Heti Mannák

EGY BOLOND ÜZLETEMBER TÖRTÉNETE
Írta: Jim Firnstahl  -  2023. február 13.

Egy bonyolultabb fogalom érthetővé tételénél az egyik leghatékonyabb módszer, ha történeteket használunk. Ahogy valaki mondta, ez annyit jelent, hogy „szóbeli képet festünk egy fontos fogalom köré”. A közvetíteni kívánt gondolatainkat könnyebben érthetővé és megjegyezhetővé teszik a történetek.

Jézus Krisztus ebben is mester volt. Pédabeszédeket mondott, hogy felfedje emberi gyengeségeinket. A Zsidókhoz írt levél ezt írja: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett.” (A zsidókhoz írt levél 4, 15)

Példabeszédeket használt arra is, hogy hallgatóival megismertesse Isten országát és annak titkait. „Nektek megadatott, hogy ismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek példázatokban adatik, hogy akik látnak, ne lássanak, és akik hallanak, ne értsenek.” (Lukács evangéliuma 8, 10) Azok, akik nyitottak a tanulásra, felfogják ezeknek a példabeszédeknek az üzeneteit.

A Lukács evangéliuma 12, 13-21-ben olvashatunk egy történetet, amelyben valaki arra kérte Jézust, hogy szóljon a testvérének, hogy adja át neki azt az örökséget, amire szerinte jogosult. Jézus azonban elhatárolódott ettől a vitától, azt mondta: „Ember, ki tett engem bíróvá fölöttetek, hogy megosszam az örökséget?” Bíráskodás helyett Jézus az emberi viták mélyebb gyökerére hívta fel a figyelmet: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.”

Ezután az esemény után is Jézus egy példabeszédet mondott, hogy felerősítse mondanivalóját, s amelyhez sokan közülünk a 21. századi körülmények között is tudunk kapcsolódni. Mesélt egy sikeres üzletemberről, aki egy fontos döntés előtt állt, mégpedig hogy mit kezdjen a felesleges „terméssel”. Mivel nem volt elég tárolóhelye, úgy döntött, hogy még több raktárat épít, hogy mindent magának tarthasson meg. Ekkor jelent meg a történetben Isten, aki ezt mondta: „Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.” (Lukács evangéliuma 12, 20-21)

Miért nevezték ezt a gazdag embert bolondnak?

A MI RÉSZÜNK NEM AZ EGYETLEN RÉSZ
Írta: Robert J. Tamasy  -  2023. január 30

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy amikor a körülményeink nehézkesek, akkor a megoldás a mi kezünkben van. Ahogy egy motivációs előadó is hangoztatja: „Ha úgy lesz, ahogy lesz, akkor rajtam múlik!” Azonban hacsak nem magányos farkasként vállalkozunk, akkor mindig lesznek olyanok, akik részesei a sikereinknek – és kudarcainknak is. A recepcióstól kezdve az eladókon és a gondnokon át a vezérigazgatóig mindenki hozzájárul a végeredményhez.

Emlékszem, amikor még a CBMC magazinszerkesztőjeként dolgoztam. Én voltam az első számú író, de voltak olyanok is, akik különböző témájú rovatokat írtak. Volt egy segédszerkesztőm és egy szerkesztőasszisztensem. Volt egy grafikusunk és illusztrátoraink, akik azon dolgoztak, hogy kiadványunkat vizuálisan is vonzóvá tegyék. Aztán ott voltak a kiadóvállalat munkatársai, akik a magazin nyomtatott formában való megjelenését végezték.

Valahányszor megkaptuk a magazin frissen nyomtatott, új kiadását, mindig ugyanarra a következtetésre jutottam: Az egész (maga a termék) mindig nagyobb, mint a részek összege. Ez a folyamat, amely minden egyes résztvevő személy adottságait, tehetségét és tapasztalatát felhasználta, a Pál korinthusiakhoz írt első levele 12,12-26-ban található kijelentésre emlékeztetett.

A szövegkörnyezet az egyházra utal, a „Krisztus testére”, ahogy a Biblia kifejezi. De elvileg bármely munkahelyi környezetre is vonatkozhat. A teljes részt érdemes elolvasni és elgondolkodni rajta, de íme néhány részlet belőle:

A 24 ÓRÁS SZABÁLY SZERINTI DÖNTÉSHOZATAL
Írta: Rick Boxx  -  2023. február 6.

Terry Looper, a Sacred Pace című könyv szerzője beszélt szervezetünk csúcskonferenciáján. Bevallotta, hogy üzleti karrierje elején az a vágya, hogy az embereknek örömet szerezzen, néha rossz döntésekhez vezetett. Azért, hogy másokat boldoggá tegyen, időnként olyan elhamarkodott döntéseket hozott, amelyeket később megbánt.

Miután többször is megtapasztalta rossz döntései következményeit, Looper végül bevezetett egy egyszerű szabályt, amely lehetővé tette számára, hogy elkerülje ezeket. Elmondása szerint addig nem volt hajlandó dönteni semmilyen fontos ügyben, amíg nem várt 24 órát. Megtanulta, hogy azáltal, hogy 24 órán keresztül visszatartotta a döntést, egy olyan eszközzel élt, ami levette róla a nyomást. Ez időt adott neki arra is, hogy alaposan átgondolja a kérést.

Ezt az elvet gyakorlatilag minden olyan helyzetben alkalmazhatnánk, amikor döntésre van szükség. Ilyenek lehetnek például nagyobb vásárlások, szerződések aláírása, munkahelyváltás, kölcsön nyújtása valakinek, mélyen belebonyolódni egy projektbe, és számtalan más olyan körülmény, amely hosszú távú hatással lehet rád és a hozzád közel állókra.

Nagyon kevés döntés olyan sürgős, hogy ne lehessen 24 órát várni. Ezáltal az érzelmek és az impulzusok kikerülhetnek az egyenletből. Néha egy lehetőség túl jónak tűnik ahhoz, hogy kihagyjuk, de várakozás után rájöhetünk, hogy nem is volt olyan jó, mint amilyennek látszott. A döntés elhalasztása megfelelő időt ad arra is, hogy olyan tényezőket vegyünk figyelembe, amelyeket kezdetben talán nem gondolzunk volna, vagy hogy a fontos részleteket több szempontból is átgondoljuk. A hirtelen felindulásból hozott döntések ritkán nyújtják ezt a luxust.

SÖTÉT JANUÁR?
Írta: Ferenczi Réka  -  2023. január 23.

A januárról gyakran csak úgy beszélünk, mint az a hónap, amikor tervezni lehet, sőt kell is, és célokat tűzünk ki, azokat pedig felosztjuk kisebb részcélokra, hogy tartani tudjuk a kitűzött irányt. Erről szóltak az elmúlt hetek Mannái is, teljesen jogosan és hasznosan.

Ugyanakkor arról nem szoktunk beszélni, hogy a január sötét is tud lenni. A statisztikák szerint ekkor kezdeményezik a legtöbb válást a házasok, szakítanak a párok és az öngyilkosságok száma is megugrik. Mindennek okát az ünnepek elmúlása miatti levertséggel, a rövid nappalokkal és a hideggel magyarázzák a szakemberek.

Az elmúlt másfél-két hónapban magam is több halálhírrel találkoztam, mint általában. A mögöttünk levő három év után hihetnénk azt, hogy hozzászoktunk az ilyen fajta újságokhoz, de nem így van. A hírekben több közéleti személy távozásáról is hallottunk, olvastunk mostanában. Sokszor azt gondoljuk, hogy azok, akiket a tévében rendszeresen látunk, ők halhatatlanok, mégis mindegyre kiderül, hogy ők is „csak” emberek. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy ők is húsból és vérből vannak, ők is megöregednek, őket is érinti az öröm vagy a bánat, betegség, érzelmi magasságok és mélységek.

Közvetlenül engem nem érintett a gyász az elmúlt időszaban, ugyanakkor sokakat igen azok közül, akik kedvesek nekem, így egy-egy gyászhír számomra is megrázó volt, együtt éreztem azokkal, akik szenvedtek, vagy még szenvednek valamelyik szerettük halála miatt.

Mindez elgondolkodtatott arról, hogy hogyan tudjuk egymást támogatni, egymást bátorítani, vigasztalni. Nemcsak vezetőként, hanem emberként is hogyan tudunk ott állni a barátunk, szerettünk vagy épp a munkatársunk mellett úgy, hogy közben ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az élet megy tovább. Nincs egy bevált módszer, egy recept ennek a kérdésnek a megválaszolására. Tényleg csak a melléállás segít ilyenkor, de hogy ez pontosan mit takar, az egyénenként és esetenként változik.

A másik kérdéskör, ami jobban elkezdett foglalkoztatni a hírekkel kapcsolatban az, hogy mit teszünk mi, hívő emberek annak érdekében, hogy esetleges távozásunk minél kisebb felfordulást okozzon az itt maradottak számára.