Heti Mannák

KELL EGY CSAPAT!
Írta: Dr. Szalai Zsolt  -2024. május 13.

Írásom címét Patrick Lencioni könyvéből kölcsönöztem, ami a jó csapatműködés öt akadályát vizsgálja. Ugyanakkor most csak a címet használom, de a csoportdinamika egy másik aspektusával szeretnék foglalkozni. Talán a kijelentés közhelynek hangzik, hiszen mindenki tudja, hogy a legtöbb munkát és szolgálatot csapatban érdemes végezni. Mégis sokszor tapasztalom azt, hogy nem nyitottak az emberek a közös munkára és gondolkodásra, inkább sokan próbálnak saját útjukon haladni. Ennek sokféle oka lehet, amiből most egyet szeretnék kiemelni: Helyünkön érezzük-e magunkat a csapatban?

Bobb Biehl vezetési tanácsadó Csapatprofil modelljében elemzi a csapattagokat képességeik és vezetői rátermettségük szerint. Képességek alapján öt különböző kategóriát határoz meg, amit egy példával is szemléltetek: (1) Tervező – kitalálja a terméket; (2) Tervező/Fejlesztő –elkészíti a prototípust; (3) Fejlesztő – létrehozza az eladható terméket; (4) Fejlesztő/Stabilizáló– kidolgozza a sorozatgyártást; (5) Stabilizáló – működteti a rendszert. Vezetői szintek tekintetében pedig hármat határoz meg: (1) Elnök – felsőszintű stratéga; (2) Középvezető – mindennapok harcosa; (3) Jó csapatjátékos – nagy önállóságú munkatárs. A modell fő üzenete, hogy mindegyik képességre és vezetői szintre szükség van egy csapatban vagy szervezetben, de fontos, hogy minden csapattag ideje nagy részét abban a szerepben töltse, amire adottságai alapján hivatott. Ha ez nem így van, akkor mind az egyén, mind ennek okán a csapat is frusztrált lesz és teljesítménye jelentősen romlik.

BÉKÉT TEREMTENI AZ ELLENSÉGESKEDÉS KÖZEPETTE
Írta: Rick Boxx  -  2024. május 6.

Nemrégiben felhívott egy volt munkatársam, akiről évek óta nem hallottam. Dühös szemrehányásokat tett egy általam másoknak írt e-mail miatt, amelyet továbbított neki valaki. Félreértette az e-mailben levő állításaimat, ami mindkettőnk részéről dühöt és frusztrációt okozott, amikor szembesített vele.

Bár úgy éreztem, hogy ennek a férfinak az érzelmi kitörése indokolatlan volt és nem helyénvaló, tudtam, hogy ugyanaz a hitünk. Ezért, mivel ő a testvérem volt Krisztusban, tisztáznom kellett a helyzetet, és törekednem kellett a konfliktus megoldására. Az a tény, hogy én nem tettem semmi rosszat, lényegtelen volt. Kifejtettem neki a helyzetet a magam részéről, elmagyarázva, hogy a társam hogyan értelmezte félre azt, amit az e-mailben állítottam. Miután megbeszéltük a félreértést, és bocsánatot kértünk egymástól, sikerült békésen elválni.

Ez az incidens egy darabig megmaradt a fejemben, mivel azon gondolkodtam, hogyan lehetett volna elkerülni a problémát, mielőtt az elkezdődött volna. Mivel mindannyian tökéletlen emberek vagyunk, elkerülhetetlenül előjönnek a nem szándékos konfliktusok, bármennyire is próbáljuk elkerülni őket. Később eszembe jutott a gyerekkorom, amikor a bátyám és én veszekedtünk, gyakran jelentéktelen dolgokon. Arra is emlékeztem, hogy édesanyánk bölcsen ragaszkodott ahhoz, hogy bocsánatot kérjünk és kezet rázzunk, hogy helyreállítsuk a kapcsolatunkat.

AHHOZ, HOGY MEGNYERJE AZ ÉLET VÁLTÓFUTÁSÁT, NE EJTSE EL A STAFÉTABOTOT
Írta: Robert J. Tamasy  -  2024. április 22.

Gyakran mondják, hogy az élet nem egy rövidtáv-futás, hanem maraton. A rövidtávval ellentétben – ami olyan gyors, hogy már véget is ér, amint elkezdődött – a maraton egy hosszú, kimerítő verseny, amely kitartást, állhatatosságot, fájdalmat és türelmet igényel. Nemrégiben azonban rájöttem, hogy egy igazán sikeres élet talán inkább egy váltófutásra hasonlít.

A váltóversenyen négy csapattárs futja le a verseny egy részét, és addig adják át a stafétabotot a következő futónak, amíg mind a négyen be nem fejezik a szakaszukat. A cél az, hogy sikeresen teljesítsék a váltásokat, és a többi versenyző csapat előtt érjenek célba. De nem számít, hogy milyen gyorsan fut valaki, ha a stafétabotot nem adja át.

A közelgő párizsi olimpia aláhúzza a bot-átadás fontosságát. A 2008-as nyári olimpiai játékokon az amerikai férfi és női 4x100 méteres váltócsapatoknak is győzniük kellett volna a várakozás szerint. Az elődöntő során azonban mindkét csapat futói elejtették a botjukat, és ezzel kizárták őket.

Mindez érdekes történet, de hogyan kapcsolódik ez azokhoz, akik az üzleti világban keresik a mindennapi megélhetésüket? Egyszerűen ez: akár tudatában vagyunk, akár nem, mindannyian „botokat” hordozunk, amelyeket végül át kell adnunk valaki másnak.

MI A KÖZÖS AZ UTAZÁSI IRODÁKBAN ÉS A BANKÁROKBAN?
Írta: Ken Korkow  -  2024. április 29.

Így vagy úgy, de mindannyiunknak volt már dolga bankárokkal. Lehet, nemcsak személyes célból, hanem üzleti célból is. Sokunknak volt már dolga utazási irodákkal is, szintén üzleti, vagy személyes okból. Gondolt már arra, hogy bizonyos értelemben ezek nagyjából ugyanolyanok? Gondoljon csak bele. Amikor elkezd velük dolgozni, lényegében ugyanazt a három kérdést teszik fel:

1. Hol van most?
2. Hova szeretne eljutni?
3. Hogyan szeretne oda eljutni?

Fontosak a pénzügyek és az utazás. Azok számára, akik nem értenek ezekhez, hasznos, ha olyan szakemberekhez fordulnak, akik értik, mit szeretnénk elérni. A fenti kérdések sokat mondóak. Akár a pénzügyeink miatt aggódunk, akár azért, hogy hogyan érjük el a kívánt úti célt, fontos szempont, hogy tudjuk, hol vagyunk, hová akarunk menni, és hogyan szándékozunk oda eljutni.

Ugyanez igaz a munkahelyi célok kitűzésére is. A vállalatok és szervezetek mind időt szánnak arra, hogy ugyanazokat a kérdéseket tegyék fel: Hol tartunk most? Hová akarunk eljutni a jövőben (a következő évben, a következő három hónapban vagy bármikor máskor)? És mi a stratégiánk - hogyan jutunk el innen oda?

De tettünk már fel hasonló kérdéseket a lelki állapotunkkal kapcsolatban is? Sokan soha nem teszik. Pedig tény: nem számít, milyen fiatalok vagy idősek vagyunk, egy napon mindannyian meghalunk. Az élet 100%-ban végzetes. Ami olyan kérdésekhez vezet, mint: „Mi lesz a következő? Mi fog történni, amikor a földi életem véget ér?”.

HOGY NE VESSZÜNK EL A PÉNZ SZERETETÉBEN
Írta: Jim Langley  -  2024. április 15.

Életem egy szakaszában nagyon hajtott, hogy minél több pénzt halmozzak fel. A gazdagság hajszolása életmódommá vált. Ez azonban aligha egyedülálló fejlemény. Ez évezredek óta igaz az emberekre. Pál apostol Timóteusnak írva, ezeket a bölcs szavakat ajánlotta: „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.” (Pál első levele Timóteushoz 6, 10)

A pénz eredendően nem gonosz, de a pénz szeretete sokféle formában vezethet gonoszsághoz. Semmi rossz nincs abban, ha van pénzünk, vagy ha arra vágyunk, hogy pénzt keressünk, hogy kielégítsük fizikai szükségleteinket, vállalkozást építsünk, vagy megszerezzük azokat a dolgokat, amiket szeretnénk. Amikor azonban ez válik a célunkká és az istenünkké is, akkor az óriási problémánk.

Évekkel ezelőtt volt egy népszerű autós matrica, amely azt hirdette: „Aki a legtöbb játékkal hal meg, az nyer". Ez az okos mondás sokakat megfogott, akik megszállottjai voltak annak, hogy egyre több és több legyen, bármi áron. De valószínűleg soha nem gondoltak komolyan arra, hogy ez az ár mekkora lehet.