Heti Mannák

HOGYAN FORMÁLHATJA A HITET AZ ÜZLETI ÉLET
Írta: Rick Boxx  2025.02.03.

Néha beszélünk arról, hogy az ember hite hogyan befolyásolja azt, ahogyan a munkájához viszonyul. A több mint 30 éves, szervezetek vezetésében szerzett tapasztalatom során azonban többféleképpen fedeztem fel, hogy az üzlet és a karrierem hogyan alakította a hitemet.

Pénzforgalmi kihívások. Az első és legemlékezetesebb alakítás a pénzforgalmi kihívásokon keresztül történt. Voltak idők, amikor bizonytalan voltam, hogyan fogjuk kifizetni az alkalmazottainkat. Bár Isten nem köteles biztosítani az ilyenkor szükséges forrásokat, Ő mindig olyan mélyreható módon jelent meg, hogy kielégítse a szükségleteinket, hogy többé nem tudtam kételkedni abban, hogy Isten valóságos.

Bár nem az én érdemem, a vállalkozások, amelyekben részt vettem, soha nem hagytak ki egy bérszámfejtést sem. A Biblia szerint: „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (A zsidókhoz írt levél 11, 6). Ha elég sokáig vállalkozunk, és komolyan imádkozunk, Isten bebizonyítja, hogy Ő létezik.

Marketingstratégia. Egy másik mélyreható módja annak, ahogyan Isten a hitemet formálta, az, hogy rábíztam a marketing stratégiánkat. Évtizedekkel ezelőtt Isten arra irányított egy rádiós vezetőt, hogy megkérjen, készítsek egy rádiórészletet a munkahelyi integritásról. Bár nem volt tapasztalatom a rádiózás terén, beleegyeztem, hogy imádkozom a kéréséért.

MEGTANULNI FEJLŐDNI A LEGJOBB KÖRNYEZETBEN
Írta: Robert J. Tamasy  -  2025. január 27.

Járt már nyilvános akváriumban, és figyelte a halakat, amint nyugodtan úszkálnak, elégedetten a vízi környezetükben? Gondolja, hogy egyáltalán tudatában vannak annak, hogy milyen vízben élnek? Kétlem. Ez a természetes élőhelyük, és soha nem ismertek semmi mást.

Bizonyos értelemben mi is ilyenek vagyunk. Minden reggel úgy ébredünk, hogy nem figyelünk arra, hogy a levegő minden egyes lélegzetvételünkkel megtölti a tüdőnket. Kivéve, ha valamilyen fizikai betegség megnehezíti a légzést. Az ilyen nehézségek tudatosíthatják bennünk, hogy milyen oxigénnel telített légkörben élünk.

Azért hívom fel erre a figyelmet, mert van egy másik „környezet”, amelyben mindannyian élünk. Az embereket fizikai, mentális, érzelmi és spirituális lényekként jellemzik. Tisztában vagyunk fizikai környezetünkkel, valamint mentális és érzelmi részünkkel. De mi a helyzet életünk spirituális aspektusával?

Egy barátom sok éven át a konferencia- és rendezvényiparban dolgozott vezető beosztásban, és a városában megrendezésre kerülő nagy konferenciákat és nyilvános rendezvényeket felügyelte. Ebben a hektikus, megterhelő munkakörnyezetben az, ami lehetővé tette számára, hogy megbirkózzon a stresszel, az volt, amit ő a spirituális környezetének tekintett.

A barátom, aki korábban ateista volt, de életét megváltoztató találkozást élt át Jézus Krisztussal, egy bizonyos bibliaverset fogadott el hitvallásaként: „mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” (Az apostolok cselekedetei 17, 28). Az volt a vágya, hogy minden ébren töltött pillanatában arra összpontosítson, amit Isten tett az életében, élő bizonyságtétel legyen szavakkal és tettekkel.

CSUPÁN BOLDOGULNI vs KIVÁLÓSÁGRA TÖREKEDNI
Írta: Jim Mathis  -  2025. január 13.

Életem elején a „Csak boldogulni tudjak” lehetett volna a mottóm. Intelligens gyerek voltam, ami azt jelentette, hogy a gimnáziumban könyvek és tanulás nélkül is négyeseket kaptam. Ez a hozzáállás követett a főiskolára is, ahol gyorsan rájöttem, milyen minimum követelményeknek kell megfelelnem ahhoz, hogy bentmaradjak. Arra a következtetésre jutottam, hogy egy nagyon közepes átlag elég jó lesz. Ez egy olyan alacsony lécnek bizonyult, amit könnyen elértem.

Abban az időben egy zenekarban is zenéltem. Ha ismertem a dalokat, és feltűnő hibák nélkül el tudtam játszani őket, az volt a minimális követelmény. Úgy tűnt, hogy a „csak úgy” elég jónak tűnik. Még a főiskola utáni első munkahelyemen is megkérdeztem, hogy mit várnak el tőlem. Ezt tettem, semmi többet.

Az első munkahelyem környékén azonban megvilágosodtam. Talán köze volt ahhoz, hogy megnősültem, és rájöttem, hogy a feleségem jobbat érdemel. Talán volt valami, amit ő mondott, valami, amit olvastam, vagy egy előadó, akit hallottam. Bármi is volt az, a hozzáállásom jelentősen megváltozott. Például az új autó, amit még1971-ben vettem, a legfapadosabb kocsi volt a piacon - semmi tartozék. Négy évvel később azonban vettem egy autót minden opcióval, ami tükrözte az élethez való új hozzáállásomat általában véve.

Ez idő alatt saját vállalkozásba kezdtem, és megértettem, hogy a sikerhez a legjobbnak kell lennem a területemen. Ha valaki más ugyanazt a szolgáltatást magasabb minőségben nyújtotta, akkor nem érhetjük el a céljainkat. A legjobb felszerelést és képzést szereztem be, és a szükséges időt fektettem abba, hogy a legjobb legyek. A kiválóságra való törekvés lett az életem és a fotós vállalkozásom középpontja.

„IGAZ RÁD, DE NEM RÁM”
Írta: Fritz Klumpp  -  2025. január 20.

„Számodra igaz, de számomra nem.” Megdöbbentett, hogy a pilótatársam, akivel beszélgettem, valóban azt gondolta, hogy az igazság szubjektív, egyszerűen azon alapul, amit az ember helyesnek érez. Hogyan tehet egy repülőgép-kapitány ilyen kijelentést, tudva, hogy az ő és utasai élete is attól függ, hogy képes-e az abszolút igazságon alapuló helyes döntéseket meghozni?

Gyakran, például vészhelyzet esetén, vagy rossz látási viszonyok között történő landolás során, egyáltalán nincs helye a hibázásnak. Mindazonáltal úgy tapasztaltam, hogy az olyan emberek, mint ez a pilóta, nem kivételek. Olyan világban élünk, ahol egyre többen hisznek abban, hogy nincsenek abszolút igazságok, hogy minden relatív és egyéni értelmezés tárgya.

Évekkel ezelőtt barátom, Nimrod McNair ezredes azt mondta: „Fritz, a Harvard Graduate School of Business által tanított üzleti alapelvek, amelyek valóban működnek, a Szentíráson alapulnak”, olyan tanítások, amelyeket a Bibliában találunk. Majd kifejtette, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a Harvard Graduate School adminisztrátorai és tanárai ezt tudják. Nimrod azt is megjegyezte, hogy sok olyan elvet is tanítanak, amelyek nem működnek.

Ennek ellenére Nimród azt mondta, hogy „az igazság az igazság, bárhol is találjuk”, és ha valaki alkalmazza ezeket az elveket, akkor bizonyos eredményekre számíthat. Soha nem felejtettem el barátom szavait - és az évek során, megfigyelés útján, próbára tettem feltevését.

A MUNKAHELYI STRESSZ VILÁGSZERTE ELTERJEDT
Írta: Rick Boxx  -  2025. január 6.

Az egyik neves kutatóintézet felmérése szerint 2023-ban a globális munkavállalók 44 százaléka tapasztalt napi munkahelyi stresszt. Ez az arány - ami az összes munkavállaló közel felét teszi ki - a kutatók szerint a második egymást követő évben minden idők legmagasabb értékét jelentette. A 2024-es évre vonatkozóan még nem közöltek adatokat, de valószínűleg hasonló lesz a helyzet.

Ez nem meglepő. A munkahelyi stressz okai mindenhol megtalálhatók. A folyamatos, számos okból eredő globális nyugtalanság óhatatlanul átcsap a munkahelyeinkre. Ott van a technológiai változások felgyorsult üteme. Bár a legtöbb esetben előnyös, ez is problémákat okoz, amikor megpróbálunk alkalmazkodni a folyamatosan változó munkakörnyezethez. Aztán ott vannak a határidők, az értékesítési célok, a nagy nyomást gyakorló üzleti megbeszélések, a verseny és az előléptetésekért való versengés állandó tényezői, és így tovább.

Ami még rosszabb, hogy tovább bonyolítja ezt a problémát, hogy korlátozottak a stresszkezelési lehetőségeink. A világ egyes részein növekvő mentális egészségügyi válságról számolnak be, mivel nincs elég képzett pszichiáter és viselkedés-egészségügyi szakember a munkavállalók ellátásához. Feleségem, Kathy, és én ezt nemrégiben tapasztaltuk, amikor új pszichiátert próbáltunk találni az egyik gyermekünk előtt álló sürgős kihívások miatt. Felfedeztük, hogy a várakozási idő, amíg egy szakemberhez eljutunk az első kezelésre, 9-12 hónap!

Ha Ön nem tartozik a magas stressz-szinttől szenvedők közé, akkor talán azon tűnődik, hogy „Mi köze van ennek hozzám?”. Mondhatnánk, hogy ez összhangban van a „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Jakab levele 2, 8) paranccsal. Munkahelyi „pásztorokként” érzékenyen kell figyelnünk a munkatársaink előtt álló kihívásokra, és gondoskodónak, együttérzőnek kell lennünk.