Heti Mannák

MÁS SZEMSZÖGBŐL NÉZVE
Írta: Dr. Luis Cerviño  -  2022. augusztus 15.

Mint tudjuk, 2020-ban világjárvány, egészségügyi válság tört ki, amely részben abból fakadt, hogy nem tudtuk, hogyan támadjuk meg a betegséget. A koronavírussal szemben folytatott harc kezdetekor elindult egy másik háború is, amely az információról szólt: vita vitát követett a példátlan válság eredetével, hatásaival, kezelési módjaival kapcsolatban. Mindez kifejezetten nagy problémát jelentett a hozzám és munkatársaimhoz hasonló egészségügyi dolgozók számára, hiszen széleskörű zűrzavar közepette kellett törekednünk a lehető legjobb orvosi ellátás biztosítására.

A világjárvány előrehaladtával nyilvánvalóvá vált, hogy az emberiség a betegek, az egészségügyi dolgozók, a politikusok, valamint a közösségi médiát helyesen vagy helytelenül felhasználók csoportjaiba tömörül. A betegek egy bámulatos sebességgel terjedő fertőzésben szenvedtek. Az orvosok és nővérek egy eddig ismeretlen ellenség ellen harcoltak. A politikusok mind azt állították, hogy uralják a helyzetet, ám idővel világossá vált, hogy egyesek csak a saját javukra aknázták ki a válságot. A közösségi média sok valós információ mellett hamis, pontatlan és gyakran félelemkeltő álinformációk tömegét is terjesztette.

A frontvonalban álló egészségügyi dolgozóként feleségemmel és lányommal együtt a járvány legszörnyebb arcát láthattuk. Sokan nem figyeltek oda magukra, mások figyelembe sem vették az alaposan átgondolt egészségügyi intézkedéseket. Csalódtunk az emberek viselkedésében, ez pedig még nehezebbé tette feladatunkat, a betegellátást.

A világjárvány gyors terjedése lassulóban van, és mindannyian reméljük, hogy a nehezén már túlvagyunk. Ezekben az időkben találtam rá egy másik látásmódra arra a rengeteg emberre gondolva, akik egy sokkal pusztítóbb járvány fertőzöttjei. A Biblia bűnnek hívja ezt a kórt, melynek halálozási aránya 100%. Az Újszövetségben található Római levélben a következő kijelentéseket olvashatjuk: „mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét” és „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Pál levele a rómaiakhoz 3, 23 és 6, 23).

Orvosként kollégáimmal együtt igyekszem gyógyulást hozó kezelést adni betegeimnek. Tisztában vagyok viszont azzal, hogy minden igyekezetem ellenére egy nap ők is – ahogy mindannyian – meg fognak halni. Ez veti fel a kérdést: akkor mi lesz?

A PERFEKCIONIZMUS BUKTATÓI
Írta: Robert J. Tamasy  -  2022. augusztus 8.

Munkába merülve, gyermeknevelés során, szabadidős tevékenység végzésekor, vagy valamilyen más elfoglaltságot űzve, két végletbe eshetünk azzal kapcsolatban, ahogyan tesszük azt, amit teszünk. Magunkévá tehetjük az „ami elég jó…az jó” gondolkodásmódot, aminek a segítségével megpróbálunk a viszonylag legkisebb erőfeszítéssel megúszni dolgokat. Vagy választhatunk egy egészen más megközelítést is, a perfekcionizmust, ami nem más, minthogy a dolgokat pontosan a megfelelő módon kell elvégezni.

Sokan közülünk valószínűleg a kettő közé esnek, azonban mostanában hallottam egy híres golfozóról, aki rájött arra, mi a legjobb módszer annak, hogy a képességeit tökéletesen kifejlessze. A néhai Ben Hoganra úgy tekintettek, mint aki minden idők egyik legnagyobb golfozója, az 1930-as évektől az 1950-es évek közepéig versenyzett. Ben Hogan ’A golf – a golfjáték alapjai’ című könyvében kifejtette a sikerének egyik „titkát”:

Azt mondta, „…felhagytam sok nagyszerű dologgal való próbálkozással, mert világossá vált számomra az, hogy ez a nagyratörő, túlzott alaposság se nem lehetséges, se nem ajánlatos, és még csak nem is szükséges. Minden, amire igazán szükség van a jó golfjátékhoz, az az, hogy helyesen kell végrehajtani aránylag kis számú szabályos alapmozdulatot.”

Fontold meg: ha felismerjük azt, amire Hogan rájött, hogy a perfekcionizmus „se nem lehetséges, se nem ajánlatos, és még csak nem is szükséges”, sok felesleges stressztől tudjuk felszabadítani magunkat. Helyette, sikert tudunk elérni a választott tevékenységeinkben egyszerűen azzal az elhatározással, hogy „helyesen kell végrehajtani aránylag kis számú szabályos alapmozdulatot.”

HOL A HASZON, A HALADÁS ÉS A CÉL?
Írta: Fritz Klumpp  -  2022. július 25.

Mély benyomást tett rám a találkozó. Tengernagyok, tábornokok, kapitányok, ezredesek, testületi igazgatók, orvosok, professzorok, mindenféle rang és szakma befolyásos képviselői gyűltek itt össze. Egyikük sikereit vagy kudarcait sem tette láthatóvá semmi, mert egyenruhájuk nélkül mindannyian egyformák voltak. Az esemény, azaz az Amerikai Haditengerészeti Akadémia 1961-ben végzett évfolyamának 2016-os, 55 éves találkozója a nosztalgia jegyében telt. A teremben körbenézve és a sok ifjú harcosról szóló, nagy reményekkel, álmokkal és célokkal teli emlékeimet felidézve egyre csak arra tudtam gondolni: Hová tűnt mindez?

Az egykor erőtől kicsattanó ifjú katonák mára ráncos öregemberekké váltak. Némelyiket felismertem, de legtöbbjüket csak a névtábláik segítségével tudtam beazonosítani. Alaposabban megnézve mindegyiküket visszaemlékeztem rájuk a diplomaosztó napján, amikor mindenki a maga választott szolgálati területének megfelelő egyenruhában a levegőbe hajította a sapkáját készen arra, hogy nekiinduljon az élet nagy utazásának következő állomása felé.

A találkozón újraéltük az összes kalandot és viszontagságot, amelyen a négy év együttlakás alatt keresztülmentünk. Röviden szó esett az azóta eltelt 55 év legfontosabb eseményeiről is. Másnap délelőtt a Haditengerészeti Akadémia gyönyörű, boltíves kápolnájában gyűltünk össze, hogy a hagyományoknak megfelelően egy gyászistentisztelet keretében emlékezzünk meg azokról az évfolyamtársainkról, akik az előző találkozó óta hunytak el. Abban az évben 66 név szerepelt a listán. A vietnami háború lezárását követően az elhunytak száma leapadt, ám az elmúlt években ismét magasabb lett, ahogy ez az életben előrehaladottak körében természetes.

A történelmi jelentőségű kápolnában ülve csak arra tudtam gondolni, hogy a jelenlévők közül hányak nevét olvassák majd fel a következő gyászistentiszteleten öt év múlva.

A CSALÁS PUSZTÍTÓ ÁRA
Írta: Rick Boxx  -  2022. augusztus 1. 

Banki karrierem kezdetén a feladataim között szerepelt a csalások kivizsgálása is. Az egyik ilyen ügy, amin dolgoztam, egy bankelnököt érintett, aki nyilvánvalóan korábban meghatározta a fizetését és a juttatásait, és bár elég tetemesek voltak, mégsem voltak elegendőek.

Hogy „korrigálja” ezt a problémát, ez a bankvezető hamis útiköltség-számlákat kezdett gyártani, azt állítva, hogy havonta több alkalommal a vállalat központjába autózott, alkalmanként 4 órát. Ahogy a költési szokásai növekedtek, úgy gyarapodtak a csalások is. A még többre való kielégíthetetlen vágya agresszívabbá tette a hamis költség-visszatérítéseivel kapcsolatban.

Ahogy az általában lenni szokott, a vezetők csalásait nem lehet örökre eltitkolni. Egy bankpénztáros felfedezte a csalást és jelentette a bankelnök tevékenységét, letartóztatták, csalás miatt a bíróságon elítélték és börtönbe került.

Sajnos, napjainkban általánosak az ilyen csalások. Legyen szó akár a pénzügyi ágazatról vagy gyártási, kereskedelmi vagy más tevékenységi területről, vannak, akik nincsenek megelégedve azzal, amijük van. Egykor nagyra becsült és magas pozíciót betöltő emberek látták tönkre menni az életüket a kapzsiság, büszkeség, irigység, féltékenység és más olyan motivációktól indíttatva, melyeket a Biblia “bűn”-ként határoz meg.

A Szentírásból sokat megtudhatunk az ilyen tevékenységekről, figyelmeztetve azok lehetséges súlyos követkeményeire – nem csak azoknak, akik engednek ezeknek a tisztességtelen cselekedeteknek, de a családjuknak és másoknak is, azoknak, akik bíztak bennük és támaszkodtak rájuk. Íme néhány példa:

AZ EGYIK LEGBIZTOSABB DOLOG AZ ÉLETBEN: A VÁLTOZÁS
Írta: Robert J. Tamasy  -  2022. július 18.

Évekkel ezelőtt hallottuk már ezt a mondást, hogy az életben csak két dolog biztos: a halál és az adók. Ez a kettő meg is maradt, de legalább egy bizonyosságot még hozzá kell tennünk, amellyel mindannyian szembe kell nézzünk: a változást. Ahogyan minden reggel felkel a nap keleten, minden új nap hoz magával valamiféle változást, akár tetszik, akár nem.

A COVID-19 világjárvány természetesen óriási változásokat hozott. Az utóbbi időben pedig azt halljuk, hogy a vírus nem kívánt visszatérése mellett, ami új társadalmi korlátozások és szabályozások fenyegetésével jár, más jelentős egészségügyi kihívások is felmerülhetnek.

De nemcsak egészségügyi aggodalmakkal találjuk magunkat szembe. A gazdaság mind nemzeti, mind nemzetközi szinten egyre ingatagabbnak tűnik. Ennek eredményeként a döntéshozatal mind üzleti, mind magánéletünk tekintetében összetettebbé válik. A technológia, a változás állandó forrása, megköveteli, hogy rugalmasak és alkalmazkodóképesek legyünk, ha versenyben akarunk maradni a 21. századi piacon. Minden szakterületen a változás állandó – ismételten, akár tetszik, akár nem.

Szóval hogyan reagáljunk? Tetszik Tim Kight vezetői tanácsadó és szerző megjegyzése: „A változás gyakran kényelmetlen, de nem ez az, ami fenyeget. A változás lehetőség arra, hogy különbek legyünk. A legtöbb ember nem szereti a változást, ezért ne legyünk olyanok, mint a legtöbb ember. Álljunk bele és fegyelmezetten válaszoljunk a változás által kínált kihívásokra, lehetőségekre.”