A VALÓSÁG MEGHATÁROZÁSA
Írta: Szalai Zsolt - 2022. szeptember 19.
Az egyik kedvenc történetem Peter Drucker-től, a 20. század meghatározó menedzsment tudósától, amikor néhány Fortune 500 vezérigazgatóval beszélgetve feltette a kérdést: Mi a vezető legfontosabb dolga? Nagyon sok jó válasz érkezett (pl. stratégia alkotás, munkatársak motiválása, erőforráselosztás, stb.), ami önmagában mind fontos, de Drucker mégis azt mondta mindegyikre: Nem, nem és nem. Feladva a találgatást, a vezérigazgatók azt mondták: Peter, mondjad, hallgatunk rád. A válasz nem késett: A vezető legfontosabb dolga a valóság meghatározása.
Amikor elmesélem a történetet vezetőI műhelyeken, akkor legtöbbször az első reakció mindig a kételkedő csodálkozás. Ezt sokszor követi az a megjegyzés, hogy a valóság egy meglehetősen szubjektív dolog. A felszínt kapargatva bizton igaz is ez az állítás, hiszen emberként hajlamosak vagyunk a valóságot magunk javára értelmezni, sőt nagyon sokszor mások felé is manipuláltan bemutatni. Ennek következményeit sokszor nem is tudjuk, vagy akarjuk felmérni. De hiszem, hogy Drucker nem ebből a szemszögből tette ezt az állítását, hanem mély meggyőződés és személyes, tudósként és tanácsadóként szerzett tapasztalat állt mögötte.
Amióta jó pár évvel ezelőtt megismertem ezt a történetet, sokat gondolkodtam magam is az állításon és a vezetői műhelyek keretében másoktól is sok hasznos gondolatot kaptam. Ezek mind abban erősítettek meg, hogy Druckernek teljesen igaza van. Ha egy vezető nem törekszik arra, hogy minél jobban megértse a szervezetére és rá ható külső körülményeket és ne lássa tisztán, hogy a rábízott szervezetben mi és hogyan történik, akkor nagy eséllyel nem tud jó döntéseket hozni és nem tud időben reagálni a történésekre.
Ahhoz azonban, hogy egy vezető közel kerüljön a valóság megértéséhez, nagyfokú alázatra van szüksége. Jim Collins Jóból kiváló című könyvében azt tanácsolja, hogy a vezető tudatosan törekedjen az őszinteség kultúrájának kialakítására. Olyan környezetet teremtsen, amiben nyíltan és következmények nélkül lehet beszélni a problémákról és a szervezeti hierarchiában elfoglalt helytől függetlenül mindenki mondhassa el véleményét azzal kapcsolatban, amire közvetlen rálátása van.