Heti Mannák

VAKFOLTOK – ETIKAI DILEMMÁK 1.
Írta: Szalai Zsolt  -  2023. március 27.

A vezetői munka talán egyik legnehezebb és a mindennapokban legnagyobb kihívásokkal teli területe az etikai döntéshozatal. A nehézség gyökere abban rejlik, hogy míg elméleti szinten meg tudunk fogalmazni követendő értékrendszereket, a gyakorlatban nem mindig ismerjük fel azt, hogy éppen egy olyan döntés előtt állunk, ami feszegeti elfogadott etikai elveink kereteit. Max H. Bazerman és Ann E. Tenbrunsel Blind Spots (Vakfoltok) című könyvének egyik alaptézise is erre utal: A szervezeti etikai megoldások és próbálkozások egy alapvetően rossz feltételezésből indulnak ki: az emberek felismernek egy etikai dilemmát, amikor szembesülnek vele. Ha a feltételezés rossz, akkor arra csak hibás gyakorlat építhető.

A szerzők a könyvben öt zavart neveznek meg, ami etikátlan döntésekhez és lépésekhez vezethetnek: rosszul megfogalmazott célok, érdekvezérelt vakság, közvetett vakság, csúszós lejtő és az eredmények túlértékelése. Jelen cikkben a rosszul megfogalmazott célok és az érdekvezérelt vakság kerül kifejtésre, míg a másik három témakört a folytatásban taglaljuk.

A legtöbb szervezet – bármilyen területen is végzi tevékenységét – működését jól meghatározott célok köré szervezi. A megfogalmazott célok segítenek a munkaszervezésben, erőforrások megfelelő elosztásában és egy adott kérdés, vagy probléma fontosságának eldöntésében. Előfordulhat ugyanakkor az az eset, hogy egy önmagában jónak tűnő cél a szervezet működését és a benne lévő személyek egyéni, vagy csoportos döntését rossz irányba tereli és etikátlan lépések és döntések születhetnek. Ilyen eset lehet például, amikor az ügyfelek jobb kiszolgálást kitűző célok bevétel növekedési elvárással keverednek és a munkatársak kisértést érezhetnek nem etikus eszközök alkalmazására, mely végső soron károsítja az ügyfeleket.

A NULLA PERCES SZABÁLY SZERINTI DÖNTÉSHOZATAL
Írta: Illéssy János  -2023. március 20.

2023. február 6-án olvashattuk Rick Boxx testvérünk tollából származó Monday Manna üzenetet „A 24 órás szabály szerinri döntéshozatal” címmel. Ebben Rick egy Terry Looper nevű barátja esetére hivatkozva mutatta be nekünk a „24 órás szabályt”. Idézek az írásból: „Miután többször is megtapasztalta rossz döntései következményeit, Looper … addig nem volt hajlandó dönteni semmilyen fontos ügyben, amíg nem várt 24 órát. … Ez időt adott neki arra is, hogy alaposan átgondolja a kérdést.”

A gondolat annyira jó és megszívlelendő, hogy az egyik februári KEVE online kisreggelink alkalmával csak ezzel foglalkoztunk. Gazdag, hasznos megbeszélést folytathattunk a 24 órás szabályról, mindannyiunk épülésére. Valóban, nehéz döntések, különösen nehéz üzenetek átadása előtt Istennek tetsző, és számunkra szinte életmentő lehet, ha kicsit hagyjuk a döntést vagy a kommunikációt „pihenni”. Én is mindenkinek – leginkább magamnak – javaslom ennek a szabálynak az alkalmazását, mellyel sok megbánást, könnyet és nehézséget előzhetünk meg.

Ugyanakkor beszélgetésünkkor világossá vált számomra, hogy a 24 órás szabály nem alkalmazható minden helyzetben. Rick így írja: „Ezt az elvet gyakorlatilag minden olyan helyzetben alkalmazhatnánk, amikor döntésre van szükség.” Minden tiszteletemmel és szeretetemmel azt állítom, vannak olyan döntések, amikor szinte TILOS gondolkodnunk, amikor a válaszoknak már készeknek és szikla szilárdaknak kell lenniük, amikor nincs meggondolásnak helye, sőt, a meggondolás csak teret enged kísértésnek, az „egyrészről… másrészről…” típusú racionalizálásnak vagy relativizálásnak.

A BIZALMATLANSÁG KÉRGÉNEK ÁTTÖRÉSE
Írta: Dr. Tomka János  -  2023. március 6.

„Ám ott, ahol a bizalmatlanság kérgét áttörtük, olyan tapasztalatokat szerezhetünk a bizalomról, amilyenekről sejtelmünk sem volt azelőtt.” Ezeket a sorokat Dietrich Bonhoeffer, a világhírű mártír lelkész és teológus 1942. végén, letartoztatása előtt néhány hónappal vetette papírra. Sajnos nyolc évtízeddel később, napjainkban is gyakran a bizalmatlanság uralja a munkahelyeket, a kapcsolatainkat, sőt olykor még közösségeinket is.

Nagyon igaza van Stephen M. R. Covey-nak, amikor azt állítja, hogy: „…a bizalom kialakításának, megerősítésének, megadásának és helyreállításának a képessége nemcsak életbe vágóan fontos személyes kényelemérzetünk és társas kapcsolataink tekintetében, hanem a leglényegesebb vezetői tulajdonság napjaink globális gazdaságában.”

A bizalom a legritkább esetben jön létre spontán módon. A bizalmatlanság kérgének áttörése tudatos erőfeszítéseket igényel, ráadásul többnyire hosszabb, többlépéses folyamatról van szó. Az első lépés, hogy a bizalmat kérő valamilyen módon kifejezi, hogy számít a másikra, szeretne segítséget kapni tőle egy feladat elvégzéséhez, a kihívások között való helytálláshoz, egy kényes helyzet megoldásához… és a sort hosszan folytathatnánk. A folyamat második lépése általában az, hogy a bizalom megadásáról döntő személy jelzéseket ad kétségeiről, kételyeiről a bizalmat kérő felé. Az ilyen üzeneteket nagyon nehéz felismerni, mert ezeket nem merik nyíltan kimondani az emberek – főleg akkor, ha alárendelt viszonyban vannak. Igen súlyos hibát követ el a bizalmat kérő fél, ha nem veszi észre, nem érti vagy ignorálja a jelzéseket. A harmadik lépés – jó esetben – az, hogy a bizalmat kérő bátorító jelzéseket küld a másik személy felé, valahogyan tudomására juttatja, hogy a kételyei és a félelmei alaptalanok. A negyedik lépés során történik meg a döntés a bizalom megadása vagy elutasítása mellett, azaz vagy sikerül áttörni a bizalmatlanság kérgét, vagy tovább vastagszik ez a burok. Sokan arra hivatkoznak, hogy a bizalom kialakulása egy megfoghatatlan jelenség, igazából nincs hatékony eszközünk a befolyásolására. Az így gondolkodók nem ismerik vagy nem tartják fontosnak a kevésbé látványos második és harmadik lépést…

ÁTENGEDNI A KEZDEMÉNYEZÉST
Írta: Pulay Gyula  -  2023. március 13.

„Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.” (Máté evangéliuma 15, 21-28)

Ha ezt a szentírási részt felszínesen olvassuk, akkor akár arra is következtethetünk, hogy egy pogány asszonynak kellett kiokosítani Jézust. Rávezetnie arra, hogy csodatevő hatalmát ne csak a zsidóság gyógyítására használja, hanem részesítse belőle a nemzsidókat is, hiszen ő nemcsak Izrael házának, hanem az egész világnak a Megváltója. Mielőtt azonban erre a téves következtetésre jutnánk, figyeljünk fel arra, hol történt ez az esemény. Tírusz és Szidón vidékén, azaz Föníciában, és nem Izraelben. Tírusz és Szidón az Ó-szövetségben a pogányság szimbolikus helyeiként jelennek meg. Több próféta is elítélően szól róluk. „Hát nektek mi bajotok van velem, Tírusz, Szidón és Filisztea tartományai?” (Jóel könyve 4,4) - teszi fel a kérdést Jóel próféta!. Jézus is Tíruszt és Szidónt említi a pogány városok megtestesítőjeként a Lukács evangéliuma 10. fejezetében. Következésképpen Jézus nem turistáskodni megy erre a környékre, hanem Tírusz és Szidón vidékének felkeresése egy szimbolikus tett, az egyértelmű kifejezése annak, hogy neki igenis köze van Tíruszhoz és Szidónhoz, azaz küldetése a pogányok megváltását is magában foglalja. Az első lépést tehát Jézus tette meg, de utána átengedte a kezdeményezést a pogány asszonynak. Hagyta, hogy hite és logikus okfejtése révén ő mondja ki, hogy Jézus csodatettekben is megnyilvánuló szeretete a nemzsidókra is kiárad. Ezt Jézus is kinyilváníthatta volna, de mennyire mélyebb, élményszerűbb tudáshoz jutott az asszony azáltal, hogy erre ő jött rá. Mennyire kipróbáltabb lett a hite, azáltal, hogy még Jézus ellenérveit is képes volt legyőzni.

KUDARCOK TANULSÁGAI
Írta: Ken Korkow  -  2023. február 27.

A családom farmján egy nagyszabású építkezésbe vágtunk bele, hogy olyan katonai veteránoknak hozzunk létre létesítményt, akik súlyos – fizikai és mentális – sérüléseket szenvedtek el harc közben. Jelentős javításokat igényelt az épület, a munkát pedig a lehető leghamarabb be kellett fejezzük.

Egy magánvállalkozó eljött, hogy megnézze és megbeszéljük a projektet és el is vállalta, így neki adtuk a megbízást. Ezután viszont nem jelentkezett a megígért időpontban. Mikor felhívtam, adott egy másik időpontot és megígérte, hogy eljön. Azonban ismét nem jött el. Próbáltam a lehető legtürelmesebb és legmegértőbb lenni, és újra felhívtam. Újabb időpontot adott a munka megkezdésére, és biztosított arról, hogy ott lesz. Meglepő módon harmadszorra sem jelent meg. Három hiba – kiesés. Kirúgtam őt, és egy másik céget bíztam meg. Szerencsére a munka mostanra befejeződött.

Nemrégiben nagy meglepetésemre a fickó, akit kirúgtam, felhívott. Azt mondta, hogy jelentős adományt szeretne adni a veteránokkal végzett munkánkhoz. Megkérdeztem, hogy miért. Azt mondta, hogy a jó munka megérdemli a támogatást. Jó volt hallani, amit mondott, de úgy döntöttem, hogy mélyebben megvizsgálom ezt a vállalkozót - újra és újra megtanultam, hogy Isten mindig munkálkodik, még akkor is, amikor nem értjük, mit tesz.

Úgy jellemezném ezt a fickót, mint aki kemény, mint a szög. Mégis elkezdett sírni, amikor elmondta nekem a rendkívül súlyos, halálos egészségügyi bajait, valamint a cégénél felmerülő kritikus problémákat. Ezért úgy döntöttem, hogy több mint 50 mérföldet vezetek, hogy személyesen találkozzak vele. Kérdéseket tettem fel. Aztán meghallgattam. Még több kérdést tettem fel. Aztán még többet hallgattam.

Elképesztő volt, amiket ez az ember mesélt. Ha valaki jócselekedetekkel juthatna a mennybe, akkor ez a fickó lenne az, mert rengeteg embert alkalmazott és segített továbblépni a vállalkozásán keresztül. Több, mint 50 éve jelentősen segítette a közösségét.

Az igazság azonban az, hogy ha a „jó” bárkit is a mennybe juttatna, akkor Jézus Krisztus bolond volt, hogy önként ment a keresztre és halt meg a bűneinkért.