A ’FIGYELMES VÁRAKOZÁS’ NEHÉZSÉGE
Írta: Jim Langley - 2022. február 28.
Az elmúlt években prosztatarákkal kezeltek. Közel egy év telt el a második műtéti beavatkozásom óta, amikor is egy kicsi mirigyben meghúzódó daganatos sejteket invazív módon távolították el. Mindeddig a nagyobb műtéti beavatkozásnak ellenálltam. Szerencsére, eddig nem éreztem fájdalmat a betegségem során.
Nemrégiben videókonferencián keresztül konzultáltam az urológusommal a következő lépésekről, hogy a megmaradt kis mennyiségű daganatos sejteket is eltávolítsák. Az orvosom javaslata az volt, hogy ’figyeljek és várjak’ további hat hónapot. Megfogadtam a tanácsát és várakozom, hogy meglássuk, hogyan változnak az eredményeim.
Mivel már régóta küzdök ezzel a betegséggel, ésszerűnek tűnik a következő kezelés előtt kicsit hosszabban várakozni. Elfogadtam azt a kemény feladatot, amit ’figyelmes várakozásnak’ hívok. Amikor először diagnosztizáltak a rákkal, akkor minden lehetőségnek utána olvastam. A prosztatarák ritkán agresszív és csak lassan növekszik; a statisztikák szerint kevés férfi hal bele napjainkban ebbe a betegségbe.
Ebben a megpróbált helyzetben a viselkedésemet az Úrba vetett hitem irányítja. Keresztyén utam során sok megpróbáltatás ért már, ugyanakkor sok áldás is. És Jézus követőjeként megértettem, hogy sok alkalommal nem tehetünk mást, mint figyelmesen várakozunk az Úrra. Dávid király így ír erről: „De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!” (A zsoltárok könyve 27, 13-14) Kiváló tanács attól az embertől, akit „Isten szíve szerinti emberként” ismertek.
Mindannyian szembesültünk aggasztó pillanatokkal az elmúlt néhány évben. Lehet, hogy nem tartalmaztak komoly diagnózist, de a világjárvány, a bizonytalan gazdaság és a folyamatosan változó munkakörnyezet legtöbbünk számára soha nem látott változásokat hozott.