Heti Mannák

ÉRZED AZ ÚR ÖRÖMÉT?
Írta: Jim Langley  -  221. szeptember 13.  

 

Mi az a tevékenység, ami igazán örömmel tölt el? Örömet okoz a munkád, vagy egyéb, rendszeresen végzett tevékenységeid? Saját tapasztalatom, hogy nincs annál felvillanyozóbb, mint amikor a helyünkön érezzük magunkat Isten tervében, tesszük, amit Ő szeretne, a tőle kapott képességeinket és ajándékainkat felhasználva.

Sosem felejtem el, amikor először láttam a Tűzszekerek című mozifilmet. Egyik örök kedvenc sportfilmemmé vált, ugyanakkor a film két különböző valós személy életét mutatja be. Harold Abrahams a Cambridge-i egyetem hallgatója, egy zsidó származású angol, és 1924-ben a világ leggyorsabb rövidtávfutója volt, míg Eric Liddell skót, elkötelezett keresztény, és Abrahams legnagyobb ellenfele volt az 1924-es párizsi olimpián.

Abrahams-t a siker motiválta, ám Liddell célja az volt, hogy az Urat szolgálja és dicsőítse minden cselekedetével. Tisztában volt azzal, hogy Isten külföldi misszióba hívja őt Kínába, ugyanakkor azt is érezte, hogy Isten azt akarja, hogy vegyen részt az olimpiai játékokon. Évekkel később, Kínában bekövetkezett halála után személyes naplójában a következő sorokat találták: „Hiszem, hogy Isten céllal alkotott engem, de gyorssá is formált. Amikor futok, az Ő örömét érzem.” Ezek a felejthetetlen szavak a Tűzszekerek c. filmben is elhangoznak a Liddell-t alakító színész szájából. 

AZ IRIGYSÉG ROMBOLÓ EREJE
Írta: Rick Boxx  -  2021. szeptember 6.

Irigység. Jelentése az értelmező szótár szerint: neheztelni valakire a sikere, jóléte miatt, illetve bosszankodni a másik szerencséjén, sikerén vagy jólétén. Gyakorlatilag egy rosszindulatú féltékenység, egy kedélyállapot, hangulat. Tapasztalta-e ezt már valamikor?

Irigyelni azt jelenti, hogy valaki nem rendelkezik a másik előnyös tulajdonságaival, eredményével vagy vagyonával és azt magának szeretné, vagy azt kívánja, hogy a másik se rendelkezzen vele. Vajon hasznos-e ha valaki irigy vagy féltékeny a másikra? Nehéz előnyt találni ebben az érzésben, viselkedésben, és mégis gyakori az üzleti életben.

Évekkel ezelőtt szenvedtem az irigységtől. Az egyik ismerősöm cégének gyors sikerét látva elfogott az irigység. Habár próbáltam figyelmen kívül hagyni, mégis ilyen kérdések jutottak az eszembe: „Miért teljesít jobban a cége mint az enyém?” vagy „Mi az, amit ő kínál és én nem?”

Rájöttem, hogy az ilyen gondolkodás terméketlen, sőt ha nem szabunk gátat neki, egyenesen romboló.

IGAZ AZ, HOGY PÉNZEN NEM LEHET BOLDOGSÁGOT VENNI?
Írta: Jim Mathis  -  2021. augusztus 23.

 Amikor nemrégiben hallottam egy emberről, aki megnyerte a hihetetlen összegű, 1 milliárd dolláros, lottófőnyereményt, elgondolkodtam azon: „mennyi ideig lesz az az ember boldog?” Vajon boldogságot fog okozni, amikor szembesül a valóság nyomásával, hogy hogyan kezelje az új életét, vagy nagy felelősséget és teljes változást fog-e ez rá helyezni?

Általában az emberek, amikor korlátozott anyagi forrásaik vannak, azt gondolják, hogy a pénz boldoggá tenné őket. Azonban sokan azt vették észre, hogy a sok pénz jelenléte lehet, hogy életük egy részét könnyebbé teszi, de a nagyobb boldogság nem jön mindig a bankszámla-egyenleg növekedésével.

Kutatások igazolják, hogy amikor már az alapvető létszükségletek be vannak töltve, van egy optimális anyagi szint, ahol a bologság tetőzik. Ezalatt az ideális pénzügyi forrásszint alatt, ha egy kicsivel több van, felszabadít a stressz alól és valamivel több elégedettséget okoz. Ugyanakkor az efölötti bevételi szintek nem garantálják a megnövekedettt boldogságot. Valójában, pont az ellenkező hatást váltják ki.

EMBEREK – PROBLÉMÁK, VAGY LEHETŐSÉGEK?
Írta: Robert J. Tamasy  -  2021. augusztus 30.

„Vállalkozni sokkal egyszerűbb lenne – ha nem lennének az emberek.” Hallottad már ezt valaha, vagy volt már, hogy te valami ilyesmit gondoltál? Ha igen, nem vagy egyedül, mert a problémáink túlnyomó többsége, amikkel találkozunk az életünkben és a munkákban emberekhez kötődik. Viszont, a megoldás, az nem az emberek kivonása az egyenletből – és miért is akarnánk ezt?

Az író és vállalkozó Max DePree azt írta, „Az emberek a szíve és lelke mindennek, ami számít. Emberek nélkül, nincs szükség vezetőkre. A vezetők dönthetnek úgy, hogy elsősorban az eszközökkel foglalkoznak...., vagy túlléphetnek ezen, és kihasználhatják a lehetőséget, hogy hagyjanak egy örökséget, amely nagyobb értelmet, több kihívást és több örömet biztosít azok életében, akiket a vezetők képessé tesznek.”

Egy vállalkozás fókuszálhat a termékekre, de emberekre van szükség akik megtervezik és elkészítik ezeket a termékeket. Ha egy vállalkozás a szolgáltatásokra specializálódik, ott is szükség van emberekre, akik ezt biztosítják. Minden személy akikkel minden nap együtt dolgozunk egyedi, különböző erősségekkel és gyengeségekkel, személyiségekkel és furcsaságokkal, de semmire nem jutnánk nélkülük.

Ahogy DePree mondta, ahelyett, hogy panaszkodnánk a nehézségekről, amiket az emberek okoznak, legyünk bölcsek és folyamatosan gondoljuk át, hogyan használjuk ki a lehetőségeket, hogy egy fennmaradó örökséget hagyjuk hátra rajtuk keresztül.

EGY KÉRDÉS MINDENKI SZÁMÁRA: MIÉRT TESZEM, AMIT TESZEK?
Írta: William ‘Fritz’ Klumpp  -  2021. augusztus 16.

„Jól néz ki, amit csinálsz” – mondta a gimnáziumi atlétikaedzőm. „Csak ne futnál olyan sokáig egyhelyben…”. Ő így fejezte ki, hogy nem vagyok túl jó futó. A technikám olyan volt, mint az egyszeri emberé, aki a hintaszékbe ült: kalimpált derekasan, csak nem haladt semmit.

Bizonyos értelemben ez akár metaforája is lehetne életünknek a magán- és a szakmai szférában. Sürgünk-forgunk megállás nélkül, de mit értünk el? Ha őszintén arra jutunk, hogy mindez kevésre volt elég, vajon miért tesszük továbbra is azt, amit addig? Lehet, hogy jól néz ki, de nem haladunk eleget.

Sokan idealisták vagyunk, és valami olyan vállalkozásba kezdünk, amelytől életünk értelmét várjuk – és néha mégis kiábrándulunk. Az Amerikai Haditengerészet veterán pilótájaként láttam nem egy jószándékú embert, aki katonai pályára lépett, majd így járt, különösen éles bevetésben való részvétele következtében. A háború valós megtapasztalása kiábránduláshoz vezethet, és az ebből következő céltalanság akár még fokozhatja is az úgynevezett poszttraumás stressz zavart.

Ugyanez a kiábrándultság várhat azokra is, akik a politikában vagy szakmájukban szeretnének feloldódni. Szorgalmasan törekszünk arra, hogy megváltoztassuk a minket körülvevő világot, de mi van, ha bár jól néz ki, amit csinálunk, egyszer csak rádöbbenünk, hogy túl sokáig futottunk már egyhelyben?

Mindannyian vágyunk arra, hogy az életünk számítson, és legyen értelme. Gyakran eszembe jut Blaise Pascal francia természettudós megjegyzése a minden ember szívében meglévő „Isten alakú űrről”, a légüres térről, amelyet egyedül Isten képes kitölteni. John Maxwell író, közéleti szereplő egy másik űrt is említ: a szívünkben lévő élet-alakú űrt, melyet csak a pontosan megfogalmazott életküldetés tud kitölteni.