GONDOLKODTÁL MÁR AZON, HOGYAN JUTOTTÁL EL ODA, AHOL MOST VAGY?
Robert J. Tamasy -2022. november 28.
Megálltál már valaha, hogy elgondolkodj azokon a látszólag véletlenszerű eseményeken, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy szakmailag idáig eljutottál? Akár most kezdtük el a karrierünket, akár a közepén járunk, akár hivatásos életünk végéhez közeledünk, számos tényező befolyásolta, hogy hogyan jutottunk el a jelenlegi pillanathoz.
Személy szerint, amikor elkezdtem az egyetemet, nem gondoltam az írásra, mint karrierlehetőségre. Azonban az angoltanárom bátorítani kezdett, hogy van bennem tehetség, így talán jövő is van benne számomra. Ez a felismerés késztetett arra, hogy egyetemet váltsak, hogy hozzájussak egy kíváló képzéshez feltörekvő újságírók számára.
Ott volt néhány professzorom, akik pozitívan hatottak rám, és arra bátorítottak, hogy az újságírást válasszam pályámnak. Egy alkalommal, több sikertelen próbálkozás után, sikerült interjút készítenem az egyetem egyik prominens vezetőjével. Miért döntött végül úgy, hogy beleegyezik abba, hogy interjút készítsek vele? Megtanított egy olyan elvre, amelyet soha nem felejtettem el - és azóta is gyakran használok: “A kitartás semlegesíti az ellenállást."
Első újságírói munkám egy kisközösségi kiadvány szerkesztőségénél volt. Ez azt jelentette, hogy nemcsak szerkesztő voltam, hanem a helyi önkormányzati tudósító, sportriporter, rovatvezető, szerkesztőségi író és fotós is. Ha egy nagyobb újságnál kaptam volna munkát, valószínűleg egy speciális szerepet kaptam volna, például szerkesztőként, vagy a rendőrség vagy a városháza "beosztottjaként", esetleg gyászjelentést íróként. Nem kaptam volna meg azt a sokoldalú hátteret, amit egy kisebb, kevésbé tekintélyes újságnál kaptam.
Újságírói pályafutásom minden állomásán a szakma tapasztalt veteránjaival dolgoztam együtt, akiktől sokat tanultam. A képzés és a tapasztalat “kincsesbányája" szolgált felkészülésként, hogy a CBMC-USA és a CBMC International munkatársa lehessek, itt szerkesztőként és kiadványigazgatóként 20 évet eltöltsek, valamint az azt követő évek során végzett munkámra.
Van egy vicc arról, hogy valaki egy helyi lakostól útbaigazítást kér egy másik úti célhoz. A helybéli ránéz, és azt mondja: "Innen nem lehet odajutni". Valójában a pályafutásom is ezt tükrözi. Nem tudtam volna karrierem minden egyes új szakaszát elérni anélkül, hogy előbb ne mentem volna el valahová máshová, gyakran olyan munkakörbe, amelyet nem is vettem volna fontolóra, ha a körülmények nem mutatnak abba az irányba.