, hogy milyen egy hagyományos vezető, de az évek során szerzett tapasztalatok azt tanították nekem, hogy ha komolyan gondoljuk, hogy a hitünket az üzleti világban is megéljük, akkor nem hagyományos vezetésre van szükség. Íme néhány példa:

Rendhagyó prioritások. Egyszer egy főnököm arra kért, hogy írjak alá bizonyos jogi dokumentumokat, amelyeket jogellenesen módosítottak, hogy cégünk több pénzt szedhessen be egy ügyféltől. Egy pillanatra, az állásom elvesztésétől való félelmemben, vonakodva elfogadtam a főnököm követelését. De aztán Isten Lelke emlékeztetett arra, hogy Ő mindent lát, és hűségemnek elsősorban Isten felé kell legyen.

Még az állásom elvesztésének kockázatával is megmondtam a főnökömnek, hogy nem fogom teljesíteni a kérését. Nem volt boldog, de tiszteletben tartotta az álláspontomat, és soha többé nem kért tőlem semmi etikátlan dolgot.

Egy rendhagyó vezető megtanulja és hisz abban, hogy az Isten iránti hűség elsősorban az Ő kegyét és bölcsességét eredményezheti. „Aki igazságra és hűségre törekszik, életet, igazságot és megbecsülést talál.” (A példabeszédek könyve 21, 21)

Rendhagyó tisztelet. A munkahelyen a konfliktus elkerülhetetlen. Dolgoztam olyan helyeken, ahol a vezetők dühösen tomboltak a konfliktusok kezelése közben, míg mások passzív agresszívvá váltak, és soha nem osztották meg az érzéseiket őszintén. De találkoztam olyan vezetőkkel is, akik jól kezelték a konfliktusokat. Ez általában a gondolkodásmódjukkal és alázatos szívükkel függött össze.

A KETTESBEN VÉGZETT MUNKA EREJE
Írta: Robert J. Tamasy  -  2024. augusztus 12.

Észrevette már, hogy sok funkcionális dolog kettesével érkezik? Egy kerékpárnak például nemcsak két kereke és gumija van, hanem két pedálja is. El tudja képzelni, hogy csak egy pedállal próbál meg részt venni egy kerékpárversenyen? A repülőgépek egyetlen motorral is tudnak repülni, de ha az egyik szárny leesik, az katasztrófa.

Az emberi test számos olyan része, amelyet hatékonyan használunk, szintén párban vannak. Csak egy szemmel látunk, de két szemmel érzékeljük a mélységet. Nehéz tárgyakat emelni rendkívül nehéz csak egy karral, és a tapsoláshoz is két kéz szükséges. 100 méteres síkfutásban sem túl jók az esélyei a győzelemre egy lábbal.

Nem kell sokat gondolkodnunk, hogy kitaláljuk, hogyan alkalmazható a „kettesben jobb” elv az üzleti világban. A különböző készségek elsajátításában a mester és tanítvány megközelítés történelmileg nagyon hatékonynak bizonyult. Napjainkban egyre gyakoribb, hogy sok vállalat és szervezet a mentor és pártfogolt stratégiát alkalmazza az ígéretes fiatal tehetségek képzésére és felkészítésére.

Lehet, hogy a vállalkozók inkább a saját főnökük szeretnének lenni, de ha bölcsek, akkor a fontos döntések meghozatalához megbízható tanácsadót keresnek. Mivel mindannyiunknak vannak vakfoltjai, amelyek hátrányosan befolyásolhatják az életünket, hasznunkra válhat, ha van egy vagy több elszámoltatható partnerünk - olyan megbízható barátok, akik eléggé törődnek velünk ahhoz, hogy szükség esetén kihívást jelentő, nehéz kérdéseket tegyenek fel.

EGY SZEMÉLYES TÖRTÉNET AZ ÁTFORMÁLÓDÁSRÓL
Írta: Marty Hardell  -  2024. július 29.

Évekkel ezelőtt egy hivatásos mérnökkel dolgoztam együtt, akit Jimnek fogok hívni - egy nagyon vallásos emberrel, aki sztoikus, professzionális viselkedéséről volt ismert. Kezdetben óvatos volt a különböző felekezetű kollégák hitével szemben, de Jim belekerült egy olyan tanítványi kapcsolatba, amely örökre megváltoztatta az életét.

A Bibliáról folytatott heti rendszerességű ebédszüneti beszélgetéseink során Jimnek megenyhült a szíve, elmélyült a hite, és megváltozott az életszemlélete. Ami óvatos felfedezésnek indult, az egy élénk hitbeli utazássá nőtte ki magát - amit öröm, növekedés és Krisztus iránti újonnan felfedezett szenvedély jellemzett. Egy nap, amikor ebédidőben összegyűltünk a tanulmányozásra, a komoly, mindig profi Jim gyermeki lelkesedéssel kiáltotta: „Azt hiszem, Jézus-mániás leszek!”. Abban a pillanatban életre kelt az evangélium: „Akkor [Jézus] megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat”. (Lukács evangéliuma 24, 45)

A munka, mint zavaró tényező. Amikor belépünk az irodába, vagy kinyitjuk a laptopunkat, elsődleges figyelmünk gyakran az üzleti világ sodrában való navigálás körül forog. De a munka kihívásai során hogyan tudunk hatékonyan gazdálkodni a cégünk vagy ügyfeleink által ránk bízott idővel, miközben teljesítjük bibliai hivatásunkat, hogy tanítványokká tegyünk másokat?

Az evangéliumokban Jézus Krisztus meghatározza a végső megbízatást, a Nagy Küldetést: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté evangéliuma 28, 19-20) Ez a parancs nem csak a lelkipásztoroknak vagy misszionáriusoknak szól, hanem Krisztus minden követőjének, beleértve a munkahelyen dolgozókat is.