Heti Mannák

MÉRLEGELÉS EGY VÁLLALKOZÁS BEZÁRÁSA ELŐTT
Írta: Rick Boxx  -  2024. július 1.

Mindannyian szeretnénk azt hinni, hogy a Biblia magas üzleti normáinak követése mindig sikerrel jár, de ez nem a valóság. Különösen frusztráló lehet, amikor az etikátlan, gátlástalan emberek látszólag virágoznak, miközben mi küszködünk azért, hogy helyesen cselekedjünk. Ez a rejtély egyidős a történelemmel. A Bibliában egy Aszáf nevű zsoltárírónak is nehézséget okozott összeegyeztetni, hogy a körülötte élő gonosz emberek miért boldogulnak olyan jól, miközben ő bukdácsol az életben. Ezt írta: „Nem értettem ezt, akárhogy igyekeztem, felfoghatatlan ez nekem! De bementem Isten Templomába, s akkor végre megértettem a gonoszok sorsát.” (Zsoltárok könyve 73, 16).

Ez akkor válik különösen aggasztóvá, amikor a bibliai értékek és elvek iránt elkötelezett hívő embereknek szembe kell nézniük azzal a lehetőséggel, hogy a legjobb erőfeszítéseik, imáik és Isten gondviselésébe vetett bizalmuk ellenére be kell zárniuk vállalkozásukat. Néha ez szükséges. De a döntés arról, hogy be kell-e zárni egy vállalkozást, és mikor kell bezárni, az mindig nehéz. Mielőtt ezt megtesszük, több tényezőt kell mérlegelni. Íme csak néhány ezek közül:

Az egyik tényező az idő - a vállalkozás fenntartására fordított idő mennyisége. Adtam már tanácsot olyan lakásfelújítóknak, akik asztalosként 30 dollárt kereshettek volna óránként. Ehelyett azonban a szokásos üzleti hibák miatt heti 70 órát dolgoztak. Ha elosztjuk a keresetüket a munkával töltött idővel, akkor lényegében kevesebbet fizettek maguknak, mint a minimálbér.
Az idő értékes, és megfelelően kell honorálni. Ha ez a jelenlegi vállalkozásával nem lehetséges, a legjobb megoldás lehet a vállalkozás bezárása. Ahogy a Prédikátor bölcsen megjegyzi: „Mindennek megvan a maga ideje, és kijelölt ideje van minden dolognak az ég alatt. Ideje van a megszületésnek, ideje a meghalásnak. Ideje van a vetésnek, ideje az aratásnak.” (Prédikátor könyve 3, 1)

BEVINNI A TEREMTÉS CSODÁLATÁT A MUNKAHELYRE
Írta: Erenia Mendoza  -  2024. június 24.

A mentális és érzelmi egészség egyre inkább az élet minden területén nagy aggodalomra ad okot világszerte. Különösen az igénybevevő, nagy nyomást jelentő, gyors tempójú nemzetközi piacon. Az okok összetettek. Néha azonban a megoldások meglepően egyszerűek lehetnek.

Dr. Dacher Keltner, a Kalifornia-Berkeley Egyetem pszichológiaprofesszora az érzelmekről és a társas interakciókról szóló tanulmányaiban rávilágít egy olyan stresszoldó eszköz használatának értékére, amelyre sokan közülünk nem is gondolnánk: ez a természet. Keltner kutatásaiból kiderül, hogy a természetben való elmerülés közvetlen hatással van az emberek szív- és érrendszerére, valamint agyi rendszerére. Szerinte ez az élmény nemcsak a testünkre van mélyreható hatással, hanem azt is befolyásolja, hogyan gondolkodunk önmagunkról és hogyan értjük meg életünk célját.

Keltner által javasolt természetben való elmerülés nem csak egy világi ötlet. Ez egy olyan téma, amely az egész Bibliában visszaköszön. A Szentírás már az első fejezeteitől kezdve feltárja előttünk Isten teremtésének nagyságát, arra hívva minket, hogy szemléljük a világegyetem hatalmasságát, amelyet Ő készített számunkra.

Nézzünk meg néhány olyan részt, amelyet a Szentírásban találunk, és amelyek megerősítik Isten tökéletes és isteni munkájának felismerése fontosságát, és azt, hogy ezek hogyan illeszkednek Keltner megfigyeléseihez:

A VEZETÉS, MINT SZERETETGYAKORLÁS
Írta: Pulay Gyula  -  2024. június 10.

"Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást." (János evangéliuma 13, 34)

Ferenczi Réka május 27-én megjelent „Szerető vezetés” című mannája a keresztény vezetők egyik legégetőbb kérdését veti fel, azt, hogy létezhet-e szerető vezetés, vagy általánosabban fogalmazva van-e helye, valamint hol és mi a helye a szeretetnek a vezetésben. A Jézus tanítását követni szándékozó vezetők számára ugyanis nyilvánvaló, hogy nem lehet a vezetés az az egyetlen tevékenység, ahonnan ki kell zárnunk a szeretetet, ugyanakkor a vezető és a beosztott viszonya egy alá-fölérendeltségi kapcsolat, amibe első látásra nehezen fér be a szeretet. Persze, ha jobban belegondolunk, akkor rájövünk, hogy a szülő-gyermek kapcsolat sem tekinthető két egyenrangú fél viszonyának, mégis igazi terepe a szeretetgyakorlásnak. Kár lenne tehát kibúvót keresni, inkább a szeretet helyét keressük meg a vezetésben!

Réka írásának másik érdekes kérdésfelvetése az, hogy valóban csak a keresztény vezetők számára fontos a szeretetgyakorlás és a vezetés kapcsolata, a nem istenhívő vezetők számára fel sem merül ez a probléma? Réka szerint erre utal, hogy a vezetéstudomány nem foglalkozik a szeretet témakörével. A második kérdés megválaszolásához először célszerű megnéznünk, hogy a világi gondolkodásban mit tekintenek szeretetnek. Az a tapasztalatom, hogy a szeretetet elsősorban érzelemnek tekintik, annak, hogy két ember pozitív érzelmekkel van egymást iránt, hogy kedvelik egymást, szívesen vannak egymás társaságában, sőt egyfajta empátia is kialakult közöttük, stb. Ha a szeretetet elsősorban érzelemnek tekintjük, akkor azt kell mondanunk, hogy a téma a vezetéstudomány egy viszonylag új, de fontos területe. Ez pedig az érzelmi intelligencia szerepe a vezetésben.

Az elmúlt három évtizedben számos olyan vezetéstudományi szakkönyv, szakcikk jelent meg, amely kiemeli a vezető érzelmi intelligenciájának fontosságát, a rezonáns vezetői stílust, azt, hogy a vezető hangolódjon rá beosztottjai érzelmi hullámhosszára, és érzelmi állapotukra hatva, azt figyelembevéve hozza meg döntéseit. 2004-ben, a KEVE, mint társkiadó gondozásában megjelent „A szeretett vezető” című könyvem mondanivalóját én is arra építettem, hogy a vezető figyeljen oda munkatársai három érzelmi alapigényére, az értékesség, az alkalmasság és az elfogadottság iránti igényre, és azok kielégítésével járuljon hozzá ahhoz, hogy a munkahelyén szeretetteljes légkör uralkodjon.

EGY NAGYON SZÜKSÉGES ÚJ VEZETŐI SZEMSZÖG
Írta: Philip Struble  -  2024. június 17.

A vállalkozók és a kisvállalkozások tulajdonosai - még a közép- és nagyvállalatok vezetői is - hajlamosak ugyanattól a problémától szenvedni: minden döntést ők akarnak meghozni a vállalatukban. A főnökök gyakran abban a hitben élnek, hogy kiváló döntéshozatali képességeiknek köszönhetik pozíciójukat.

Bár ez bizonyos mértékig igaz lehet, de ha mindig csak a saját nézőpontunkat vesszük figyelembe, lemaradunk néhány kiváló ötletről és megoldásról. Az új szempontok szinte mindig mások meghallgatásából fakadnak. Ha aktívan keressük a másként gondolkodó emberek támogatását, az friss energiát hoz a kérdéseinkbe. Ez vonatkozik a tervezésre, a vállalati működésre és szinte minden másra, ami döntéshozatallal jár.

Íme néhány előnye annak, ha meghallgatunk másokat:

1. Objektívebbé válunk - Könnyen visszhangkamrát hozhatunk létre, ha csak a partnereinket hallgatjuk meg, és továbbra is úgy hozunk döntéseket, mint korábban (status quo).

2. Álláspontjaink átértékelése - Lehetnek olyan dolgok, amelyeket természetesnek veszünk - holott valójában csak a véleményünkről van szó. Ha valaki megkérdőjelezi ezeket a meggyőződéseket, az új lehetőségeket tárhat fel.

3. A régi szokások megtörése - Ha új nézőpontokat hívunk be a döntéshozatalba, az fel tudja kavarni az álló vizet, és olyan kockázatok vállalására ösztönözhet minket, amelyek hosszú távon előnyösek az üzletünk számára.

4. A tapasztalat hasznosítása - A szakterületünkön kívülről érkező ötletek a legkreatívabb megoldásokat hozhatják.

5. Rugalmasság fejlesztése - Ha rákényszerítjük magunkat, hogy kipróbáljunk valami újat, az kilök minket a komfortzónánkból, és megköveteli, hogy rugalmasak legyünk.

6. Vezetők kinevelése - A dolgozók véleményének aktív kikérése jelzi számukra, hogy kíváncsiak vagyunk a véleményükre.

7. A lényegre való összpontosítás - Ha hátralépünk egy lépést, és megkérdezzük mások gondolatait, akkor mindent új megvilágításban láthatunk.

A VILÁG SÓVÁROG, ISTEN ELKÜLD. DE MIRE IS?
Írta: Pusztai Gábor  -  2024. június 3.

„Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését." (Pál levele a rómaiakhoz 8,18)

A teremtett világ romlott, hiábavalóságnak alávetett, és ezt egyre jobban látni körülöttünk. Látni a világpolitikában, mikor háborúkról hallunk híradást. Látni Európában, mikor a szabadosság eluralkodik a kultúránkon. Látni Magyarországon, az uram-bátyám rendszerek kiépülésében és látni az egyházban is. De ne legyünk álszentek látjuk ezt sokszor a saját életünkben, családunkban, szolgálatunkban is. Az igéből azt olvassuk, és talán ezt is tapasztalhatjuk, látjuk, hogy a teremtett világban benne van a vágy a jobbra, szebbre. Benne van, csak nem tudja merre keresse. Ezért sóvárog, vágyódik.

Nekünk, keresztyéneknek reménységünk van, hogy ebből egyszer meg fogunk szabadulni! Hiszen az olvasott „Isten fiainak megjelenése” vonatkozik egyrészt a majdani megújult világra, mikor minden hiábavalóság eltöröltetik. Másrészt ez az ige vonatkozik a mostanra is: Isten a jelenben is küldi az ő fiait, hogy a világ megújulásának lehetőségét mutassák meg az embereknek.

De mit jelent ez? Mit vár tőlünk, „istenfiaktól" a világ? Mit vár tőlünk az Úr? Mikor Jézus elküldi a 72 tanítványt a városokba három feladatot mond nekik:

„Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek! Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa." (Lukács evangéliuma 10,8-9)

Először is azt mondja Jézus, hogy „egyétek, amit elétek tesznek”, vagyis éljetek a világgal közösségben. Legyetek jelen, ismerjétek meg őket, és engedjétek, hogy ők is megismerjenek titeket.