Heti Mannák

GENETIKA, KÖRÜLMÉNYEK ÉS VÁLASZTÁSOK
Írta: Robert J. Tamasy  -  2022. augusztus 29.

 

Manapság rengeteget beszélünk arról, hogy kik vagyunk és miért tesszük, amit teszünk. Vannak tényezők, amiket nem tudunk befolyásolni, születésünk előtt meghatároztak már minket. Például, ha valaki magas növésű, soha nem lesz jó zsoké lóversenyeken. Ha pedig alacsony szülők gyermeke és a rokonság is hasonlóan alacsony, nem lesz a kosárlabda-csapat központi figurája.

A körülmények befolyásolhatják életünket, például a családi háttér; a jólét szintje (vagy annak hiánya); egészségünk és a jó iskolák elérhetősége mind határozottan hozzájárul személyes fejlődésünkhöz. Még a „jó időben jó helyen lenni” – vagy rossz időben rossz helyen lenni – véletlenszerűnek tűnő hatásai is. De vajon a körülményeink korlátoznak bennünket?

Tim Kight vezetői tanácsadó és szerző azt sugallja, hogy nem. Ő ezt állítja: „A genetika formál, a körülményeink befolyásolnak, de a döntéseink határoznak meg.”

Nagy veszélyt rejt magában, ha olyan dolgokra összpontosítunk, mint a genetika vagy a múltunkban megtörtént körülményeink. Ezeket nem lehet megváltoztatni, és mindig az ellenőrzésünkön kívül maradnak. A döntéseinket azonban irányíthatjuk – hogyan reagálunk ezekre a körülményekre. Sokféleképpen látjuk ennek bizonyítékát: olyan emberek, akik hátrányos helyzetű otthonokban nőttek fel, az egyik kábítószer-függővé válik vagy bűnözői magatartást tanúsít, míg a másik megtesz mindent, ami a kiemelkedéshez szükséges: orvos, üzletember vagy iskolai tanár lesz.

Még akkor is, ha nem tudjuk megváltoztatni a genetikát, vagy visszavonni a múltunkból származó kedvezőtlen körülményeket, döntéseinkkel továbbra is nagyban befolyásolhatjuk saját életünket. A Biblia sokat mond erről:

Mire szánjuk oda az életünket? Sokfelé fordíthatjuk életünk irányát, sok „isten” szolgálatára. Az igazi különbséget az teszi, hogy mi mellett döntünk: „válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni... De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józsué könyve 24,15)

ŐSZINTE RÁTEKINTÉS A HALANDÓSÁGRA
Írta: Ken Korkow  -  2022. augusztus 22.

Körülbelül 18 hónappal ezelőtt kórházban voltam, ahol a térségemben élő katonai veteránok részesülhetnek orvosi kezelésben. Mivel a vietnami háború veteránja voltam magam is, egy rutinvizsgálatra mentem. Miután az orvosom áttekintette az orvosi leletemet, elkértem és megkaptam annak másolatát.

Aztán hazamentem, összeadtam a jelentésben szereplő számokat. Azt mutatta, hogy összeadva a különböző fogyatékosságaimat, amelyek leginkább a csatában elszenvedett sérüléseimhez kapcsolódnak, a százalékok összesen 260 százalékot tettek ki. Ez több, mint 2,5 ember teljes rokkantságát jelenti. Két hónappal a kórházi látogatásom után az orvosok közölték velem, hogy Parkinson-kórom van, és mivel vietnámi katonai szolgálatom alatt veszélyes vegyi szennyeződésnek voltam kitéve, az Agent Orange által okozott betegségem van. A Parkinson-kór diagnózisa nem zavart, ismerek másokat, akik megtanultak ezzel együtt élni, és a legtöbb esetben szinten lehet tartani egy viszonylag élhető állapotot.

Az Agent Orange által okozott betegségemre adott válaszom azonban teljesen más volt. Láttam, ahogy az egyik vietnami tengerészgyalogos barátom meghalt ettől; három másik férfi kollégám van, akik ugyanezt a halálos ítéletet kapták. Ez egy szörnyű halál. Körülbelül fél óráig megengedtem magamnak, hogy önsajnálatba feledkezzek. Egyetértettem Woody Allen színésznek és filmrendezőnek tulajdonított idézettel: „Nem bánom, ha meghalok, csak nem akarok ott lenni, amikor megtörténik.”

A félóra elteltével eszembe jutott a remény – a bizonyosság –, amely a halál utáni élettel kapcsolatban van, azért, amit Jézus Krisztus tett értem: „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Rómaiakhoz írt levél 6,23). Az örökkévalóság szempontjából, ez az élet alig több, mint egy szempillantás.

Te hogyan vagy ezzel a kérdéssel? A valóság az, hogy előbb vagy utóbb, egyik vagy másik ok miatt mindannyian meghalunk.

A PERFEKCIONIZMUS BUKTATÓI
Írta: Robert J. Tamasy  -  2022. augusztus 8.

Munkába merülve, gyermeknevelés során, szabadidős tevékenység végzésekor, vagy valamilyen más elfoglaltságot űzve, két végletbe eshetünk azzal kapcsolatban, ahogyan tesszük azt, amit teszünk. Magunkévá tehetjük az „ami elég jó…az jó” gondolkodásmódot, aminek a segítségével megpróbálunk a viszonylag legkisebb erőfeszítéssel megúszni dolgokat. Vagy választhatunk egy egészen más megközelítést is, a perfekcionizmust, ami nem más, minthogy a dolgokat pontosan a megfelelő módon kell elvégezni.

Sokan közülünk valószínűleg a kettő közé esnek, azonban mostanában hallottam egy híres golfozóról, aki rájött arra, mi a legjobb módszer annak, hogy a képességeit tökéletesen kifejlessze. A néhai Ben Hoganra úgy tekintettek, mint aki minden idők egyik legnagyobb golfozója, az 1930-as évektől az 1950-es évek közepéig versenyzett. Ben Hogan ’A golf – a golfjáték alapjai’ című könyvében kifejtette a sikerének egyik „titkát”:

Azt mondta, „…felhagytam sok nagyszerű dologgal való próbálkozással, mert világossá vált számomra az, hogy ez a nagyratörő, túlzott alaposság se nem lehetséges, se nem ajánlatos, és még csak nem is szükséges. Minden, amire igazán szükség van a jó golfjátékhoz, az az, hogy helyesen kell végrehajtani aránylag kis számú szabályos alapmozdulatot.”

Fontold meg: ha felismerjük azt, amire Hogan rájött, hogy a perfekcionizmus „se nem lehetséges, se nem ajánlatos, és még csak nem is szükséges”, sok felesleges stressztől tudjuk felszabadítani magunkat. Helyette, sikert tudunk elérni a választott tevékenységeinkben egyszerűen azzal az elhatározással, hogy „helyesen kell végrehajtani aránylag kis számú szabályos alapmozdulatot.”

MÁS SZEMSZÖGBŐL NÉZVE
Írta: Dr. Luis Cerviño  -  2022. augusztus 15.

Mint tudjuk, 2020-ban világjárvány, egészségügyi válság tört ki, amely részben abból fakadt, hogy nem tudtuk, hogyan támadjuk meg a betegséget. A koronavírussal szemben folytatott harc kezdetekor elindult egy másik háború is, amely az információról szólt: vita vitát követett a példátlan válság eredetével, hatásaival, kezelési módjaival kapcsolatban. Mindez kifejezetten nagy problémát jelentett a hozzám és munkatársaimhoz hasonló egészségügyi dolgozók számára, hiszen széleskörű zűrzavar közepette kellett törekednünk a lehető legjobb orvosi ellátás biztosítására.

A világjárvány előrehaladtával nyilvánvalóvá vált, hogy az emberiség a betegek, az egészségügyi dolgozók, a politikusok, valamint a közösségi médiát helyesen vagy helytelenül felhasználók csoportjaiba tömörül. A betegek egy bámulatos sebességgel terjedő fertőzésben szenvedtek. Az orvosok és nővérek egy eddig ismeretlen ellenség ellen harcoltak. A politikusok mind azt állították, hogy uralják a helyzetet, ám idővel világossá vált, hogy egyesek csak a saját javukra aknázták ki a válságot. A közösségi média sok valós információ mellett hamis, pontatlan és gyakran félelemkeltő álinformációk tömegét is terjesztette.

A frontvonalban álló egészségügyi dolgozóként feleségemmel és lányommal együtt a járvány legszörnyebb arcát láthattuk. Sokan nem figyeltek oda magukra, mások figyelembe sem vették az alaposan átgondolt egészségügyi intézkedéseket. Csalódtunk az emberek viselkedésében, ez pedig még nehezebbé tette feladatunkat, a betegellátást.

A világjárvány gyors terjedése lassulóban van, és mindannyian reméljük, hogy a nehezén már túlvagyunk. Ezekben az időkben találtam rá egy másik látásmódra arra a rengeteg emberre gondolva, akik egy sokkal pusztítóbb járvány fertőzöttjei. A Biblia bűnnek hívja ezt a kórt, melynek halálozási aránya 100%. Az Újszövetségben található Római levélben a következő kijelentéseket olvashatjuk: „mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét” és „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Pál levele a rómaiakhoz 3, 23 és 6, 23).

Orvosként kollégáimmal együtt igyekszem gyógyulást hozó kezelést adni betegeimnek. Tisztában vagyok viszont azzal, hogy minden igyekezetem ellenére egy nap ők is – ahogy mindannyian – meg fognak halni. Ez veti fel a kérdést: akkor mi lesz?

A CSALÁS PUSZTÍTÓ ÁRA
Írta: Rick Boxx  -  2022. augusztus 1. 

Banki karrierem kezdetén a feladataim között szerepelt a csalások kivizsgálása is. Az egyik ilyen ügy, amin dolgoztam, egy bankelnököt érintett, aki nyilvánvalóan korábban meghatározta a fizetését és a juttatásait, és bár elég tetemesek voltak, mégsem voltak elegendőek.

Hogy „korrigálja” ezt a problémát, ez a bankvezető hamis útiköltség-számlákat kezdett gyártani, azt állítva, hogy havonta több alkalommal a vállalat központjába autózott, alkalmanként 4 órát. Ahogy a költési szokásai növekedtek, úgy gyarapodtak a csalások is. A még többre való kielégíthetetlen vágya agresszívabbá tette a hamis költség-visszatérítéseivel kapcsolatban.

Ahogy az általában lenni szokott, a vezetők csalásait nem lehet örökre eltitkolni. Egy bankpénztáros felfedezte a csalást és jelentette a bankelnök tevékenységét, letartóztatták, csalás miatt a bíróságon elítélték és börtönbe került.

Sajnos, napjainkban általánosak az ilyen csalások. Legyen szó akár a pénzügyi ágazatról vagy gyártási, kereskedelmi vagy más tevékenységi területről, vannak, akik nincsenek megelégedve azzal, amijük van. Egykor nagyra becsült és magas pozíciót betöltő emberek látták tönkre menni az életüket a kapzsiság, büszkeség, irigység, féltékenység és más olyan motivációktól indíttatva, melyeket a Biblia “bűn”-ként határoz meg.

A Szentírásból sokat megtudhatunk az ilyen tevékenységekről, figyelmeztetve azok lehetséges súlyos követkeményeire – nem csak azoknak, akik engednek ezeknek a tisztességtelen cselekedeteknek, de a családjuknak és másoknak is, azoknak, akik bíztak bennük és támaszkodtak rájuk. Íme néhány példa: