HOL TARTANÁNK A NÉVTELEN HŐSÖK NÉLKÜL?
Írta: Robert J. Tamasy - 2021. május 10.

Ritkán látjuk őket, de nélkülözhetetlenek. Azokról az emberekről beszélek, akik a háttérben végzik a munkát, hogy lehetővé tegyék a mindennapi sikereinket. Nevezhetjük őket névtelen hősöknek, mert ritkán kapják meg azt a tiszteletet vagy elismerést, amelyet bőségesen megérdemelnek. Minden vállalkozásban vagy szervezetben ott vannak azok, akik vállalják a projektek eredményességéhez szükséges részletek kidolgozását és a robotolást. Nem kerülhetne nagyobb eseményekre sor, a konferenciáktól a koncertekig anélkül, hogy észrevétlen személyek biztosítanák, hogy minden szükséglet megfelelően kezelve legyen.

Erre emlékeztetett mikor megtudtam, hogy az egyik hűséges ember, aki minden héten lefordította a Monday Mannát eredeti angoljáról sok más nyelvre, elhunyt. Anna Fulchignoni, a brazil Rio de Janeiróból több mint 20 éve fordította a mannát az eredeti angol nyelvről olaszra. Fordított változatát ezután eljuttatták olaszul beszélő embereknek a világ számos részére. Ki tudja, hány életet érintett meg kitartó munkája?

Az 1997-ben kezdődő Monday Manna eredetileg csak angolul volt elérhető, és faxon keresztül küldték ki. (Emlékeznek még ezekre a gépekre?) Most ennek a munkahelyi meditációnak minden kiadását lefordítják angolról több mint 20 különböző nyelvre, és e-mailben elküldik világaszerte: olvasóknak Európában, Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában, Dél-Amerikában, Ausztráliában, sőt a Közel-Kelet egyes részeire is. A fordítók a háttérben fáradoznak, kizárólag az Isten iránti odaadásuk és az abba vetett hitük miatt, amiket a Biblia ma is tanít az üzleti világban.

Nincs módunk biztosan tudni, de becsléseink szerint jóval több, mint egymillió ember kap hétfőnként Monday Mannát spanyol, portugál, francia, német, holland, afrikai, kínai, koreai, japán, lengyel, magyar, román és más nyelveken. Köszönettel tartozunk a hűséges embereknek, akik ezt a munkát végzik; feltételezhetjük, hogy mindegyikük szeretetből teszi.

MOTIVÁCIÓNK BÖLCS FELÜLVIZSGÁLATA
Írta: Rick Boxx  -  2021. május 3.

Egy nap Don barátom közölte velem, hogy eltökélt szándéka olyan vállalkozások elérése, melyek egymással szoros összefüggésben vannak, így képessé válva arra, hogy több terméket és szolgáltatást kínáljanak az ügyfeleknek. A több eladást magasabb jövedelemként és profitként is lehet értelmezni.

A következő alkalommal, amikor találkoztam vele, megkérdeztem, hogy megy a nyereség stratégiája? Elmondta, hogy mielőtt belevágott volna, megvitatta ötletét a tanácskozó testülettel. Az egyik bölcs tanácstag egy olyan fontos és mélyreható kérdést tett fel Donnak, amely új megvilágításba helyezte tervét: A saját egód miatt csinálod vagy a vállalat jólétéért?

Ez az egyszerű, de feltáró kérdés Dont arra késztette, hogy őszintén újravizsgálja terjeszkedési stratégiáját, és be kellett vallja, hogy egyetlen meghatározó eleme volt ötletének: a saját büszkesége, a saját egója. „A több jobb” jól hangzik, de nem mindig igaz. Ugyanazt a minőséget tudná fenntartani a termékek és szolgáltatások tekintetében? Ha nem, akkor valóban a „nagyobb” a jobb döntés? Az óvatos reflexió után, Don végül alapjaiban változtatta meg tervét.

Az üzletben gyakran a „mit” kérdésre és a „hogyan”-ra fókuszálunk, de ugyanolyan fontos, hogy feltegyük a „miért” kérdést is: Mi a döntésünk mögötti motivációnk? Miért hajszoljuk kitűzött céljainkat és terveinket? Mi van a szívünkben?

SZENVEDÉLLYEL VÉGEZD A MUNKÁD
Írta: Robert J. Tamasy  2021. április 19.

Közülünk sokan töltenek heti 40 vagy még több órát munkával, akár egy hagyományos irodában, akár városról városra utazva, vagy – egyre inkább – otthonról. Az otthonról végzett munka (vagy ahogy néhányan nevezik: hoffice), a szórványosból évek alatt általánossá lett – különösen a járványügyi korlátozások következtében. Függetlenül attól, hogy hol végezzük a munkánkat, a valóság szomorú: sok ember teljesen nyomorult.

Talán azért lehet ez, mert rossz a munkához való hozzáállásunk. Tekinthetünk úgy is a munkánkra, mint egy pénzkeresési eszköz, ami által a számláinkat fizetjük. Vagy úgy, mint egy szükségszerű kellemetlenség, ami ahhoz kell, hogy sokkal kiválóbb pozíciókhoz juthassunk vagy megpróbáljuk csinosítgatni az önéletrajzunkat vele, hogy javuljanak a lehetőségeink egy jobb munkához.

Mindezek egy nagyon egyszerű problémának lehetnek a tünetei, ami a munkánk iránti lelkesedés hiánya. Nincs látásunk arról, hogy milyen különbséget tudunk elérni még a legalantasabb munkákban is. Az is lehet még megoldás, ha hátralépünk egyet és újraértékeljük azt, amit csinálunk, amiért csináljuk – és ahogyan csináljuk.

Dr. Martin Luther King, Jr. jól ismert volt az emberi jogok területén végzett munkájáról – jogosan. De Ő inspirálni is tudta a hallgatóságát arra, hogy kezdjenek el tovább látni önmaguknál, és törekedjenek arra, hogy magasabb színvonalat állítsanak fel maguknak és az életüknek. 1967-ben Philadelphiában, (Pennsylvániában), középiskolás fiatalokhoz intézett beszédében arra hívta fel a figyelmüket, hogy gondolják át a következőt: „Mi az életcélod?” Különösen figyelemre méltó a beszéde alatt tett egyik kijelentése:

A HIÁNYT OKOZÓ JÁRVÁNY: HIÁNYZÓ EMBEREK, AKIKKEL TÖRŐDÜNK
Írta: Jim Mathis  -  2021. április 26.

Mivel a Covid-19 világjárvány alatt bölcsnek tűnt otthon tartózkodni, úgy éreztem, az első hónapokban öregedtem néhány évet. Nem ettem túl sokat vagy nem néztem túl sokat a TV-t. És nem azért, mert nem csináltam semmit, mert az időt arra használtam, hogy olyan projektekre koncentráltam, amiket évek óta meg akartam csinálni. Azért volt, mert hiányoztak emberek – körülöttük lenni, nézni őket, kölcsönösen hatni egymásra.

Hiányzik a barátokkal kávézni, ebédelni menni vagy zenélni, de kifejezetten hiányoznak a fiatalabb emberek, akik normális esetben részei a napomnak. Egy nagy gyülekezetbe járunk néhány ezer emberrel együtt, akik közül a legtöbben fiatalok. A feleségem és én az egyik legidősebb pár vagyunk ott. Néha idősebb emberek is látogatják az alkalmat, de a rendszeres résztvevők között mi vagyunk a legidősebbek vagy ahhoz közel. Ez azt jelenti, hogy sok gyermek és tinédzser szaladgál, és a zene hangos, dinamikus.

Ami a legjobban hiányzik, az a pezsgő élet az előtérben. Emberekkel beszélgetni, örömmel üdvözölni azokat, akikkel a múlt vasárnap óta nem találkoztunk, és általában véve feltöltődni a hétre. Nem próbálok meg emlékezni a gyerekek nevére; csak egyszerűen élvezem ezt az elfoglaltságot, és azt, ahogy a fiatal szülők próbálják a kisgyerekeiket kordában tartani. Alapjában véve, hiányoznak a rendszeres, személyes interakciók az emberekkel.

Azt szokták mondani, hogy az öt legközelebbi barátunk átlagává válunk – olyanokká válunk, mint azok, akikkel a legtöbb időt töltjük.

CSELEKEDETEK, KÖVETKEZMÉNYEK ÉS MEGBOCSÁTÁS
Írta: Luis Cervino  -  2021. április 12.

Napról napra alkalmazottakkal foglalkozunk mint szak-, és üzletemberek, vezetők és vállalkozók. Embereket szerződtetünk, munkaköri leírást, felelősséget adunk nekik, és megfizetjük tehetségüket, idejüket. Azonban ismerjük-e őket valójában?

Az iskoláztatást és előző munkahelyeket az önéletrajzokban megtaláljuk. Beszélhetünk a referenciát adó személyekkel. És miután alkalmazzuk őket, akkor a viselkedésüket is megfigyelhetjük. Miként oldják meg feladataikat, hogyan kommunikálnak munkatársaikkal és ügyfeleikkel, és mennyire szorgalmasan végzik munkájukat.

Azonban még ekkor sem lehetünk biztosak abban, hogy igazán ismerjük őket. A látszólag hűséges emberek igazi jelleme egy válság kapcsán, stressz alatt vagy erős kísértésekkel szemben mutatkozik meg. Mit teszünk mikor a megbízhatónak látszó alkalmazott hazugsággal, pletykázással, mások kihasználásával, lopással vagy éppen csalással árulja el bizalmunkat? Sajnos ilyen méltánytalanságok megtörténnek.

Elismerem, hogy vannak olyan vállalati vagy szervezeti szabályok, amiket mindenkinek be kell tartani. A jogtalan, etikátlan vagy erkölcstelen tevékenység esetében az idevágó törvényeket kell érvényesíteni. De még egy ennél is fontosabb kérdés az, hogyan viszonyulunk a történtekhez, valamint az illető egyénhez aki a törvénysértést elkövette.

Az első reakciónk talán megbotránkozás, csalódottság, és utána harag. Elárultak, megtévesztés áldozata lettünk. A következő jól ismert kérdést tehetjük fel ha Jézus Krisztus követői vagyunk: „Mit tenne Jézus?”