TÚL ELFOGLALT VAGY AHHOZ, HOGY EGYEDÜL LEGYÉL ISTENNEL? (1. rész)
Írta: Gary Tenpenny - 2024. augusztus 19.
Néhány évvel ezelőtt egy barátom javasolta, hogy negyedévente vonuljak el üzleti tervezés céljából. Elmondta, hogy neki ez segít abban, hogy a személyes és üzleti céljait a helyes irányba tartsa. Célorientált emberként komolyan vettem a javaslatát, és elkezdtem cselekedni. Találtam egy olyan időt, amikor elcsendesedhetek, lelassulhatok, összeszedhetem a gondolataimat és tisztábban gondolkodhatok az otthoni és munkahelyi zaj nélkül.
Ahogy Isten akarta, idővel a lelki utam és növekedésem során ez a negyedéves elvonulás kevésbé az üzletről szólt, mint inkább az Istennel való kettesben töltött időről. Ez ma már életem egyik legfontosabb lelki ritmusa. Enélkül úgy tapasztaltam, hogy lelki egészségem gyengül.
A Szentírásban is találunk erre számos példát. Az egyedül töltött idő, a lassítás és a mindennapi élet zajától és káoszától való elszakadás fontos gyakorlat volt a legtöbb ember számára, akiket Isten arra használt, hogy elérjék céljukat. Még Jézus Krisztusnak is szüksége volt ezekre a csendes időkre: „Miután elbocsátotta a sokaságot, egyedül felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.” (Máté evangéliuma 14, 23).
A csend és az elvonulás ideje sok szempontból fontos volt Izrael népe számára. A 46. zsoltár például ezekkel a biztató szavakkal kezdődik: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek.” Úgy hangzik ez, mint ami a mi életünkben is történik?