Heti Mannák

A ’FIGYELMES VÁRAKOZÁS’ NEHÉZSÉGE
Írta: Jim Langley  -  2022. február 28.

Az elmúlt években prosztatarákkal kezeltek. Közel egy év telt el a második műtéti beavatkozásom óta, amikor is egy kicsi mirigyben meghúzódó daganatos sejteket invazív módon távolították el. Mindeddig a nagyobb műtéti beavatkozásnak ellenálltam. Szerencsére, eddig nem éreztem fájdalmat a betegségem során.

Nemrégiben videókonferencián keresztül konzultáltam az urológusommal a következő lépésekről, hogy a megmaradt kis mennyiségű daganatos sejteket is eltávolítsák. Az orvosom javaslata az volt, hogy ’figyeljek és várjak’ további hat hónapot. Megfogadtam a tanácsát és várakozom, hogy meglássuk, hogyan változnak az eredményeim.

Mivel már régóta küzdök ezzel a betegséggel, ésszerűnek tűnik a következő kezelés előtt kicsit hosszabban várakozni. Elfogadtam azt a kemény feladatot, amit ’figyelmes várakozásnak’ hívok. Amikor először diagnosztizáltak a rákkal, akkor minden lehetőségnek utána olvastam. A prosztatarák ritkán agresszív és csak lassan növekszik; a statisztikák szerint kevés férfi hal bele napjainkban ebbe a betegségbe.

Ebben a megpróbált helyzetben a viselkedésemet az Úrba vetett hitem irányítja. Keresztyén utam során sok megpróbáltatás ért már, ugyanakkor sok áldás is. És Jézus követőjeként megértettem, hogy sok alkalommal nem tehetünk mást, mint figyelmesen várakozunk az Úrra. Dávid király így ír erről: „De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!” (A zsoltárok könyve 27, 13-14) Kiváló tanács attól az embertől, akit „Isten szíve szerinti emberként” ismertek.

Mindannyian szembesültünk aggasztó pillanatokkal az elmúlt néhány évben. Lehet, hogy nem tartalmaztak komoly diagnózist, de a világjárvány, a bizonytalan gazdaság és a folyamatosan változó munkakörnyezet legtöbbünk számára soha nem látott változásokat hozott.

HOZZÁÁLLÁSUNK ERŐTELJES HATÁSA
Írta: Sergio Fortes  -  2022.02.14.

Karrieremet a repülés világában építettem negyed évszázadon át, míg igazgatóvá lettem, közben pedig megtanultam egy fontos igazságot: a repüléshez szenvedély kell. Nálunk Brazíliában azt szoktuk mondani, hogy ez olyan, mint a „cachaca”, azaz a nagyon népszerű mézből vagy cukornádból készült pálinka. Sok ember számára a repülés is egyedülálló mámort nyújt.

A légiközlekedésben való jártasságom miatt a nemzetközi jogi professzorommal együtt, aki újságíró és pilóta is egyben, egy repüléstechnikai problémákra szakosodott tanácsadó céget hoztunk létre. Sokat tanultam a professzoromtól, de egyet biztos nem felejtek el: a repülőgépeknek lelkük, „hozzáállásuk” van. Sokan összekeverik a „magassággal” (altitude), mert angolul hasonlóan hangzanak. Nyilván, a magasság is alapvető szükséglet a repülésnél, de a professzorom a hozzáállásra tanított, nem a magasságra.

A légi járművek esetében a hozzáállás nem más, mint a szélhez viszonyított tájulásuk, vagy az orr és a szárnyak a horizonthoz viszonyított helyzete. Megfelelő hozzáállás nélkül a pilóta nem tudja a levegőben tartani a gépet. A turbulenciával való ellenálláshoz a gépnek megfelelő hozzáállásra van szüksége.

Ahhoz, hogy szembenézzünk az élet kihívásaival, nekünk is megfelelő hozzáállásra van szükségünk, különösen válság idején. Az élet nem egyenes út, hanem jó és rossz körülmények egymásutánja, amelyre reagálnunk kell. Akik győztesként kerülnek ki a viharokból, azokat a hozzáállásuk különbözteti meg másoktól. Ha tovább boncoljuk a repülés metafóráját, akkor az életünk pilótái vagyunk – vállalkozásunk, projektjeink pilótája. Előbb-utóbb jönnek bizonytalanságok, veszteségek, kudarcok, de a hozzáállásunk az, ami megtart minket, hogy magabiztosan megküzdjünk ezekkel.

MEGTALÁLNI AZ ELÉGEDETTSÉGET AZ ELÉGEDETLENSÉG VILÁGÁBAN
Írta: Robert J. Tamasy

Sok évvel az internet és a közösségi oldalak elterjedése előtt készült egy nagyon gazdag emberrel egy interjú. A beszélgetés végén a riporter még egy kérdést feltett a milliárdos iparmágnásnak: „Uram, mennyi az elég?” A gazdag ember enyhe vigyorral a száján és a kezével gesztikulálva csak annyit felelt: „Csak még egy kicsi kell.”

Úgy tűnik, ez materialista korunk mottója: „Csak még egy kicsit.” Más szóval a túl sok sosem elég. Mert arra lettünk kondicionálva, hogy soha ne legyünk elégedettek azzal, amink van.
Emlékszem egy profi sportolóra a kedvenc csapatomból. Nevezzük Mr. H-nak. Miután aláírta sportága történetének legjövedelmezőbb szerződését, hála öntötte el, boldog volt, hogy csapata ennyire értékeli őt. Hetekkel később az egyik rivális csapat tagja még gazdagabb szerződést kötött. Hirtelen Mr. H. már nem volt boldog vagy hálás – már nem ő volt a sportágában a legjobban fizetett játékos, panaszkodni kezdett. Mint a fenti milliárdosnak, neki is kicsivel többre lett volna szüksége.

Ez azonban nemcsak a hihetetlenül gazdagok csapdája. Emlékszem, karrierem kezdetén, amikor fizetésemelést kaptam, izgatottnak és hálásnak éreztem magam. Néhány hét múlva azonban megszoktam az új fizetést, és türelmetlenné váltam, mikor kapom a köveztkező emelést. Még ha a főnököm úgy is dönt, hogy megháromszorozza a fizetésemet, egy idő után az se lett volna elég.

Hogyan kezeljük akkor ezt a nagyon is emberi hajlamot? Be kell álljunk az elégedetlenek sorába? A Biblia tanulmányozása során egy egészen más megközelítést fedeztem fel, többek között azt is, hogy megtanultam megtalálni az elégedettséget abban, amink van. Íme néhány dolog a tanítások közül:

TÉGED MI TART VISSZA?
Írta: Rick Boxx  -2022. február 7.

Időnként felhív valaki, hogy a vállalkozása nehézségeiről beszélgessen velem. Akik felhívnak, jó termékkel és a vállalkozásukhoz szükséges készségekkel rendelkeznek. Az elhivatottságukkal sincs baj, mégsem boldogulnak. A túlélés megy, de a boldogulás már nem.

Mivel a saját karrierem során én is megtapasztaltam ezt az érzést, olyan érzékeny pontra tudok rápattintani a beszélgetés során, ami kellemetlenebb lehet, mint tükörbe nézni. Sokan rendelkeznek a siker receptjéhez szükséges hozzávalókkal, de valami mégis megakasztja őket. Néha ez a félelem, a kiszámított kockázatvállalástól való vonakodás, amely a további növekedéshez és fejlődéshez elengedhetetlen. Máskor az önbizalom hiánya, vagy a múltban hallott, csüggesztő, sőt lealacsonyító szavak visszhangja.

A negatív önkép félelmetes ellenség lehet egy üzlet felépítésének folyamatában. Ugyanakkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy mindazok, akik valaha is jelentős sikereket értek el – akár feltalálóként, akár újítóként, vagy valamilyen területen vezetőként – le kellett győzniük a félelmüket, vagy a múltbeli kudarcaik emlékét.

Klasszikus példa erre a Wright fívérek, akiket gyakran kinevettek elképzeléseik miatt, vagy Thomas Edison, aki csak többszáz sikertelen kísérlet után találta csak fel az izzólámpát. Ha hallgattak volna gyalázóikra, vagy elveszítették volna önbizalmukat a múltbeli kudarcok miatt, akkor ma senki nem ismerné őket.

Ahogy autót se tudunk úgy vezetni, ha folyamatosan csak a visszapillantó tükörbe nézünk, úgy az állandó múltba tekintés is akadályozhatja az előrejutásunkat